Bódi Sylvi élete éveken keresztül az emberek előtt zajlott.

Többször szerepelt a nyuszis magazinban, sokat cikkeztek a lapok a magánéletéről. Bódi Sylvi saját bevallása szerint a modellek felszínes világát élte, ahol sokszor a szemébe mosolyogtak, utána pedig a hátába döfték a kést.Aztán rájött, ebből ő nem akar többet.

Miért érezted úgy, hogy változtatnod kell az életeden?

„Amikor sikeres modell lettem, egy kis időre engem is elvakított a fény és a csillogás, a hírnév. Arról szólt az életem, hogy partikra, rendezvényekre jártam. Ez egy nagyon felszínes világ, ahol a külcsín a lényeg, hogy ki milyen márkájú ruhában, cipőben jelenik meg. A magánéletem foglalkoztatta az embereket, a szakításaim és hogy kivel járok éppen együtt. De igazából én mindig ugyanaz a debreceni lány voltam, akit egy idő után feszélyezett ez a világ. Aztán tíz éve lett egy komoly betegségem, akkor döntöttem el, hogy változtatok az életem. Onnantól kezdve már nem akartam többé a „cicababák” életet élni.”

A médiát is kizártad az életedből, mi volt az oka?

„Mert már más volt a fontos. Szerepeltem előtte eleget. Még többet is, mint kellett volna. Az egészségi problémám sok mindenre ráébresztett. Többek között arra is, hogy sokkal inkább magammal kell foglalkoznom, például le kell győznöm a fóbiáimat. Amiből több is volt. Az első a tériszony volt, ezért ugrottam helikopterből tandemben és többször bungee jumpingot. Meg is szabadultam a félelmemtől.”

Mi volt a második?

„Az komolyabb volt; valamiért nagyon rettegtem a fulladástól. Ekkor döntöttem a szörfözés mellett, mert ott tudtam csak igazán szembenézni ezzel a félelmemmel. Háromszor egészen közel kerültem a fulladáshoz. Kimentettek, nem adtam fel, csináltam tovább. Sok kihívással jár a hullámlovaglás, de az évek alatt belejöttem, és most már ez a szenvedélyem. Igazából ez hozta meg a nagy változást az életemben.”

Miért hagytál itt mindent? Szinte alig vagy mostanában Magyarországon.

„Mert ezt a sportot csak olyan helyeken lehet csinálni, ahol tenger, óceán van. Balit választottam, ahol, miközben a hullámokon lovagoltam, átéreztem a kontrasztot az eddigi életem és a mostani között. Egyre kevésbé szeretek már hazatérni, a lelkem az óceáni élet felé húz. A balinézek nagyon kedves, nyitott, barátságos és befogadó nép. Imádok ott lenni, átértékelődött bennem minden. Más ember lettem, nem érdekelnek már a partik, a márkás ruhák, és teljesen harmóniában vagyok önmagammal. Azt szeretem, amikor mezítláb sétálok a homokban. Nem vágyok már nagyvárosba.”

Miből finanszírozod az utazásaidat, kint létedet?

„Több szörfös márka is szponzorál. Rendszeresen végzek promóciós tevékenységet szörfös szállodák részére, s amikor ők hívnak, ők állják a repülőjegyet, a szállást, az étkezésemet. De ha magánemberként megyek, akkor nem luxushotelben lakom, hanem sokszor kempingezek, amit egyébként imádok. A hírekkel ellentétben azonban nem költöztem ki, két-három hónapokat vagyok egy-egy helyen. De nem csak Bali érdekel, más egzotikus helyekre is járok. Imádok utazni, így többször jártam már Afrikában is. Ilyenkor belemerülök a helyi kultúrába, ismerkedek az ott élőkkel. Számomra ez az igazi gazdagság.”

Forrás: Ripost