Rendhagyó interjú Douglas Murray neokonzervatív publicistával, az Európa furcsa halála című bestseller írójával Európáról, a kontinenst sújtó bevándorlási válságról, Magyarország migrációs politikájáról, valamint a politikai korrektségről.

Forisek: Olvastuk az Európa furcsa halála című könyvét, és miután Orbán Viktor is megosztott róla egy fotót, elmondhatjuk, hogy a kötetnek óriási sikere van Magyarországon. Arra lennénk most kíváncsiak, hogy fogadta a nyugat-európai közönség a könyvet?

Douglas Murray: Amikor Nagy-Britanniában megjelent a kötet, akkor ismeretterjesztő könyvként rögtön bestsellerré vált. A könyv London Bridge-en történő 2017-es terrortámadás után kapaszkodott fel a sikerlistára. Ez egyúttal megkönnyítette, másrészt megnehezítette a dolgokat, hiszen sokan az általam írtakkal kötötték össze azokat az atrocitásokat, amik Londonban történtek. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy Nagy-Britanniában egy fellépésemet lemondtam, mert azt mondták, „túlságosan releváns” az, amiről írok a könyvemben.

Németországban csak néhány hete jelent meg a könyv, és azonnal elkapkodták annak ellenére, hogy a sajtó gyakorlatilag bojkottálta. De ez várható volt. Franciaországban néhány hete jelent meg a könyv, a fogadtatása ott is jó volt. Több szempontból egyébként Franciaország kezeli a legjobban a helyzetet, mivel igen nagymértékű, kiterjedt és őszinte vita van a közéletben a bevándorlásról. Valamilyen mértékben a britek reakciója volt az, aminek a leginkább örültem. Persze, voltak kritikusok, és a szokásos rágalmazásokat is megkaptam. Ezek azonban elhaltak, mert szerintem a brit közélet fel volt készülve már arra, hogy ezeket az igazságokat valaki végre kimondja.

Forisek: Mi a véleménye Orbán Viktor bevándorláspolitikájáról?

Murray: A belső dinamikáról nem tudok semmit, de elismételhetném azt, amit már párszor mondtam:

Ezt nagyon fájdalmas tudomásul vennie néhány embernek. A konferencián is beszéltem erről: ha rosszat teszel, de meg vagy győződve arról, hogy helyes okokból teszed, attól az még nem lesz helyes cselekedet. Én azt vallom, hogy Orbánnak teljes mértékben igaza volt abban, hogy a határok fontosak, és hogy meggondolatlan dolog volt Európába invitálni az egész világot. Nem kétlem azt, hogy óriási bátorság kellett ahhoz, hogy ezeket kimondja. Ezzel azonban óriási mértékű nemzetközi támogatottságot sikerült magának szereznie.

Lenyűgöz egyébként ez a dinamika, amit Nyugat-Európában látok, de talán az egész kontinensünkre jellemző valamilyen szinten: az utóbbi években a politikusok szemében már politikai ára van annak, ha „zárkózottnak”, „kőszívűnek” tűnsz. Elmondok egy példát. Ha egy tévéműsorban a közönségből valaki azt mondja, be kell engedni ezeket a szegény embereket, és te mint politikus egyetértesz vele, garantált a tapsvihar. Ha azonban azt javaslod, hogy ezt óvatosan át kéne gondolni, kifütyülnek. Ez nyilván egy általánosítás, de ettől függetlenül még nagyon gyakran találkozom ilyen esetekkel.

A nyugat-európai politikusok tehát azt vallják, csak hátránya van annak, ha valaki a határok őrzése, a biztonság mellett áll ki, és csak előnye van, ha adakozóak és nagylelkűnek látják őket. Én azonban azt szoktam nekik mondani: mi van, ha ez az egész megfordul? Mi van, ha a 2015-ös terrortámadások után a csöndben maradó Juncker és Merkel ellen forduló tömegek azt mondják: nem nagylelkűek voltatok, hanem meggondolatlanok a családjaink iránt? Szerintem egy hajszál választ el minket ettől.

Forisek: A következő kérdésünk kapcsolódik ahhoz, amit a könyvében ír arról a különbségről, ahogy Nyugat-Európa és Kelet-Európa kezeli a bevándorlási válságot. Mit gondol, mi lehet az oka ennek a különbségnek?

Murray: Nos, ezt valószínűleg Ön jobban tudja, mint én. (nevetés)

Murray: Ön mit gondol?

Forisek: Köze lehet például a XX. századhoz. Kelet-Európa megtapasztalta a kommunizmust, míg a Nyugat nem volt ennek kitéve. Nyugat-Európának nem ugyanaz a kapcsolata a baloldali politikai ideológiákhoz, mint Kelet-Európának. Talán innen lehetne kiindulni.

Forrás: 888.hu