1559-ben 4490 akcsét adóztak a falubeliek – a töröknek. Az adóösszeírás szerint mintegy ötven házban éltek ekkor az előszállásiak, a földek, házak, szőlők után pedig húsz családnak kellett fizetnie (a közeli Karácsonyszálláson a negyvennégy házból tizenkilencnek). Kilenc gazda juhtartással foglalkozott; az állatok száma ebben az esztendőben 675 volt. A falu népesebb családjai közé tartozott (több adózó gazdával) az Onta, a Csóra, a Telek, a Sajka, az Orbán és a Pálfai.

Nyolcezer pengő magyar forintok lefizetése ellenében 1575. január 28-án Miksa császár Thury Farkasnak, valamint Thury Benedeknek és feleségének, a szépnevű Ostffy Orsolyának adományozta többek az előszállási birtokot – a sólyi, az olaszfalui, a teveli, a kovácsberendi, a polányi, a venyimi, a karácsonyszállási és több elpusztult falu mellett. A törökellenes hadjáratok rendszeressé válásával azonban a Thury család úgy próbált könnyíteni egyre súlyosabbá váló anyagi terhein, hogy duplájára, majd nem sokkal később ötszörösére emelte az évi adót. A hiábavaló könyörgések után 1594-ben a kiéhezett lakosság egyszeržen elszökött.

Pusztán állott Előszállás három évtizeden keresztül, mígnem a török oltalma alatt balkáni jövevények, rácok népesítették be. Az új lakók lelki gondozását a földvári Szent Ilona apátság jámbor szerzetesei látták el, akik azonban ahhoz elég agyafúrtak voltak, hogy a zűrzavaros helyzetben 1630 november másodikán birtokukká nyilvánítsák a települést.

Előszállás – ahol a rác lakosság ekkortájt már hatvan házban élt – és a környező puszták 1659-ben a zirci ciszterek kezébe került. Az 1660-ban az apátság élére álló Ujfalusi Márton pedig, rendszerető ember lévén, nyolcezer forintot fizetett ki a Thury-örökösöknek, vigaszdíjképpen. Nem sokáig örülhettek azonban a derék fráterek a három virágzó rác településnek, Venyimnek, Karácsonyszállásnak és El¾szálláspusztának, a törökellenes felszabadító harcok idején ugyanis a rácok is jobbnak látták szedni a sátorfájukat, és a falvak újra kiürültek.

Braun Zsigmond, Ujfalusi Márton utódja úgy látszik, belátta el¾dje hibáit, mivel 1700-ban a magyarországi ciszter javakat a császár engedélyével 31 ezer forint ellenében eladta a sziléziai Henrichauban működő, ugyancsak ciszterci apátságnak. Előszálláson ez sem segített sokat: a századelőn letelepedett néhány földműves egy évtized múlva a véres kuruc-labanc csatározások miatt újból menekülésre adta a fejét, és a falu immáron harmadjára is kiürül.

A henrichauiak nem is próbálták többször betelepíteni: 1715-ben évi 150 rajnai forintokért bérbe adták, mégpedig Fiáth Jánosnak és Herman Jánosnak. Ekkor mindösszesen nyolc tehén, három ló és cirka harminc sertés az állatállomány, 1720-ban azonban már szarvasmarhából 240, lóból 74 és nagyszámú sertés segíti a duplájára emelkedett évi bérlet fizetését, na meg Fördös István, aki csakhamar a birtok egyedüli bérlőjévé válik.

å az, aki 1724-t¾l kezdve a legel¾gazdálkodás mellett szántóföldi mžvelésbe is kezd, magának pedig majorházat és istállót építtet Karácsonyszállás határában. Persze a rendi gazdálkodás is megkezd¾dött; 1723-ban ciszterci tulajdonban volt az előszállási birtokon 150 szarvasmarha és 59 ló. 1728-ban szekszárdi tőkékkel a major közelében fekvő szőlőskerteket is újjátelepítik. 1749-ben ezer akó bor terem az időközben közel kétszeresére növelt nagyságú szőlőföldeken. A letelepedett parasztok használatában (hétvégi telek, magyarán) 1774-ban már százkét kapás szőlőállott.

Még 1723 őszén látogat Előszállásra Niklas Antal henrichaui perjel, aki némi csalódással állapíthatja meg, hogy a rendnek semmilyen épülete nem áll rendelkezésre. Hamarost építenek hát egy „kamrát”, amelynek helyére 1729-ben nagyobb házat emelnek. A rendi tulajdonú major kiépítése 1724-től kezdődik. Folyamatosan emelik a gazdasági épületeket, a jelentkező követelményeknek megfelelően (kenyeret a kenyérgyárból). Az ellenőrzés fenntartásának és a termelékenység javításának érdekében 1765-ben felépült a kastély, amely állandó lakhelyként szolgált az ideküldött szerzeteseknek. Még 1751-ben kápolnát, majd ennek helyére 1778-79-ben templomot építenek. A plébánia 1766-tól mžködik, egészen 1951-ig ciszterci szerzetesek vezetésével.

A falu lakossága 1773-ban 366 fő, közülük csupán tíz protestáns, a többi katolikus (ez az arány később sem igen változik). Az elemi népiskoláról az első említés 1783-ból származik. A két tanítónak egy háromszobás ház állott rendelkezésére; a szobákból egyet tanteremként használtak. A harminc oktatandó delikvens taníttatását a rend állta. Ebben az esztendőben a falu lakossága már 425 lélek, azaz 79 család. Öt nemes, hat uradalmi tiszt és két papi személy élt ekkortájt a kalapos király által elrendelt felméretés szerint Előszálláson.

A rendi kiadások 1800-tól, a ciszterci rend – némi kényszerűségből – tanítórenddé válásától megsokszorozódtak. 1814-ben az előszállási uradalom újra a zirci apátság fennhatósága alá kerül. 1805-től az uradalom vezetését világi személyekre bízták: az élen a direktor állt, aki közvetlenül az apátnak tartozott elszámolással. A bérleteket megszüntetik, a birtokot kerületekre osztják, amelyek élén gazdatisztek állnak. Nagyszabású építkezések kezdődnek, minden kerületben egy-egy major létrehozására. A reform sikeres volt, különösen az állattartás terén.

A termelést azonban többször is megzavarták a cselédség kisebb-nagyobb zendülései. A legnagyobb, 1807-es megmozdulás élére – mellesleg jogos követelésekkel – Sudár Simon és Molnár Ádám elbocsátott béresek álltak. A vármegye pandúrai a zendület levertével a megyei börtönbe szállították a f¾kolomposokat. Élelmezésüket – sovány vigasz – az uradalom vállalta.

Az esetenkénti kihágások megtorlására a gazdaság vezetői különböző fenyítő eszközöket vehettek használatba a dorgálástól a pálcázásig. 25 pálcaütés volt például büntetése annak az uradalmi kocsisnak, aki Fehérvár vagy Zirc felé menet kocsijára utasokat vett fel (és ez ki is derült). Az anyagi kárt a tettessel téríttették meg.

Cím: Előszállás Fő tér 1.
Tel: +36 (25) 484-802
E-mail: [email protected]
Web: http://www.eloszallas.atw.hu/