Főoldal > Hírek > Szabadidő > Kultúra > Két nap alatt két magyar színészóriás ment el

Két nap alatt két magyar színészóriás ment el

Hirdetés

Három évvel ezelőtt, ezekben a napokban (szeptember 12-én és 13-án) két súlyos veszteség is érte a magyar művészvilágot és a nemzetet: Sztankay István életének 79. évében, szeptember 12-én hunyt el, Avar Istvánt pedig egy nappal később, életének 84. évében érte a halál. Mindketten a nemzet színészei voltak.

Két ragyogó színművész hagyott űrt maga után 2014 szeptemberében. Sztankay István és Avar István halálhíre fájdalmas egymásutánban érte nemcsak a színházi világot, de az egész országot.

Papnak készült – Thália papja lett

Az 1936-ban született Sztankay István 2012 januárjában az MTI-nek adott interjúban felidézte, hogy édesapja görög katolikus lelkész volt, ő maga is tevékenykedett segédkántorként, papi hivatásra készült. Megfogta azonban a színház világa, és végül úgy döntött, Thália papja lesz.

Tolnai Klári és Sztankay István színművészek jelenete Illyés Gyula Sorsválasztók című drámájában a Madách Színház előadásában 1981. szeptember 20-án. Az előadást Ádám Ottó rendezte (MTI Fotó: Pólya Zoltán)

A színidiploma megszerzése után először Miskolcon játszott két évig, majd a Nemzeti Színházban 11, a Madách Színházban pedig 14 évig dolgozott, 1991-ben szerződött a József Attila Színházhoz, ahol 2006-ban örökös tag lett.

A legnagyobbakkal játszott

Pályájára emlékezve elsőként Bertolt Brecht Állítsátok meg Arturo Uit! című darabjának miskolci előadását idézte fel, amelyben a főszerepet alakította. A Nemzetiben Shakespeare-től Moliere-en át Németh Lászlóig számos darabban játszott; volt Romeó, Ben Jonson Volpone című darabjában Corbacciót alakította, a Csillag a máglyán című Sütő-darabban pedig Kálvin Jánost.

Sztankay István, a József Attila Színház Kossuth-díjas színművésze a Sosem halunk meg című előadás előtt öltözőjében Budapesten, 2008. május 13-án (MTI Fotó: Kollányi Péter)

A Madách Színházban mintegy 500 alkalommal játszotta a Jövőre, veled, ugyanittcímű darabot Schütz Ilával, akivel számtalanszor szerepelt együtt. A József Attila Színházban is rengeteg nagyon különböző karakterű figura megformálására nyílt lehetősége: Horváth Péter Kilencen, mint a gonoszok című darabjában például egy idős zsidó apát játszott, a Kern András: Spencer című darabban pedig Sztálint alakította.

Számos filmben, tévé- és rádiójátékban is szerepelt, a legnagyobb színésznők voltak partnerei. Az az alakítás, amely országosan ismertté tette, a Bors című sorozat főszerepe. „Mindig szerettem csinálni, amivel megbíztak, amennyiben értékes anyagról volt szó” – mondta.

Első filmjében, az Égrenyíló ablakban máris Dajka Margittal játszott együtt. Az 1963-ban készült, Keleti Márton rendezte Hattyúdal című alkotásban Páger Antallal és Bodrogi Gyulával szerepelt, velük énekelte el a film egyik híres betétdalát, A Villa Negra románcát.

A színház egy tanfolyam

Richard Burton, Laurence Olivier, Marcello Mastroianni, Jean-Paul Belmondo, Leslie Nielsen és Tony Curtis magyar hangjaként is ismert volt.

Tony Curtis magyar származású amerikai filmszínész (b) és magyar hangja, Sztankay István színművész Budapesten, 2009. április 22-én (MTI Fotó: Kollányi Péter)

A színház egy tanfolyam – vallotta –, „szórakoztató dolog, amely az agyat táplálja, az ember szélesebb látókörű lesz általa. Ha a színházakat megszüntetik, akkor már mindent megszüntethetnek” – vallotta nem sokkal 76. születésnapja előtt a nemzet színésze.

Sztankay István életpálya-interjújában a nagy rendezők között Major Tamást méltatta és partnerei sorából Törőcsik Marit emelte ki.

