Felfedezés
 elfedezés egy meglévő, korábban ismeretlen jelenség, földrajzi hely stb. első megismerése, feltárása (például az Antarktisz felfedezése), míg a találmányokat feltalálják.

Földrajzi felfedezések
Gyarmatosítás

A felfedezők a kereskedelmi telepek létrehozása után az újonnan megismert népeket és területeket gyarmatosították. Ázsia népes és fejlett országait az európai hajósok nem tudták meghódítani. Amerika kitűnő lehetőségeket biztosított: hegységei hatalmas mennyiségű, könnyen kibányászható nemesfémet rejtettek, trópusi területein ültetvényeket lehetett létesíteni. S mindezen kincsek elérhetőek voltak az európai emberek számára, mert a legfejlettebb indián kultúrák is csak az egyiptomi Óbirodalom szintjén álltak. Így a vas- és tűzfegyverek birtokában könnyű volt a kő- és fafegyverekkel védekező indiánok leigázása. Közép-Amerikában a maják városállamai egy-egy helyi főnök közvetlen vallási és politikai vezetései alatt álltak. A maják műveltsége, gazdag művészeti értékei mellett fejlett matematikai és csillagászati ismereteket is magába foglalt. A huszas számrendszert használták, nagy pontossággal számították ki a napévet és a holdhónapokat.

Az aztékok intenzív földművelést folytattak, a mocsarakban „úszókerteket” (mesterséges szigeteket) alakítottak ki, így évente többször is be tudták takarítani a termést. Jellemző növényeik a kukorica, a bab, a tök, a paradicsom, a kakaó, a gyapot, a dohány. A ránk maradt források sokszínű kézműiparról, építészetről, élénk kereskedelemről és megtervezett városokról tanúskodnak.

A spanyol hódítók (konkvisztádorok) elfoglalták, majd lerombolták a magasabb szintű indián kultúrákat. A spanyolok bányákat nyitottak, ültetvényeket létesítettek. Az ültetvényeken kezdetben indiánokat dolgoztattak, azonban az őslakók nem váltak be munkásnak. Számuk egy évszázad alatt a tizedére csökkent. Az indiánokkal sokszor erőszakosan, kegyetlenül bántak. Az ültetvényekre Afrikából hoztak be rabszolgákat.
A Föld felfedezése

A Föld felszínének kutatása részben gazdasági, anyagi érdekből, részben tudományos érdeklődésből már évezredekkel időszámításunk előtt megkezdődött. A nagy földrajzi felfedezések korának az 1450-től 1650-ig terjedő időszakot nevezzük. Az utolsó 100 évben az utolsó „fehér foltok” is eltűntek a Föld térképéről.
Híres felfedezők

Marco Polo
Bartolomeu Diaz – (elérte a Jóreménység fokát; 1487)
Kolumbusz Kristóf – (felfedezte Amerikát; 1492)
John Cabot
Vasco da Gama – (megkerülte Afrikát; kikötött az indiai Kalkuttában; 1498)
Magellán – (megkerülte a Földet; 1519)
Vasco Núñez de Balboa
Hernán Cortés
Francisco Pizarro
Abel Tasman
James Cook
Adolf Erik Nordenskiöld
Robert MacClure
Roald Amundsen
Robert Edwin Peary
Amerigo Vespucci (felismerte, hogy Amerika egy új kontinens; róla is nevezték el)

Felfedezések következményei

a korai kapitalizmus kialakulása (centrumországok)
árforradalom (az áruk ára megemelkedett Nyugat-Európában; olcsó a nemesfém; sok jön be az Újvilágból)
lehanyatlik a levantei kereskedelem; új kereskedelmi útvonal
centrum- és periféria áthelyeződés
céhek helyett manufaktúrák
gyarmatosítás: spanyolok és portugálok az élen; néger rabszolgák az ültetvényeken
világkereskedelem új útvonala (Atlanti-óceán; központja: Antwerpen)

Az újonnan felfedezett, gyarmati területekkel való kapcsolattartás során alakult ki a világkereskedelem, melynek központjai Európa atlanti parti kikötővárosai voltak. Afrikából rabszolgákat, drágakövet, elefántcsontot exportáltak, iparcikkért, fegyverekért, alkoholért cserébe. A rabszolgákat az amerikai ültetvényekre szállították. Innen nyersanyagot, növényeket (kakaó, kávé, dohány, cukor), illetve nemesfémet exportáltak Európába, cserébe késztermékek érkeztek. A Távol-Keletről luxuscikkek (selyem, fűszerek, tea) érkeztek aranyért és fegyverekért.

