A felfokozott szerelmi érzés ritkán hosszú életű. A nemek közötti kezdeti sistergés gyakran eltűnik, mint napon a hó. Miközben a partnerek a hétköznapok sorén elkezdenek összecsiszolódni, szinte észrevétlenül kialszik a szerelem és a vágy A szenvedély és vágy csökkenése azonban nem feltétlenül kell, hogy bajokat okozzon.

Amíg egy ilyen helyzetben a partnerek nem mulasztanak ei alapvető dolgokat, tartós marad a kapcsolat. Attól a pillanattól kezdve fog kibillenni az egyensúlyából, ha kettőjük közül az egyiknek már nem felel meg ellaposodó szerelmi életük.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a negatív folyamatokért a legtöbbször másokat hibáztatunk, és cselekedeteket elhamarkodottan ítéljük el. Közben általában elfelejtjük, hogy nem társunk hibái, nem a túl nagy ellentétek vagy a túlságos hasonlóság az, ami miatt szétválnak a párok, hanem annak a hiánya, hogy ezt megbeszéljék. ÚJ, átfogó tanulmányok szerint (Caldwell, 1999) a szerelmi kapcsolatok, függetlenül a részt vevő személyektől, szinte mindig három fázison mennek keresztül.

Az első fázis akkor kezdődik, amikor az ember a szokásosnál jobban kezd vonzódni valakihez. Szerelmes lesz, és egyre nő a vágya, hogy közeledjen a másikhoz, hogy megnyerje társának. Szinte egy időben a gyomorban érzett első remegéssel támad a gondolat is, hogy jó lenne közelebbről megismerni a másikat, és együtt lenni vele. Ha ez a „vizsga” negatív eredménnyel zárul, akkor biztos a kapcsolat gyors befejezése. Ha azonban pozitívan végződik a vizsgálódás, akkor a kapcsolat intenzívebbé válik. Szinte elvarázsolt lesz az ember, önmagát látja a másikban, és a legszebb ábrándokat kergeti, végül elérkezik az első ölelkezés, a testi puhatolózás és végül az erotika, a szex, a kábulat és a boldogság.

A második fázist átmeneti szakasznak nevezhetjük. Itt következnek be az első együttlétek, a megélt Intimitás. Ez aztán nemritkán az első zavarokhoz vezet. Egymás után áradnak a gondolatok, melyek a jövőről, a közös vágyakról és célokról, valamint az újonnan teremtett párkapcsolatról szólnak. A varázslat olyan ütemben tűnik el, ahogy a közös tervek, a lakás kialakítása és a mindennapok megszervezése lesz a legfőbb beszédtéma. A valóság ijesztő alakban rombolja szét a korábbi álmodozást.

A harmadik fázis egész életen át is tarthat, ha nem élnek alkotó módon, és nem oldják fel a negatív hatásokat. Ebben a fázisban következik el a másik tulajdonképpeni felfedezése, a hasonlóságoké, de a különbségeké is. Hatalmi harcok kezdődnek, az egyéniség megőrzése a tét, és a szerep, melyet párként, játszanak majd a külvilágnak. Előtérbe kerülnek a közelségről és távolságról szóló viták, az együttlétről és a függetlenségről, a biztonságról és a védettségről vallott nézetek. Gyakran hosszú út vezet odáig, míg elfogadják a másik önállóságát, megtalálják az összekötő tartalmakat, és megtanulják távol tartani a negatív és elválasztó dolgokat. Ha ezt a fázist átvészelik, akkor a párkapcsolat (amelyet eredetileg tisztán szerelmi kapcsolatnak tartottak nagy jövő előtt áll. Azaz a hét köznapokban mindkét partner fejlődni és gyarapodni fog, amit a folyamatos, élő párbeszéd tesz lehetővé. Főképp ez a fázis követeli meg olyan ÚJ erények kifejlesztését, mint a bizalom, tolerancia, kíméletesség, elfogadás, tisztelet és odaadás.

forrás: Delina