13.5 C
Budapest
2024. április. 19. péntek

Hármas Kőrös

A múlt és a megváltozott táj

A táj arculata az elmúlt évszázadok alatt sokat változott. A mai másodlagos tájforma csak a folyószabályozás alkalmával alakult ki.

A XIX. század utolsó éveiben (1894-ben) készültek el a nagy tájátalakító, átrendező munkálatok, amely következtében a folyó hossza 235,5 km-ről 93,2 km-re csökkent. A lecsapolások és a folyószabályozások előtt a Körösök és a Berettyó hatalmas mocsárvilágot alkottak, ahol a háborítatlan környezetben az óriási nádrengetegben vízimadarak sokasága élt. Nem bizonyítja ezt jobban más mint egy korabeli feljegyzés. II. József császár udvartartása 1786-ban a kun városokhoz fordult azzal a kéréssel, hogy a császári állatkert számára küldjenek „mindenféle nagyságú és különb-különbféle színű vadkacsákat, búvárokat, fejér gólyákat, darvakat, túzokokat, vadludakat, liléket mindenféle gémeket, kivévén a hamuszínű közönséges gémet, gödényeket, kárókatonákat, vízibikákat és más különös szárnyas és négylábú állatot.”

A szabályozások és a lecsapolások a nádasok helyét legelőre és szántókra változtatták át. A vízrendezés következtében a folyót gátak közé terelték, az áradások alkalmával elöntött terület összezsugorodott a Hármas-Körös esetében 600-800 méter széles.

A régmúlt vízivilágot idézik az úszó-lebegő növények, de közel sem olyan változatossággal, mint ahogy egy régi adat bizonyítja 1935-ből, ahol fehér tündérrózsás, tündérfátylas, vízitökös szittyófajokban gazdag vízfoltokat említenek. Ez a fajgazdaság a múlté a ma is előforduló vízinövények között sok a védett.

A Hármas-Körös völgyének a Hortobágy-Berettyó torkolatától Keletre eső része a Körösvidéknek nevezett földrajzi középtájhoz tartozik. A torkolattól nyugatra eső folyószakasz már nem a Körösvidéken, hanem a Tiszavidéken húzódik. Természetes határa az északra fekvő Tiszazug és Nagykunság, délre a Körös-Maros közéhez tartozó geomorfológiai alkörzet.

A Körösök vidékének különlegesek a természeti adottságaik. Jobbára a kontinentális klíma érvényesül, de szélsőséges a csapadék és a hőmérséklet eloszlása. Az évi középhőmérséklet 10-11 C nagyon meleg nyárral 70 % körüli átlagos páratartalommal. Az évi csapadékmennyiség 500 mm körüli néhol kevesebb. Általában kevés hó esik a hótakaró rövid ideig tart.

A Körösvölgyi jellegzetes megjelenését a kialakult másodlagos folyóártéri tájformában a csatornák, holtágak, kubikok az időszakosan kiújuló erek, vízállások, rétek mocsarak adják.

A Hármas-Körös a Sebes-Körös és a Kettős-Körös összefolyásától Csongrádig, ahol a Tiszába torkollik szabályozott gátak közé szorított mederbe folyik. Számos morotvával, holtággal kísérve, amelyek részben a kanyarulatok átvágásával keletkeztek. A holtágak egy része az ártérben található, másik részük jobbára mezőgazdasági területekbe ékelődik bele.

Tényleges védelemben a töltéseken belüli kb. 70 km hosszú 1980-ban Kunszentmártonig, 1987-ben Szelevényig bővített szakasz részesült. A terület 1997 óta a Körös-Maros Nemzeti Park része országos védelem alatt áll.

A természetvédelmi feladata, hogy a művelés alá vont évszázadok alatt kultúrpusztává vált alföldi tájban a Körösök árterén létrejött élőhelyek érintetlen állapotban való megőrzését biztosítsa. Fokozott jelentősége van a természetvédelem alá helyezett ártér szakaszoknak, mint európai jelentőségű madárélőhelyek, amelyek sorába a Körösvölgyet is javasolták. A költőfajokon kívül pihenő és táplálkozóhelyet biztosít a Kárpát-medencén keresztül vonuló és alkalmilag itt időző madárfajoknak.

Folyók, csatornák, kubikok

A Hármas-Körösbe két kisebb folyóvíz a Hortobágy-Berettyó és a Kurca torkollik. Nagyobb csatornák Máma-Tőkefoki, Csépa-Nagyszékháti csatorna, Demeter-éri, Tóközi főcsatorna, Rókásalji csatorna, Kungyalui főcsatorna, Horga és Horgavölgyi csatorna, Mesterszállási csatorna, Deesipusztai főcsatorna, Fazekaszugi főcsatorna, Sirató-tórévi csatorna, Félhalmi főcsatorna.

A csatornák sűrű hállózata részben belvizek elvezetésére, aszályos években öntözésre vagy az 1950-es évekig fennálló úgynevezett „szikespusztai” rizstermesztés területeit látta el vízzel.

A folyón a vízszint szabályozására vízlépcsők épültek a bökényi 1-3 a békésszentandrási 3-5 méterrel emeli meg a Hármas-Körös szintjét. Telt meder esetén a víztükör szélessége 90-150 méter. Mindkét partot változó szélességben ártéri galériaerdők szegélyezik.

A csatornák közül sok ma már használaton kívül esik, vizüket rendkívül értékes növénytársulás tündérrózsás-hínár borítja.

A néhány csatornában élő fehér tündérrózsa igen dekoratív, védett, ritkuló növény. A partokat nádas és sásfoltok szegélyezik, valamint bokorfüzek és néhány fa.

A csatornák karakter fészkelő madarai vízityúk, szárcsa, nádirigó, cserregő nádiposzáta.

A gátak mentetlen oldalán találhatók az ún. kubikok. Az ármentesítés során keletkezett kisebb nagyobb mélyedések, amelyekből kitermelt földmennyiséget a töltések megépítéséhez használták. Vízviszonyaikra jellemző, hogy áradás esetén vízzel telnek meg, majd az ár levonultával a vízszint folyamatosan apad. A kubikokat lassú feltöltődés jellemzi, beiszapolódnak, elnádasosnak, gyékényesednek. A legtöbb kubikgödörben kialakult egy ligeterdőhöz közel álló, de attól keletkezésében eltérő erőtípus, amelyek fáit a gátak építésekor szél és hullámtörőnek telepítették.

Az öreg odvas fák kitűnő fészkelőhelyet biztosítanak az odulakó madárfajoknak. Búbos banka, nagy fakopáncs, zöld hüllő, kék- és széncinegék költenek itt. A kubikerdők védett növényei közül kiemelném a nyári tőzikét és a Tiszaparti margitvirágot.

Ragadozó madárfajok közül a kabasólyom, a héja, egerészölyv a leggyakoribb.

A Hármas-Körös vize ritkán fagy be teljesen, vagy jéggel rövid ideig borított, így jelentős őszi vonulási és telelőterületet biztosít az európai réceállomány egy részének. Ezen kívül intenzív horgászvíz. Az utóbbi évek kutatásai a hazánkban az elmúlt húsz évben előkerült 69 halfajból kb. 40 fajt mutattak ki.

Holtágak

A holtágak területét nehéz lenne ökológialag pontosan behatárolni, hiszen-e tekintetben igen eltérő viszonyok figyelhetők meg. A vizes medencén kívül bokros, fás területek mocsarak is találhatók itt. A terület fás növénytársulása a fűz-nyár ligeterdő. A társulást alkotó fajokon kívül magas kőris, néhol egy-egy idős kocsányos tölgy. A cserjeszintet gyalogakác, fehér fűz alkotja. A lágyszárúak közül azok találhatók itt, amelyek a rendszeres áradásokat, a hosszú ideig tartó vízborításokat elviselik. A holtágak jellemző növénytársulása a sulymos hínár és a süllőhínár, békaszőlőhínár, a gyökerező hínártársulás közül.

A társulást alkotó növények között számos a védett. A holtágak reliktumnövénye a sulyom, amely itt még több állóvízben megfigyelhető, de Európában már nagyon megritkult. Szerepel az IUCN veszélyeztetett fajok listáján. Különös életmódú rovarevő védett növény a néhány holtágból előkerült rence. Szintén ritka növények a tóalma, vízihídőr, békaszőlőfajok. A békaszőlő összetorlódott levelein fattyúszerkők fészkelnek, a nagyobb holtágak ritka védet madara. Megfigyelhető itt eutrofizálódó vizeink vízipáfránya a rucaöröm. Sekélyebb részeken található a virágkáka, amely szintén szerepel a Vörös Könyv veszélyeztetett fajai között. Jellemző még a nyílfű, réti füzény, a sárga virágú védett mocsári nőszirom és a szintén ritka ágas békabuzogány. A gyékényes sásos parti sáv jellemző fajai a széleslevelű gyékény, a parti és a posványsás, mocsári csetkáka.

A holtágak feltöltődés különböző szakaszaiban vannak. A korábbi folyószabályozások az árvízvédelmi elveknek megfelelően korlátozottá tették, vagy teljesen megszüntették a csatlakozó holtágak vízutánpótlását. Ma az emberi hatások vízminőségrontás, kommunális hulladék lerakása egyaránt megfigyelhető. A holtágak feliszapolódnak, vizük eutrofizálódik, kedvezőtlen ökológiai változásokat idézve elő. Az egyik legnagyobb gond a holtágak vízutánpótlásának a biztosítása. Több holtág a feltöltődés olyan állapotába jutott, hogy egyes részein már átmenet képez a mocsár – mocsárrét élőhelybe (biotópba). Sok helyen a káros feliszapolódás eltávolítására van szükség. Az esetleges kotrások mértékeit, a hasznosítási követelmények és az ökológiai érdekek szabják meg. A holtágak hasznosítása igen eltérő. Szarvas a Körösvidék turista központja, itt található a híres „Pepi-kert” a Kákafoki-Körös holtág mellé telepített arborétum. Üdülőterület, hétvégi telkekkel a Csengedi holtág Kunszentmárton határában és a Békésszentandrási holtág. Egyes években halastó a Tenenesi-zugi holtág, kacsanevelő a Kerekeszugi holtág. A felsorolásból is látható, hogy a hasznosítás nem minden esetben a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével történik.

A holtágak a Körösvidék értékes élőhelyei nemcsak tájképileg, növénytani vonatkozásban, hanem madártani értékeiben is. Tíz év alatt a holtágaknál megfigyelt madárfajok (eddig 134) nagy száma is jelzi ezt. Néhány fokozottan védett és védett madár. Nagy és kis kócsag, kanalas gém, szürke gém, vörös gém, törpe gém, fekete gólya, kendermagos réce, böjti réce, cigányréce, erdei billegető és füstös cankó, fattyúszerkő, küszvágó csér.

Nagy vonzó hatást gyakorolnak a táplálkozó, vonuló madárfajok számára a leapadt, vizes meder tocsogós vizes területei. A téli madárvilágukra jellemző áttelelő madárfajok(szürke gém, bölömbika, guvat) a nádas gyékényesbe behúzódó nádi sármány, széncinege, kékcinege, ökörszem stb. Telelő ragadózómadár fajok közül megfigyelhető az egerészölyv, gatyás ölyv, kékes rétihéja, kis sólyom.
Cím: nincs megadva
Tel: nincs megadva
E-mail:
Web: http://yhosts.externet.hu/khirek/9914/harmask.htm

Előző hír
Következő hír

Most népszerű

weblap4u banner
Pannon Work