Édesanyánk talán a legfontosabb ember az életünkben, azonban nem mindig sikerül jó viszonyban lenni vele. Egyes személyek nagyon közeli kapcsolatot ápolnak édesanyjukkal, legjobb barátjukként tekintenek rá, míg mások csupán hetente beszélnek, akkor is banális, semmitmondó dolgokról.

Sokszor csak azután döbbenünk rá, hogy mennyire fontos egy ember számunkra, amikor már nem része életünknek. Úgy gondoljuk, hogy az édesanya személye túl fontos ahhoz, hogy rosszban legyünk vele, ezért néhány tanácsot osztunk meg annak érdekében, hogy javítsuk a vele való kapcsolatot.

Hallgassuk meg: kamaszkorunkban mindenkinek volt kisebb-nagyobb vitája az édesanyjával, mivel úgy éreztük, hogy nem ért meg, vagy másként gondolkodik, mint mi. Felnőve beláttuk, hogy csak a javunkat akarta, és a legtöbb vitát megbántuk. Most viszont, hogy felnőttünk, érett fejjel gondolkodunk, és úgy véljük, nincsen szükségünk rá? Tévedés. Ahhoz, hogy elkerüljük a fiatalkori vitákat, hallgassuk meg. Lehet, hogy nem minden esetben fogjuk követni a tanácsait, ám vegyük magunknak a fáradtságot, és gondolkodjunk el az általa mondottakon.

Képzeljük a helyébe magunkat: lehet, hogy édesanyánk nem mindig fog egyetérteni velünk azzal, amit teszünk, de ez nem jelenti azt, hogy elítél minket, és rossz embernek tart. Próbáljuk meg beleélni magunkat az ő helyébe, és meglátjuk, hogy csak jót akar nekünk. Vegyük figyelembe azt is, hogy korából fakadva egy másik generáció értékrendjét érzi magához közelebb állónak.

Tanuljuk a megbocsátást: elkerülhetetlen, hogy néha ne vesszünk össze édesanyánkkal, legyen szó apró, vagy nagyobb horderejű dologról. Annak ellenére, hogy dühösek vagyunk, vegyük figyelembe, mennyit számít nekünk, mennyire számítunk neki, így bocsássunk meg, még akkor is, ha nem feltétlenül értünk egyet vele.

Tartsuk tiszteletben a határokat: annak ellenére, hogy édesanyánk, nem jelenti azt, hogy folyamatosan beleszólhat a döntéseinkbe. Igen, tapasztaltabb, érettebb nő, normális, hogy tanácsokat ad, ám problémát jelent, ha egy szülő a felnőtt korú, felelős gyermekét irányítani akarja. Beszéljünk vele, hogy vannak határok, amiket nem lépünk át, azonban vigyázzunk milyen fogalmat használunk, hogy ne sértsük meg. Tegyük hozzá, mennyire ragaszkodunk tanácsaihoz, és nagyon értékeljük azokat.

Mutassunk tiszteletet: talán ez a legfontosabb dolog, ha javítani akarjunk az édesanyánkkal való kapcsolatunkat. Függetlenül attól, hogy mennyire jövünk ki egymással, fontos, hogy tiszteljük. Talán nem a legcsodálatosabb személy a világon, és kritizáljuk is bizonyos választásait az életben, idézzük fel, hogy ő hozott világra bennünket, felnevelt, számos áldozatot hozott értünk, és odaadással, szeretettel nevelt bennünket.

Forrás: Arany gondolatok