forrás: Kossuth Rádió/Napközben

Egy válás, még ha a legkorrektebb módon zajlik is le, mindenkit megvisel a családban. Nemcsak a házaspárnak és a gyerekeknek nehéz, de a rokonság is nehezen dolgozza fel a megváltozott körülményeket. A hosszan elhúzódó vitás ügyek, a gyermekelhelyezés és a vagyonosztozkodás perfüggőséget is okozhatnak. Hogyan lehet feldolgozni egy válást és hogyan lehet újrakezdeni az életet?
Egy válásig hosszú folyamat vezet. A felek folyamatosan elhidegülnek egymástól, más céljaik és értékrendjük lesz, és egyre kevésbé találják már meg a közös hangot. Ha nagyon feszültté válik a helyzet, akkor kerül sok arra, hogy átgondolják a válást, de még akkor sem késő. A fő kérdés, hogy mire hajlandóak a másikért és a kapcsolatért – magyarázta Szemere Bálint házassági tanácsadó a Kossuth Rádió Napközben című műsorában.

Amikor a gyerekek sérülése szóba kerül – folytatta, már rossz a kapcsolat, nincs meg a bizalom a két fél között, pedig nagyon fontos, hogy legalább annyira megbízzanak a másikban, hogy elhiggyék, nem egymás ellenségei, még ha nem is szövetségesek már. A sérelmeket fel kell tudni dolgozni a társsal, meg kell beszélni, mi és miért fáj, ehhez viszont alkalmas idő, hangulat és hely kell – hangoztatta. Egy házasság akkor válik menthetetlenné, ha a két fél közül legalább az egyik nem hajlandó megtenni mindent annak érdekében, hogy a kapcsolat megjavuljon – emelte ki.

Perfüggővé válnak az emberek

Ezt követően elindul a válóper, amely hosszú évekig, akár 8-10 évig is elhúzódhat. Ennek oka, hogy az emberek egy idő után perfüggővé válnak, vagyis két színes tévén négy éven keresztül vitatkoznak, holott csak egy évet éltek együtt. A felek ugyanis szakítani mindenképpen szeretnének, de nem tudnak elszakadni egymástól, így kell egy platform (a bíróság), ahol még tarthatják a kapcsolatot – mutatott rá Szöőr Anna jogász, pszichológus. A játszma eszköze a jog, a vagyon és a gyermekek – tette hozzá.
A perfüggőség nemcsak a családoknak nagy teher, hanem a közigazgatásnak, a hatóságoknak, a bíróságoknak is. Rengeteg az indokolatlan feljelentés, zaklatás, a nem valós gyermekbántalmazási ügy – az emberek fantáziavilága, a „negatív indulati kreativitás” határtalan ilyenkor – hívta fel a figyelmet Szöőr Anna.

Ilyenkor van még esély, hogy megjavítsák a kapcsolatot, amit meditációval el lehet érni. Ha ugyanis sikerül a feleket egy asztalhoz ültetni, akár még ki is lehet békíteni őket, elősegítve a békés elszakadást, a későbbi közös együttlét azonban nagyon ritka. A józan ítélőképesség visszaállítása mindenesetre nélkülözhetetlen. Azért nehéz a szakítás, mert valamilyen kóros érzelmi szál még összefűzi őket, így beteges módon ragaszkodnak egymáshoz, amibe bevonják a környezetüket, a gyermeküket is – magyarázta. Ilyenkor nagyon fontos egy mentálhigiénés szakember vagy akár egy pszichológus segítsége, de ha nagyon kóros esetről van szó, pszichiáter bevonása is szükségessé válhat.

Nem kötődik rítus a váláshoz

Bieber-Nyíri Tünde családi, párkapcsolati tanácsadó, a Mozaikcsaládok klubjának vezetője nehezíti a válás feldolgozását, hogy, bár a kultúránkban szinte minden eseményhez kötődik valamilyen rítus, akár pozitívhoz, akár negatívhoz, a válásnak nincs sem családi, sem társadalmi szertartása. Ilyenkor elmarad a búcsúzás, elengedés folyamata, miközben megmarad a fájdalom, a harag, a sértettség. A konfliktuskezelés egy tanult módszer, általa lehetne ezen változtatni családi, de akár társadalmi szinten is – világított rá.

Akkor lesz túl valaki a válási veszteség feldolgozásán, ha már szégyenkezés nélkül fel meri vállalni, hogy zátonyra futott a házassága, a volt társ már nem hiányzik az életéből, nem tart fenn vele alkalmi szexuális kapcsolatot, képes új baráti és szerelmi kapcsolatot teremteni, az elvált társsal pedig zökkenőmentesen működik a gyermeknevelés – emelte ki Bieber-Nyíri Tünde.