Szomjazzuk az új elektronikai eszközöket: tévét, telefont, laptopot, tabletet, mindent ami kékfénnyel tölti meg az agyat. Ezt a tendenciát a gyártók is hamar felismerték, és rendületlenül zúdítják az újabbnál újabb kütyüket. De vajon hová kerül a világ elektronikai szemete?

Waste electrical and electronic equipment azaz WEEE vagy e-waste magyarosan e-hulladék. Így hívják gyűjtőnéven azokat a nem kellő technológiai eszközöket, melyek végső nyughelye a szemétdomb. A WEEE eltárolása azonban több problémát is felvet: egyrészről egészségügyi másrészről környezetvédelmi, harmadrészről gazdasági témakörökben.

Az e-waste a robbanásszerű fejlődésnek indult okos és butakütyü gyártás hátulütője, ugyanis a világszintű érdeklődést kiváltó elektronikai termékek közül minden hónapban valami új gurul le a gyártósorról, így mindig van mit venni, még akkor is, ha a meglévő telefon, tablet, stb. alig múlt egy éves.

Gazdaságilag és egészségügyileg is negatív hatásai vannak

A gyorsan cserélődő eszközök mára komoly gondot jelentenek világszerte. A Európai Unió friss jelentése szerint Európában a kidobott készülékek mindössze egyharmada kerül csak újrahasznosító telepekre. A többi pedig a szemétlerakóban végzi. Ez számokban úgy néz ki: évente 6 millió tonna e-hulladék keletkezik, amiből 1,5 millió tonna kerül újra exportálásra és további 1,5 tonna pedig egyszerűen a szemétbe. A fennmaradó elviekben újrahasznosítása kerül.

A WEEE gazdasági deficit, ugyanis egy csomó értékes anyag, ami a készülékekben megtalálható (ha nincs újrahasznosítva) a szemétben végzi. A 2012-es EU-s becslések szerint ez 800m és 1.7 millió € körüli összeg volt.

Az e-hulladék szimplán csak szeméttelepekre kerül, ami a veszélyesanyag származékokat tekintve káros. A műanyag égetésekből származó káros vegyületeket a szél messzire elhordja, nem beszélve a kütyükből szivárgó extra tokxikus anyagokról.

Forrás: marmalade