Ha a rododendront saját kertünkben szeretnénk csodálni, szem előtt kell tartani a növény különleges igényeit.

A legtöbb rododendronhoz hasonlóan, a gazdagon virágzó nagyvirágú, az Ázsia hegyvidéki erdeiben őshonos hibridek is a humuszos, savanyú és jól szellőzött, egyenletesen nedves talajt valamint világos árnyékot szeretik. Örökzöld lomjukkal télen is struktúrát teremtenek, és az évek során egyre impozánsabbá válnak.

A Yakushimanum-hibridek szintén egész évben megőrzik leveleiket. Japán kitett hegyoldalairól származnak, ezért nem érzékenyek a napra, fagyra, szélre és a meszes talajra. Kis méretük és kompakt formájuk révén kisebb kertbe is alkalmasak. Tüzes szín és kitűnő téltűrő képesség jellemzi a nyárizöld azáleákat. A virágzás és a lombfakadás egyidőben zajlik. Akár a 3 méteres magasságot is elérő szépségek finom virágillattal és gyönyörű színekkel kárpótolnak téli csupaszságukért.

Az 1 méter alatti magasságával a japán azálea a törpe rododendronok közé tartozik, és akár cserépben is nevelhető. A széles és lapos fél-örökzöld bokor szél és napvédett helyet igényel. A legtöbb vad fajt nemesítéssel módosították. A könnyen gondozható vadócok változatos virág és növési formákkal természetességet visznek a kertbe. A virágok általában kisebbek, de már március végétől nyílnak. A rügyfakadáskor sok fajtánál jelenlévő ezüstös bolyhok a nap ellen védenek.

Mielőtt elültetnék a rododendront, érdemes megnézni a talaj pH-értékét. A legtöbb faj 4,0 és 5,5 közötti értékeket részesíti előnybe. Az új növény gyökérlabdáját alaposan itassuk át vízzel. Az ültető-gödör legyen legalább kétszer olyan széles, mint az edény, és az alján lazítsuk fel a földet. A rododendront úgy helyezzük a gödörbe, hogy a gyökérlabda teteje egy szintben legyen a földfelszínnel. A feltöltéshez használjunk rododendron-földet, amit egy marék szaruforgáccsal keverünk. Majd a végén alaposan öntözzük meg, legjobb esővizet használni, vagy mészben szegény vezetékes vizet. Fenyőkéreg mulcs vagy talajtakaró aljnövényzet előnyére válik a nedvességet kedvelő növénynek.

A rododendront bujtatással könnyen lehet szaporítani. Virágzás után válasszunk ki egy földközeli ágat, a közelében ássunk egy gödröt, amit feltöltünk humuszban gazdag termőfölddel. Aztán az ág kérgét finoman vágjuk be kb. 15 cm távolságra a levéltő alatt. Az ágat hajtsuk az előkészített gödör fölé úgy, hogy a behasított rész kerüljön kb. 5 cm mélyre a földbe, és ott rögzítsük egy hajlított végű sátorcövek segítségével. A levélörvet rendezzük el függőleges irányban, majd kötözzük egy pálcához.

A következő tavaszig begyökeresedik a bujtatott ág. Ekkor metszőollóval leválaszthatjuk az anyavesszőről, és átültethetjük más helyre.
Amikor egy öregebb rododendron túl nagy lesz, nem szükséges azonnal egy újjal helyettesíteni. A növény akár egy radikális visszavágás után is újrahajt.

A rügyek veszélyben

A rododendron- kabóca egy gombát terjeszt, amely rügyelhallást okoz. A fertőzött virágkezdeményt fekete gombalepedék vonja be, és hamarosan elpusztul. Bár maga a növény nincs veszélyben, de a szép virágokról lemondhatunk. Ezért a beteg rügyeket idejében távolítsuk el, és semmisítsük meg. A növényen elhelyezett sárgalapok tájékoztatnak arról, hogy a levelek alatt rejtőznek-e kabócák. Június közepétől szeptemberig kiakasztva meggátolják a rovar peterakását. Mivel a rododendron-kabóca évente csak egy nemzedéket hoz létre, ez hatékony módszer a gomba ellen is.

Forrás: szepzold;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu