Főoldal > Hírek > Életmód > Életmód hírek > Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt
Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt

Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt

Hirdetés

Karesz nyelvet tanulni indult Sydney-be, de a harmadik hónap után már tudta, hogy ott fog letelepedni. Ma már családja, háza és biztos megélhetése van.

Karesz több mint tíz éve indult el nyelvet tanulni – kisebb kanyar után – Ausztráliába. Fél évre tervezte, de már a harmadik hónap után tudta, hogy maradni fog. A kezdés nem volt egyszerű, egy diákszállón ágybérlete volt, és party-szervízben dolgozott pincérként, hogy meg tudjon élni a tanulás mellett.

Amint lehetett, saját lábra állt, vállalkozásai bejöttek. A kezdeti heti hétnapos és sokszor 16 órás munka után mára – saját megfogalmazása szerint – „nyugdíjasként” él, az ingatlan-biznisz menedzselése már jóval kevesebb idejét veszi igénybe.

Párja két év után követte és két kisgyerekük már kint született. Rendszeresen hazajárnak, az ausztrál télből több hónapot utazással töltenek az északi félteken vagy az európai nyárban.

Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie, hogyan jutott el a diákságból a saját vállalkozáshoz, mennyivel másabb az élet Ausztráliában? Erről mesélt nekünk Karesz.

Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt 1

Miért pont Ausztrália?

A főiskola elvégzése után a nyelvvizsga megszerzésének reményében mentem külföldre. Az első célpont Kanada (Vancouver) volt, mert ott rokonaink élnek. Fél év után azonban hazamentem, mert a vízum feltételei nem voltak elég jók számomra. Végül – a cég javaslatára, aki a kanadai utamat is szervezte – Ausztrália mellett döntöttem. Itt még ma is legálisan lehet dolgozni a tanulói vízummal.

A kiutazás legnagyobb buktatója a pénzfedezet és származásának igazolása a mai napig. Emellett már csak egyszerű papírmunka a vízumkérelem.

Nem letelepedni jöttem, de az első három hónap után, mikor a tanulás mellett a pincérkedésből 160.000 forintnak megfelelő dollárt kerestem hetente, akkor úgy döntöttem, hogy ez az én országom.

A jó kereseti lehetőség mellett a legjobban az itteni időjárás vonzott, sokkal kedvezőbb, mint a magyar. Nem kedvelem sem a hideget, sem a havat.

Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt 2

Burrinjuck Dam

A tervek

A tanulóvízumom hét hónapos volt. Azt terveztem, hogy ez idő alatt megkeresem az utam árának nagyobb részét, és az angolom is sokkal jobban fejlődik majd az anyanyelvi környezetben.

Én 2006-ban jöttem Ausztráliába, a párom 2008-ban követett. Nekem addigra már megvolt a letelepedett státuszom, ez felmentett a korábbi vízum-követelmények és a kötelező tanulás alól.

Mára már állampolgárok vagyunk. Itt született a két kisgyermekünk is, a nagyobbik 3 éves múlt, a kisebbik 1 éves.

Nem tervezzük, hogy visszatérünk Magyarországra, csak látogatóba. Akkor viszont 3-5 hónapra utazunk.

Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt 3

Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt 4

Tengerpart

A kezdetek

Az eleje nehéz volt, sem barát, sem rokon nem volt. Másfél évig diákszálláson ágyat béreltem.

Annak idején meglepően könnyű volt munkát találni. Még a kevés angolommal is tudtam dolgozni, egy party-szervíznél pincérkedtem. A lakótársaim segítettek az első munkahelyem megszerzésében. Mára ez megváltozott,

a jó angoltudás elengedhetetlen feltétele a gyors elhelyezkedésnek.

Már akkor nagyon meglepő volt, hogy az emberek mennyire barátságosak.

Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt 5

Central Coast strand

Saját lábon

Elég hamar saját céget alapítottam, és diákoknak segítettem a kiutazásban. Mivel magam is megtapasztaltam, hogy nem volt, aki megfelelően segíteni tudott volna a kezdetekkor, ezért a vállalkozásommal az újonnan érkezőket próbáltam támogatni. A diákok között nagy sikere lett.

Pár évvel később váltottam, és ma már kizárólag ingatlanokkal foglalkozom.

Három éve, hogy nincs hagyományos munkahelyem, olyan, mintha nyugdíjba mentem volna.

Mikor még cégnél dolgoztam, a kollégáim nagyobb része ausztrál volt, a többiek pedig a világ minden tájáról származtak. Érdekes volt, hogy reggelente, nem fogtak kezet a kollégák egymással. Sőt páran nem is köszöntek, csak leültek az asztalukhoz.

Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt 6

Az első időben, amíg az angolom nem volt annyira jó, kaptam segítséget. Ma már magamra vagyok utalva az ingatlan-felújításokban, építkezésekben. Szakmailag egy barátom segít, korábban tevőlegesen is, ma már csak tanácsokkal, de ő nemsokára visszamegy Magyarországra.

Az ingatlanbefektetés másképp működik itt. Például sokféle költséget le lehet írni, és egyéves bentlakás után már adót sem kell fizetni az eladáskori nyereség után. Nekem ez nagy könnyebbség, hiszen korábban napi 8 órát dolgoztam egy munkahelyen, majd utána több órát eltöltöttem a diákvállalkozásommal. Aztán mikor megvettük az első felújítandó ingatlant, akkor abban benne is laktunk, és sok munkát éjjel, meg hétvégéken csináltam meg. Az ismerősök nem tartottak normálisnak, de ma már inkább irigyelnek, hiszen a menedzselési feladatokra kb. heti tíz órát fordítok.

A környezetben pedig az egyik legfurcsább az volt, hogy mennyire rossz minőségűek a házaik – legalábbis európai szemmel. Nincsenek szigetelve, és a mai napig az ablakok alumínium kerettel, egy rétegű sima üveggel készülnek általában. Mikor én dupla üveges ablakot rendeltem az egyik épülő házamhoz, a gyárban nagyot néztek.

Jelenleg azon munkálkodok, hogy összehozzak egy közösséget, akik hajlandók farm-környezetben élni, megtermelni a saját szükségleteiket, nagy részben biominőségben.

Öko-házakat tervezek, amiket mi magunk építenénk fel. Az épületek önellátóak lennének. Sem az elektromos, sem a vízhálózatra nem lennénk rákötve. Az élet így szinte költségmentes lenne.

Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt 7

Sydney, strand

Megváltozott életmód

A munkám és az eltökéltségem miatt viszonylag gyorsan megtanultam angolul, annak ellenére, hogy harmincéves elmúltam, mikor Ausztráliába jöttem. Bár papírom nincs róla, de ma már felsőfokon beszélem a nyelvet. Én nem vagyok elégedett a nyelvtudásommal a mai napig, de az ismerősök mindig dicsérik.

Nekem talán szerencsém volt, mert mikor kijöttem, az ausztrál angolt tanultam meg. Ma már felismerem a többféle brit, vagy az amerikai angolt is.

A jó angol nyelvtudás fontos, bár a munkától függ, hogy mennyire, a vendéglátóiparban szükségem volt rá. De vannak olyan itt élő magyarok, akik egy munkahelyen dolgoznak, ők egymással magyarul beszélnek. Ennek azonban később fizetik meg az árát.

Közben elköltöztünk Sydney-ből, az itteni „Balatonra”, ahol saját házunkban lakunk a tengerparttól öt perc sétára.

Az életmódunk is megváltozott.

Sokkal egészségesebben étkezünk, amennyire lehetséges, bioélelmiszereket vásárolunk.

Sokan a magyar ételeket keresik és készítik itt is, de a számtalan tengeri herkentyű és a sokkal nagyobb zöldség- és gyümölcsválaszték egy egészségesebb étrendet tesz lehetővé. Bár van vezetékes ivóvíz, amit a legtöbb ember iszik is, mi a palackosra esküszünk.

Az időjárás miatt sokkal kevesebb ruhánk van, főleg rövidnadrágok és pólók. Nincsenek nagy szekrényeink, nem használt holmikkal.

Kikapcsolódásként utazni szeretünk, bár amióta a gyerekek megszülettek, nem annyira kikapcsolódás. Emellett sportolunk, teniszezünk, úszni és szaunába járunk.

Szinte kizárólag autóval közlekedünk, tömegközlekedési eszközön legutóbb akkor ültünk, mikor egy közeli félszigetre kirándultunk hajóval a gyerekekkel.

Ma már több mindenre van időm. A gyerekeket hozom-viszem óvodába, úszásra, táncórára. Sokat kirándulunk, és horgászni is eljárok. Néha elmegyünk magyar összejövetelekre is, de csak szabadtéri rendezvényekre, halászléfőző versenyre. Bár sok mindent csinálnék még, de az időm nagy részét a gyerekekre fordítom.

Az ügyintézés sokkal gyorsabb és egyszerűbb, sok mindent emailen keresztül lehet intézni. Például a szerződéseket sokszor elég aláírni, majd beszkennelni, és megküldeni.

Az egészségügyből a magyar házi- és szakorvosok tudása hiányzik itt.

Barátságos helyiek

Minél távolabb mész a nagyvárostól, annál közvetlenebbek és barátságosabbak az emberek. Persze ez nem az első nap alakul ki, de

ha valaki be akar illeszkedni a társadalomba, azt könnyen megteheti, csak rajta múlik. Az emberek sokkal lazábbak, kevesebbet problémáznak dolgokon. Nem véletlenül mondják, hogy ez a „no worries” ország.

