Gesztesi Károly karrierje nagy fordulatot vehet a közeljövőben. A színész, akivel a Jóban Rosszban tizedik születésnapján beszélgettünk, azt mondja, hamarosan a kamera mögül folytatja a munkát. Erre pedig már komoly tervekkel készül.

Szakmailag önnek mit adott a Jóban Rosszban? A sorozat előtt is elismert színész volt.

Mikor bekerültem, már elég sok mozit leforgattam, tehát némi tapasztalatom volt filmezés terén. Azonban az hatalmas dolog, ha az ember minden nap gyakorolhatja a kamera előtti munkát, hiszen olyan, mintha egész évben mozifilmeket csinálnánk.

De egy sorozat azért mégsem mozi.

A Jóban Rosszbant mi nem szappanoperaként kezeljük, hanem filmként, és ekként is dolgozunk benne, mind a stáb, mind a színészek. Nincsen különbség egy film és egy tévéjáték, sorozat felvétele között. Ugyanúgy kamerák vannak, azzal dolgozunk együtt. Abban különbözik a kettő egymástól, hogy egy sorozat esetében kevesebb az idő és a külső helyszín.

Nem is hiányoznak önnek a mozifilmforgatások?

Amikor az ember filmszínészként dolgozik itthon, ritkán adatik meg, hogy évente egy vagy két alkalomnál többször forgasson. Bár bevallom, nekem szerencsém volt, régen olyan is előfordult, hogy három filmet csináltam egy év alatt. Ám a Jóban Rosszban sorozatnál minden nap gyakorolhatom azt, amit nagyon szeretek, a filmkészítést.

Gesztesi Károly és Zilahy Tamás, a Jóban Rosszban rendezője

Ez azt jelenti, hogy a háttérmunkából is szívesen kiveszi a részét?

Szép lassan az évek során tényleg kialakult az, hogy színészkedésen kívül is tevékenykedem. Én vagyok itt a második legöregebb, így nem meglepő, hogy főleg a fiatalabb kollégáknak szoktam segíteni. Néha mikor együtt veszünk fel egy jelenetet, akkor látom, hogy igénylik, mutassak meg nekik ezt-azt, mitől lesz még jobb a felvétel. Én pedig ezt szívesen csinálom. Belőlem ez már automatikusan jön, hogy mi tesz még hozzá egy jelenethez. Ez egy megtanulható szakma, de az, hogy mennyi lelket, szívet teszel bele, már rajtad múlik. Természetesen egy szappanopera lehet „sztárcsináló”, de úgy érzem, a TV2-nél igazi színészekkel dolgozom együtt, akikben megvan a képesség, hogy valóban tudjanak a nézők érzéseire hatni.

A színház után nem ijedt meg, hogy a televíziózásba csöppent?

A felkérés pont egybeesett azzal, hogy a Vígszínházat otthagytam, szabad voltam, rengeteg szinkront csináltam, és pont elegem lett ebből is. Ekkor volt, hogy egy évben több filmet is leforgattam, majd jöttek az olyan felkérések, mint a Tibor vagyok, de hódítani akarok és a Csak szex és más semmi. Ebben az időben a színház szinte meg is szűnt számomra, és előtérbe került a filmezés, tehát egyértelműen örömmel töltött el, hogy szerepet kaptam egy napi sorozatban. Ám most érzem, hogy hamarosan újra fordulatot vesz a karrierem.

Ez mit jelent?

Szép lassan át fogok állni a kamera másik oldalára, kevesebbet fogok színészként dolgozni. Ez szerintem együtt jár a korommal.

Milyen szerepben látja magát a kamera túloldalán?

Producer vagy rendező. Erre felé kell tendálnom, és ez a folyamat már elkezdődött. Komoly forgatókönyvek készülnek már az együttműködésemmel, én is írok. Az egyik projekt Bujtor Istvánnak állít majd emléket. Akcióvígjáték lesz, ami a Balaton-felvidéken játszódik, az Ötvös Csöpi ihlette karaktert én játszom majd, amit pedig egykor Kern András formált meg, most egy lány fogja eljátszani. Természetesen a sztori is aktualizálva lesz. Ha minden jól megy, 2015-ben le is tudjuk forgatni.

Gesztesi Máté és Gesztesi Károly

Esetleg ebben a projektben is együtt dogozik majd a fiával?

Ez még a jövő zenéje. Az biztos, hogy jól tudunk együttműködni, bár a Jóban Rosszban számára nehezebb volt, hiszen az apja vagyok és példaképként tekint rám. Én mindent megtettem azért, hogy felszabadítsam, megpróbáltam arra törekedni, hogy ne az apát lássa bennem a forgatásokon, hanem az idősebb kollégát.

Ön is színész, a fia is kipróbálta magát ebben a szakmában. Liptai Claudiával közös lányuk, Panka még nem kacsintgat a színészet felé?

Nem, még nem szeretne színésznő lenni, ő egyelőre az Ének iskolájában szeretne szerepelni. Imád énekelni.

Forrás: Nők Lapja Cafe