A felfedezéseket követően óriási mennyiségű nemesfém áramlott Európába. Ez értékének csökkenését (inflációt) és a termékek árának folyamatos emelkedését idézte elő (árforradalom). Főleg a mezőgazdasági termékek ára nőtt, mivel Nyugat-Európában iparcikkeket termeltek a gyarmatokra, és a növekvő lakosság élelmiszerigényét csak behozatallal tudták kielégíteni (kontinentális munkamegosztás).

A Kelet-Európából importált gabonáért iparcikkekkel fizettek, valamint a gyarmatokra is iparcikkeket exportált Nyugat-Európa. A megnövekedett keresletet azonban a céhes ipar kereteiben nem lehetett kielégíteni, ezért élelmes vállalkozók manufaktúrákat hoztak létre. Műhelyeikben bérmunkásokat alkalmaztak, a nyersanyagról és a munkaeszközökről is ők gondoskodtak. A manufaktúrákban munkamegosztás volt, aminek következtében olcsóbban és többet termeltek, mint a céhekben. A versenyben sok kézműves ment tönkre, a kereskedő vállalkozók kezén pedig jelentős tőkék halmozódtak fel. Kereskedelmi társaságok jöttek létre (holland, angol). Angliában megkezdődtek a bekerítések (gyapjú iránti kereslet növekedése→ juhtenyésztés→ közös földek kisajátítása→ szabad munkaerő létrejötte), megszülettek a bérmunkásság kialakulását ösztönző véres törvények (1597). Kialakultak a tőkés termelés gazdasági és társadalmi előfeltételei (eredeti tőkefelhalmozás: az a történelmi folyamat, amelyben a kisárutermelő parasztokat és kézműveseket megfosztják a termeléshez, létfenntartáshoz szükséges eszközeitől, mások kezében pedig felhalmozódik ez a termelőeszköz vagy az annak megvásárlásához szükséges pénzösszeg).

A gyarmatosítás Európa politikai életére is hatással volt: Spanyolország, valamint a gyarmatosításba bekapcsolódó Anglia nagyhatalommá vált, míg az addig kereskedelemben élen járó itáliai városok háttérbe szorultak. A kereskedelem súlypontja egyértelműen az atlanti partvidékre tevődött át, így a levantei kereskedelmet ellenőrző Oszmán Birodalom helyzete is megrendült.
Csillagászati felfedezések

1610. január 7. Galileo Galilei itáliai természettudós: Galilei-holdak (a Jupiter bolygó négy legnagyobb holdja). Gan De kinai csillagász i. e. 364-ben már beszámolt arról, hogy (természetesen szabad szemmel) látta a Jupiter egyik nagyon fényes holdját, ez akár a Ganümédész, akár a Kallisztó is lehetett. Simon Marius német csillagász azt állította, hogy napokkal előbb fedezte fel a holdakat, mint Galilei.
1781. március 13. William Herschel német-angol csillagász: Uránusz bolygó.
1801. január 1. Giuseppe Piazzi felfedezi az első kisbolygót, a Cerest.
1846. szeptember 23. Urbain Le Verrier francia matematikus, John Couch Adams brit csillagász és matematikus, Johann Gottfried Galle német csillagász: Neptunusz bolygó.
1916: Edvard Emerson Barnard felfedezte, hogy a később róla elnevezett Barnard-csillagnak van a legnagyobb sajátmozgása.
1930. február 18. Clyde W. Tombaugh amerikai csillagász: Plútó bolygó (akkor még az volt). A felfedezést J. Todd, V. M. Slipher, P. Lowell és W.H. Pickering amerikai csillagászok egymástól független számításai előzték meg.

Tudományos felfedezések

A tudományos felfedezések egy része véletlenszerű felfedezés, ami olyan megismerési (kognitív értelemben paradox) pillanatot jelent, amelynek során az ember ráébred valamire, annak ellenére, hogy az adott dolognak számára azelőtt nem volt semmi jelentősége. Ugyancsak véletlenszerű felfedezés, a kutatási folyamat során bekövetkező olyan pillanat, amikor a kutatási iránytól független dolgot ismernek fel.
Orvostudományi felfedezések

például William Harvey a vérkeringés felfedezője (1628)
Fizikai és kémiai felfedezések

Galileo Galilei – szabadesés
Luigi Galvani a Galvani-feszültség felfedezője (1789)

Egyéb felfedezések

Francis Galton az ujjnyomnak a személyek azonosításában való használhatóságát ismerte fel.

Forrás: wikipedia;