Az itt élők segítőkészek. Ha például a városban egy térképet nézeget valaki, biztos, hogy perceken belül odamennek hozzá, és megkérdezik, hogy segíthetnek-e.

Néhány itteni barátunk is lett, főleg a gyerekek óvodástársai révén. Más részük itt élő magyar.

A szomszédokkal beszélgetünk ugyan, de nem járunk össze. Mivel a városi barátaink 1-2 órányira kerültek, így őket ritkábban látjuk, de azért havonta-két havonta találkozunk velük is. Az itt töltött idő azért arra kevés volt, hogy az otthoni, gyerekkori barátok helyett újakat találjunk, főleg, mert sokat költöztünk eddig.

Az utazás a kikapcsolódás

Nagyon szeretek utazni, sokszor, ha hazalátogatunk, akkor kitérőkkel, vagy egy világ körüli út keretében jövünk Magyarországra is. Így voltunk már Skóciában, Angliában, de Hawaii-n, New York-ban, Balin, Kínában és Szingapúrban is. A helyi utazások alkalmával Új Zélandon és Fidzsin is jártunk már.

Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt 8

Bali

Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt 9

Hawaii

Igazából, ha világot szeretnénk látni, ahhoz sem kell elhagyni Ausztráliát.

Itt évekig lehet úgy utazni, hogy mindig új helyet lásson az ember és közben mindig nyárban legyen.

Persze a család miatt a külföldi utazásokat is betervezzük.

Az otthoniakkal Skype-on tartjuk a kapcsolatot. Az utóbbi időben kétévente jutottunk el Magyarországra, de akkor több hónapos utakra mentünk, aminek persze a leghosszabb állomása volt a hazaiak meglátogatása.

Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt 10

Waikiki-beach

A gyerekek támogatása

Az óvoda nincs ingyen, de a költségek 75 százalékát az állam térítheti, így naponta 25 dollár egy gyereknek a díja. A fiam heti négy napot jár a közösségbe, a kislányom még várólistán van, hogy heti két napra bejuthasson. A párom van a legtöbbet otthon a gyerekekkel, de emellett egy ingatlan-befektetőnek is dolgozik heti 4-8 órát.

Az ausztrál „gyes” 18 hétre szól, ami a minimálbérnek megfelelő összeg, heti 670 dollár. Ezt pár éve vezették be, korábban ez sem volt, és az anyukák már három hónap után visszamentek dolgozni. Ennek lejárata után rászorultságtól függően heti 200-500 dollárral támogatja az állam a családokat. Leginkább az európai szülők azok, akik hosszabb időre, akár két évre is otthon maradnak a gyerekekkel.

Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt 11

Az oktatás lazább, kevesebb a stressz, és kisebb a követelmény. A szakiskolákban is főleg a szakmára koncentrálnak, az általános tudásra kevésbé.

A gyerekeink még kicsik, így őket jelenleg csak a magyar klubba visszük, hogy ezzel is segítsük a magyar nyelv elsajátítását, de emellett mi is csak az anyanyelvünkön beszélünk velük. A kisebbik még csak pár szót mond, de a nagyobb mind a két nyelven beszél. Az óvoda és a környezet miatt angolul kezdett jobban beszélni, de a magyarországi látogatások is sokat segítettek az anyanyelv elsajátításában. Ugyanakkor néha nagyon vicces akcentusa van.

Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt 12

Veszélyes-e Ausztrália?

Sok Ausztráliáról szóló sztereotípia él. Az igaz, hogy nyáron meleg van, de például a mi környékünkön nem sokkal melegebb, mint Magyarországon, bár tény, hogy a napi csúcshőmérséklet néha 45 fokra is felmegy. Télen viszont nem nagyon megy 8 fok alá.

A napsugárzás pedig valóban veszélyesebb,

senkinek nem ajánlják, hogy tíz percnél tovább a napon tartózkodjon naptej nélkül, ráadásul legalább 50 faktorosat célszerű használni.

Idős korra az itt élők közül minden harmadik embernek lesz bőrrákja.

Sok a veszélyes kígyó, krokodil és pók, de nem nagyon találkozunk velük.

Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt 13

Kezdetben napi 16 órát dolgozott, most elég a heti 10 is – egy magyar, aki Ausztráliában ragadt 14

Medúzacsípés

Kareszék megszerették új hazájukat, és sokat tettek-tesznek is azért, hogy beilleszkedjenek, és ne legyenek napi gondjaik. Emellett nem szakadtak el Magyarországtól és a családtól sem, őrzik az anyanyelvüket, kultúrájukat és erre nevelik a gyerekeiket is.

Címlapkép forrása: Pixabay

Söptei Zsuzsanna, Fotók: Karesz

Forrás: Szeretlek Magyarország

 

 

Szólj hozzá, mondd el véleményed és ne felejtsd el megosztani!

hozzászólások

Megosztás:
Hirdetés
tűzvédelem
WordPress Lightbox