Folytatódik az ellenzéki bohózat, kb. az ezeregyszázadik epizódnál járhatunk. A hét közepén az MSZP és a DK európai politikusaikon keresztül újfent bizonyították, hogy semmit sem változtatott rajtuk a harmadik csúfos választási vereség sem, és még mindig izgalomba jönnek, ha a saját hazájukat lehet külföldön megpróbálni eladni.

A már sokadszorra, idén áprilisban és az időközi választásokon egyaránt leszerepelt csapat újra árnyékra vetődött. A kontraszelekció elve mentén szervezett két baloldali formáció politikusai most újfent egy olyan – némi képzavarral élve – délibábként feltűnő hullámra igyekeznek felülni, amit szerintük a Soros-Sargentini jelentés teremtett. El is kezdtek szervezkedni, de persze előtte és közben azért még vitatkoztak kicsit egymással. Hiszen egymást még mindig jobban utálják a Fidesznél.

A nagy baloldali vízió sokadjára arra épül, hogy bár semmi nem változott, de már lényegében majdnem meg is bukott a Fidesz, már csak egy hajszál választja el őket ettől. Talán már képzeletben újra el is foglalták a Parlament bársonyszékeit a baloldali politikusok. 

Azonban ki kell ábrándítsuk őket, mivel néhány „apróbb” probléma azonban mégis van ezzel a jól kiötlött mestertervvel.

Az első az, ahogy már megírtuk, hogy a Soros-Sargentini jelentésnek hiába tulajdonít nagy jelentőséget a már lassan bármilyen szalmaszálba kapaszkodni próbáló baloldal, valamint a vele szövetséges ellenzéki sajtó, annak érdemi következménye, negatív hatása hazánkra nézve nem nagyon lesz.

Bár az Európai Parlament liberális „kifutó kollekciója” igyekezett megbélyegezni Magyarországot, és egy koncepciós eljárás keretében igyekeztek a lengyelekkel együtt a szégyenpadra ültetni bennünket, a szavazati jogunkat meglehetősen valószínűtlen, hogy fel tudják függeszteni.

A hazai baloldali ellenzék „kiváló politikai érzékkel” ebben a vitában újra egy platformra került a Nyugat-Európát migránsokkal elárasztó liberálisokkal, és a mögöttük álló Soros Györggyel, így hát egyúttal újra szembekerültek a magyar néppel. Ezt érthetően nem fogják jó szemmel nézni idehaza, és valószínűleg „meg is fogják hálálni” az újabb DK-MSZP-s akciót a közelgő európai parlamenti választáson.

Persze az ellenzék már századjára a jobboldal bukását vizionálja, reménykedik a régi jól bevált modellben, hogy ha már idehaza nem választják meg, hátha újra egy külföldi nagyhatalom a magyar nép nyakára ülteti őket. 

Ahogy ez a „csoda” már többször is megtörtént már az elvtársaikkal a magyar történelemben. Csak el kell árulni a hazájukat, amire bármikor szívesen hajlandóak.

Meg is született hát a nagy terv, szervezkednek a fiúk-lányok. Csak a gond az, hogy már most kiviláglott újra, hogy egymást még mindig sokkal jobban utálják, mint a Fideszt. A szokásos történt: mielőtt bármit is csináltak volna, tettek volna az ügy érdekében, jól összevesztek egymással. A vita persze mindig ugyanaz: ki üljön a nem létező – inkább már süllyedő – hajójuk kormányrúdjánál, ott legyen-e Gyurcsány vagy sem? Civilek álljanak-e az élén vagy a pártok? A civilek nem szeretnék a pártok képviselőit látni, a pártok kampánytüzet szeretnének maguknak csinálni az EU-s szalmalángból. Szóval ezredjére is lejátszódik a szokásos szánalmas mese. Innen is jó szórakozást kívánunk nekik!

Sajnos, a felbuzdult ellenzéki vezetőket ki kell ábrándítsuk: Magyarországon a Fidesz harmadjára is kétharmaddal tudott győzni, a népszerűsége töretlen a kormánypártoknak, a kormány pedig stabilan a helyén van. Ez a népszerűség azonban a bejutási küszöb környékén mozgolódó baloldali pártokról nem mondható el, hiszen vészesen zuhannak a politikai süllyesztő felé. 

Tegyük hozzá, hogy szerdán Strasbourgban újra bizonyították, hogy oda is valók.

Forrás: Origo