Az ezzel foglalkozó kutatók arra jutottak, hogy legideálisabb egy párnak az, ha minden költséget megfeleznek, a fizetések egy részét félreteszik, a maradékot pedig kényük-kedvük szerint, önállóan elkölthetik.

Ez jól így elméletben nagyon vonzó megoldás, de kivitelezni majdhogynem lehetetlen, de legalábbis nem életszerű, hogy minden egyes vásárlást követően leültök, és együtt elemzitek a blokkot. Az ideális helyzetbe sok körülmény beleszólhat, ilyen a GYES-en levő anyuka vagy apuka, az egyik fél munkanélkülivé válása, vagy akár az erős keresetkülönbséget is ide kell sorolnunk.

De lássuk mi is az a közös kassza?

A közös kassza tulajdonképpen arról szól, hogy ketten, egymás fizetéséből valósítotok meg mindent. Ide értjük a felmerülő problémákat és együtt rendezitek az anyagiakat. Nem történnek pontos számítások arra vonatkozóan, hogy ki mennyit ad az albérletbe, az étkezésbe, de azt sem tartjátok számon, kinek a pénze ment el a legutóbbi éttermi vacsorátok során. Szóval, mint ahogy a neve is szól, a közös kassza, nem takar mást, minthogy tényleg minden közös, ami ha jobban belegondolunk egyet jelent a házasság alapelveivel, emiatt is olyan fontos az, hogy kinek mondod ki az igent.

Vannak előnyök?

Hát persze, hogy vannak a közös kasszának is előnyei, egyik nagy előnye, hogy biztos elköteleződést jelent a párnak, szerelmi valamint anyagi szinten egyaránt. Akkor, ha rossz szájíz nélkül tudjátok megosztani egymással a pénzetek, amiért mindenki keményen megdolgozik, akkor tuti, hogy működőképes a párkapcsolatotok. Emellett az is tuti, hogy nem kerültök komoly bajba, hiszen akármilyen helyzetet is hozzon a sors elétek, együtt, egymás támogatásával biztosan megoldjátok majd. Amennyiben a közös kassza mellett teszitek le a voksotokat, nem fordulhat elő, hogy bármelyikőtök kiszolgáltatottnak érzi magát, vagy azon kell filóznia, elmenjen-e fodrászhoz, vagy megvegye-e azt a bort melyet imád.

Említsünk meg néhány hátrányt is

Bizony hátrány is akad szép számmal, elsőként az, hogy nem kevesen a közös kasszát úgy értelmezik, hogy gond nélkül még annyit költhetnek, amennyire már a saját bérükből nem futná. Azt azért meg kell jegyezni, hogy ez egy egészséges kapcsolatban persze elő sem fordulhat, de észre kell venni, ha valaki eltartatja magát és nem szabad magunkat hagyni. Az is megtörténhet, és sokakkal elő is fordul, hogy valamelyik fél úgy véli, többet kéne spórolni, de a társnak nem igazán jön be ez az ötlet, hiszen akkor magától értetődően le kellene adnia a saját életszínvonalából. Még negatívumként hozható fel az, hogy ha minden közös, akkor az esetek többségében 2 véglet merül fel: lelkiismeret-furdalás nélkül költjük egymás fizetését, ami éppolyan ciki, mintha engedélyt kérünk rá, hogy újítsunk a ruhatárunkon.

Közös is meg nem is. Ilyen is van

Ahogy az élet más helyzeteiben is itt is a legoptimálisabb mindenki számára az, ha meg sikerül találni az arany középutat. Az sem jó, ha minden közös, de az sem az igazi, ha semmi, hiszen mégis csak egy lakásban éltek, nem ragaszthattok cetlit a befőttre, mint a koleszben. A legtöbb családban mindenki saját maga fizeti a saját kis passzióit (pecázás, kozmetikus stb.) és a férfiak a lakhatás, a nők pedig a háztartás körülményeit garantálják. Ez persze abszolút egyén- és szituációfüggő. Minden esetben remek érzés a saját pénzünket költeni arra, amire szeretnénk, és ne is féljünk ezt megtenni, de csak akkor, ha a lakhatásunk, háztartásunk, valamint a partnerünk nem szenved hiányt.
Forrás: delina; Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu