Gregor Bernadett számára a legnagyobb boldogság, ha adhat.
Gregor Bernadettről utoljára tavaly télen cikkeztek a lapok, amikor negyedik házassága is tönkrement és elvált Szarvas Attilától.
Azóta Berni eltűnt, csak a munkájának, fiainak és az állatainak élt. Márciusban aztán hatalmas öröm érte, átvehette a Jászai Mari-díjat. A színésznő a fellegekben jár a boldogságtól. A Ripost-nak elárulta, az utóbbi időben hatalmas változáson ment keresztül, átértékelte az életét.A minap egy hajléktalan szállón találkoztunk Bernivel, aki szépségtanácsokkal látta el a rászoruló hölgyeket. Talán a közeg tette, de a színésznőből is feltörtek az érzések…
Ripost: Nehéz látni, hogy vannak emberek, akik nagyon nehéz körülmények között élnek, de adni jó. Önt mi hozta ide erre az eseményre?
Gregor Bernadett: „Azt hiszem, a hivatásomnál fogva van bennem érzékenység mások sorsa iránt. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy a nehéz életű hölgyeknek olyan szépségnapot tartanak, ahol van kozmetikai kezelés, fodrászat, pedikűr és közben a lelkükkel is foglalkoznak. A nőiség megélése egy olyan pluszt: önbecsülést és örömet tud adni, ami nélkülözhetetlen. Gondoljunk csak bele, hogy tudunk örülni egy körömlakknak? Nagyon fontos, hogy figyelmet kapjon az ember!”
Ripost: Láthatóan önnek is fontos a törődés és a gondoskodás. Két fia mellett hét macskáról és négy kutyáról is gondoskodik. A sok állat egyfajta önvédelmi reakció?
G.B.: „Úgy tűnhet, hogy túlzásba viszem, de nekem ez így jó! Bízom az állatokban, megnyugtat a közelségük. Ez 46 év tapasztalata, ennek ellenére szeretek időt tölteni a színházba, a kollégáimmal is, nem vagyok teljesen antiszociális. De valóban kicsit sajátosan értelmezem az életet és elvagyok a saját világomban. Nehezen lehet kizökkenteni.”
Ripost: Nemrég véget ért a házassága. Hogy érzi most magát? Van valami, ami igazán boldoggá teszi?
G.B.: „Jól vagyok, a lelkem tök rendben van. De elhatároztam, hogy a magánéletemről soha többé nem nyilatkozom! Sehol, senkinek! Ez az én magánszférám, amihez mostantól senki nem férhet hozzá. Mi az, ami boldoggá tesz? A Jászai Mari-díjam. Még nem hevertem ki azt a boldogságot, amit ez okozott nekem. Azt hiszem, elleszek egy darabig ezzel az érzéssel. Huszonnégy éve dolgozom kőkeményen a pályán és amikor ezt mások észreveszik, az nagyon jó dolog. Sokan azt mondják, nem számítanak a díjak – én is biztosan ezt mondtam még tavaly –, de egy színésznek a Jászai-díj igenis nagyon nagy elismerés”
Ripost: Látszik, hogy nagyon büszke, mégis mintha kicsit szerénykedve fogalmazna. Mi az oka ennek?
G.B.: „Én az a színésznő vagyok, aki egy darab után illedelmesen meghajol egyszer és aztán elhagyja a színpadot. Minden, ami ezután jön, attól zavarba jövök. Nem szeretem magamat visszanézni sem, olyankor legszívesebben vajazó késsel vagdosnám az ereimet. Az előadás nekem addig tart, ameddig én adok. Ha az élet egy adok-kapok játék, akkor én vagyok az, aki adok. Nekem az okoz örömet, ha adhatok, de az elfogadással mindig problémáim voltak vagy vannak és lehet, hogy lesznek is.”
Forrás: Ripost
Gregor Bernadett / Fotó. RAS-archívum
