„Csigabiga gyere ki, ég a házad ide ki”- szólt a mondóka és egy kíváncsi csöppség apró ujjaival és fürkésző tekintetével vizsgálni kezdte a törött csigaházat.Szegény csiga, hangzott az ártatlan felismerés az alig 3 éves kislány szájából, miközben a háttérben egy kisfiú az újonnan kapott autókerékkel brummogott körbe a tágas kertbe.

Később magasba röpítette a hinta a két parányi lelket, és ahogy egyre sebesebben és egyre magasabbra szálltak talán visszaemlékeztek arra az érzésre, amit a lélek a testbe zuhanása előtt érez. Az igazi szabadságra. Bizonyára már ezer apró gondolat mocorog elméjükben, de még nem ismerik a szorongást, félelmet, bűntudatot és gyötrő vágyat.

Csak repülnek gondtalan, bátran, szemük tele csillogással. Láttam a tekintetükben az ártatlanság szűrőjén át a boldogságot és a féktelen szabadságot. Ők még jól tudják, hogy vannak csodák. Bárhol is lennének a tér és idő megszűnik létezni és az élet kusza gondjait csak a felnőttek tekintetéből sejthetik. Mindezt olyan természetességgel teszik, mintha tudnák, hogy a főszerep, amit rájuk osztott az élet egyszeri és megismételhetetlen és minden pillanat, amit nem a játéknak szentelnek elpazarolt idő. Hétvégi pillanatkép egy olyan világból melynek mi is részesei vagyunk, de rég elfelejtettük a benne rejlő varázst.

Vágyom újra gyerekszemmel látni a világot. Felfedezni minden apró részletet és kíváncsian elmerülni az élet megannyi csodájában. Nem tudom, hogy valaha még láthatok-e így: tisztán, ítéletmentesen, mindent a maga egyszerűségében és varázsában. De azt érzem, hogy rám is végtelen sok felfedezni való élmény vár és tudom, hogy a kusza gondok a szorongás és a vágyak csak bilincsek.

A kulcs meg ott van a gyerekek tekintetében és minden pillanat, amit megosztanak velünk egy kicsit feloldja ezt a szoros zárat. Természetes módon képesek adni lényük tisztaságából, így gyakran észre sem veszed, csak akkor, mikor lassan magadban te is dúdolni kezded “csigabiga gyere ki”, és közben szelíden elmosolyodsz.

Forrás: Arany gondolatok