Emberség, bölcsesség, hazaszeretet

„Napsugár volt a hangodban és napsugár volt a személyiségedben” – méltatta a színművészt a temetésen Szirtes Tamás rendező, a Madách Színház igazgatója. Besenczi Árpád színművész, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója a búcsúztatáson barátságukra emlékezve kiemelte, hogy kollégáival együtt emberséget, bölcsességet, humort és hazaszeretetet kaptak Sztankay Istvántól.

 

Sztankay István és Besenczi Árpád (MTI Fotó: Varga György)

Avar István bányamunkásként kezdte, de pap akart lenni

A későbbi Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze, Avar István a Heves megyei Egercsehiben született 1931-ben. Tizennégy éves korában már családfenntartó volt bányamunkásként, hadifogságba esett apja helyett. A papi hivatás vonzotta.

Miután apja 1948-ban hazatért a fogságból, színjátszóköri társainak biztatására felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Elsőre felvették.

1954-ben szerzett diplomát a főiskolán, ezután először a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1960-tól a Madách, 1966-tól a Nemzeti Színház társulatának tagja volt, 1985-től nyugdíjazásáig pedig újra a Madách Színházban játszott, aztán a Pesti Magyar Színház előadásain lépett fel.

Avar István és Ember András (b-j) Sós György A pék című darabjának próbáján Budapesten, 1961. február 14-én (MTI Fotó: Bartal Ferenc)

Hamar jött a közönségsiker

Orgánuma, természetes játékstílusa szakmai és közönségsikert hozott Avar Istvánnak, pályafutása alatt a drámairodalom legnagyobb szerepeit játszhatta el.

Emlékezetes volt Ruy Blas szerepében Victor Hugo A királyasszony lovagja című  művében, játszotta Stanley-t A vágy villamosában, a Postamestert Gogol revizorábanShakespeare (G.B. Shaw: A szonettek fekete hölgye), Bolingbroke (Shakespeare: II. Richárd), Luther (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja), Ferenc császár (Edmond Rostand: A sasfiók) vagy mint Henrik (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek) szerepében is tündökölt, de eljátszotta Mágnás Miskát és Liliomfit is.

Avar István (b), Gáti Oszkár (k) és Kiss Mari színművészek jelenete Arthur Miller: Édes fiaim című drámájának főpróbáján, a Madách Kamara színház (2004-től Örkény István Színház) színpadán 1987. november 30-án. Az előadást Puskás Tamás rendezte (MTI Fotó: Ilovszky Béla)

Színpadi szerepei mellett számos magyar film és tévéjáték főszereplője volt (Vasvirág, Két emelet boldogság, Párbeszéd, A fekete város, Mocorgó, Égi bárány, Álmatlan évek, Hamis a baba).

Tanított és országgyűlési képviselő volt

Avar István a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színpadi beszédet tanított, 1973 és 1990 között – pártonkívüliként – országgyűlési képviselő volt, emellett tagja a parlament kulturális bizottságának.

Művészi munkáját 1963-ban és 1969-ben Jászai Mari-díjjal, 1975-ben Kossuth-díjjal ismerték el. A kiváló művész címet 1980-ban nyerte el, 2001-ben, Sinkovits Imre halála után a nemzet színészévé választották. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal 2007-ben kapta meg.

Avar István színművész átveszi 2011. márciusában a Kállai Ferenc-életműdíjat Őze Áron igazgatótól a Magyar Színházban, a színházi világnap alkalmából (MTI Fotó: Kovács Attila)

„Még mindig jólesik a vége-taps”

Nyolcvanéves korában, az MTI-nek adott interjúban arról beszélt, hogy – bár megszámlálhatatlan filmben, tévéjátékban szerepelt és rengeteget szinkronizált – számára a színház az igazi.

„Megmagyarázhatatlan varázs a színész és a közönség találkozása az esti előadáson. Amikor lelestem a nézőtérre, figyelő, csillogó szemeket, tátott szájakat láttam. Ez engem boldoggá tesz, doppingol. Öntudatlanul ráteszek még két lapáttal. Megettem a kenyerem javát a pályán, de még mindig jólesik a vége-taps” – mondta.

Életének utolsó két évében visszavonultan élt, végakarata szerint a nyilvánosság kizárásával vettek tőle végső búcsút szerettei.

Forrás és képek: hirado.hu

További kép: starity

 

Szólj hozzá, mondd el véleményed és ne felejtsd el megosztani!

hozzászólások

Megosztás:
Hirdetés
tűzvédelemphotographer-banner_468
WordPress Lightbox