forrás: S.J./hirado.hu

Míg a ’80-as, ’90-es években csak a család és a legszűkebb baráti kör kapott betekintést a családi fényképalbumokba, addig mára ez megváltozott. A gyerekről készült képeket, a családi karácsonyt vagy a nyaralós, bikinis fotókat gyakorlatilag bárki láthatja például a Facebookon.

Beszűkültek a személyes kapcsolatok

Sokan a virtuális térben keresik a visszajelzéseket, s mert a személyes kapcsolatok beszűkültek, arra nem gondolnak, hogy a közösségi oldalakon lévő ismerősi körüket, az abban fellelhetők ismerőseit és azok még távolabbi, csatlakozó ismerőseit személyesen nem is ismerik, tehát fogalmuk sincs, kiféle, miféle ember van az arc – illetve arctalanság – mögött.

(Fotó: Reuters/Siegfried Modola)

Nem érezni a valós és a virtuális élettér közötti különbséget

Ha nyilvánosak a beállítások egy közösségi oldalon, az több ok miatt is kellemetlenné válhat. Gondoljunk csak az elméletileg minimálbérből élő világjáró zugvállalkozóra, aki egy év alatt harmadszor utazott szafarizni Afrikába – neki nagyon sokba kerülhet, ha az adóhatóság felfigyel a képeire. Vagy akad olyan munkavállaló, aki hetek óta betegszabadságát tölti ágyban fekve, szörnyű kínok között, miközben a posztolt képek szerint valamelyik távoli étteremben láthatóan jól elvan a barátaival, és ezt az ismerősei között lévő főnöke is pontosan láthatja.

A cuki gyerekfotók nagyon kínosak lehetnek felnőttként

A szülők is büszkén posztolják újszülött gyermekük képeit, és állhatatosan nap mint nap újabb képekkel bővítik a csemetéről szóló facebookos mappájukat. Sokszor meztelen vagy félmeztelen képeket tesznek közzé, és nem gondolnak bele a következményekbe. „Sokan elfelejtik, hogy lehetnek fent pedofilok, sőt akár az ismerőseink között is akadhat olyan, aki a gyerekünk képén élvezkedik. Éppen ezért nagyon meg kell gondolni, hogy a gyerekről milyen képet teszünk ki a közösségi oldalakra” – hívta fel a figyelmet Héjj Szilárd közösségimédia-szakértő.

Biztonságtechnikai szakemberek évek óta figyelmeztetnek a veszélyekre, de Justin Viktor médiaszakértő szerint erre a társadalom egy része rá sem hederít. Vegyük észbe, hogy a mostani túldokumentált kisgyerekből pár év múlva felnőtt lesz – tanár, orvos, cégvezető –, aki felelős beosztásba kerülve valószínűleg nem fog örülni annak, ha a kisgatyás, csokimaszatos szájú, rolleres képén röhögcsélnek a cégében.

Virtuális világban keressük a visszajelzéseket

Ha megosztunk egy-egy jól sikerült képet, azzal nincs semmi baj. Annak tanújele, nem veszett ki az emberekben az igény, hogy kapcsolatba kerüljenek másokkal – ennek a módja viszont igen nagyot változott. Míg régen beszélgettek egymással, addig ma már leginkább a telefonjaikat nyomkodják, és sokkal egyszerűbb lájkolni egy képet, mint néhány mondatot írni – hívta fel rá a figyelmet Szabó Melinda pszichiáter, aki szerint beszűkültek az olyan kapcsolatok, amelyekben a szó fizikai értelmében közel kerülnek egymáshoz az emberek. „Nem tudják megérinteni egymást, nem érzékelik a másik közelségét, illatát, gesztusait, mimikáját. Van kapcsolódás az emberek között, de az virtuális térben valósul meg” – fejtette ki a szakember.

Megbántódnak, ha csak tíz lájkot kapnak

Emellett, aki megosztja a képeket, az visszajelzésre vágyik. Visszajelzésre mindenkinek szüksége van, mert az egyén a környezetből érkező információk alapján is alakítja a saját magáról alkotott képet. Aki pedig bizonytalan magában, annak állandó visszajelzésre van szüksége afelől, hogy jó, fontos és szép. Mivel pedig a személyes kapcsolatok beszűkültek, és személyesen ritkábban kap visszacsatolást az ember, nekiáll visszajelzés után kutakodni a virtuális világban, és hajlamos nagyon megbántódni, ha csak tíz lájkot kap, miközben több száz ismerőse van.

Az okostelefon egy eszköz, de nem az életünk

Héjj Szilárd úgy látja, hogy sokan nem élik át igazán az élet pillanatait, mert az az első, hogy az ismerőseik tudtára hozzák, hogy hol vannak és mit csinálnak. „Az okostelefon egy eszköz az ember kezében, de nem az élete, nem ‘ott’ kell élnünk” – mondta el a médiaszakértő, aki úgy érzi, azzal, hogy mindent megosztunk egymással, épp az intimitás kezd kiveszni az ember életéből.

A pszichiáter szerint valóban felületesebben éli meg az eseményeket, aki rögtön közzéteszi, hogy hol van. Egyszerűen nem hagy magának időt a pillanat átélésére. Szabó Melinda szerint, aki mindent kiposztol magáról, annak nem is az a fontos, hogy ő maga megélje a pillanatot, sokkal inkább az, hogy mindenkinek a tudomására hozza, mert úgy véli, egy-egy programban való részvétel határozza meg vagy emeli a státusát.

Ami kikerül, ott is marad

A Facebooknak 4,7 millió magyar felhasználója van, és a KSH adatai szerint a magyarok több mint háromnegyede rendszeresen használja az internetet, de jelentős részük nem tudatosan. Holott abban mindenki biztos lehet, hogy a világhálóra felkerült képek és információk fent is maradnak. Senki ne ringassa magát olyan hitbe, hogy ha valamit töröl, az el is tűnik.

Ezt muszáj posztolni… – mit számít, hogy ki látja!?

A magyarok körülbelül 40 százaléka egyáltalán nem használja a Facebook korlátozó beállításait, róluk bármikor, bármit láthat – míg a felhasználók 30 százaléka tudatosan beállítja, hogy kinek, mit mutat meg magáról. A felhasználók fennmaradó 30 százaléka felületesen óvja adatait – mondta el tapasztalatait a hirado.hu-nak Justin Viktor. A közösségi médiaszakértő szerint főképp a nagyon fiatalokat és – a mérnököket és az informatikához közel álló embereket kivéve – a 60 feletti időseket jellemzi a biztonságtechnológiai vakság.

Reklámcégek adatbázisaiba lapátoljuk személyes adatainkat

Justin Viktor arra figyelmeztet, hogy nemcsak a képek és posztok felületes közzététele folytán kerülhet veszélybe a közösségi média használója. A médiaszakember szerint a reklámcégek valósággal vadásszák az információkat. Az ártatlannak tűnő facebookos kvízek vagy a megőrülök, ha nem tudom meg, mi az indián nevem játékokkal gyakorlatilag önként és dalolva lapátolják be az emberek a reklámcégek adatbázisaiba a legszemélyesebb adataikat.

Több botrány is kipattant az utóbbi időben amiatt, mert személyes képeket használtak fel reklámcélra. Például az Instagramról szedték le valaki fotóit, és felhasználták egy reklámkampányhoz. És kiderült, hogy az Instagram felhasználói feltételei ezt nem tiltják. Azóta persze ezen már változtattak, de Justin Viktor szerint ettől nincs nagyobb biztonságban a felhasználó. Ha kicsit tágabban nézzük a dolgot, ezt úgy kell elképzelni, mintha a feltöltött legszemélyesebb, legcukibb, legszebb fotókat egy nagy karitatív reklámügynökség kalapjába dobnák be. A képekből tehát lehet Mikulás-kampány, de akár egy szexshop hirdetésében is szembe találkozhatnak saját magukkal, ha nem kellően körültekintőek.

„Ha megvalósult a visszaélés, kereshetjük a jogi és erkölcsi igazunkat, de akkor már nem nagyon tudunk mit tenni” – emelte ki Justin Viktor.

Csak tudatosan!

A közösségi média szakértői szerint sokkal kisebb erőfeszítés valamit nem közzétenni, mint utána fogni a fejünket. Másrészt érdemes lenne mindenkinek körbenézni a Facebookon a biztonsági beállítások körül, és átállni az információk megfontolt közzétételére. Aki ugyanis belekényelmesedik a saját biztonságérzetébe, az a saját csapdájába esik bele – mondta el Justin Viktor.