Bár a rákot sokáig kizárólag genetikai betegségnek tartották, a 21. század második évtizedétől egyre több bizonyíték szól amellett, hogy igaza volt a biokémikus és orvos Otto Warburgnak: a rák kialakulásában jelentős szerepet játszik a mitokondriális működési zavar. Az is bizonyos: egyes rákfajták növekedése a diszfunkcionális mitokondriumok működésének helyreállításával gátolható.
A tápanyagok elégetése – vagy ahogy az 1931-es orvosi Nobel-díj kitüntetettje, Otto Warburg elnevezte, a sejtlégzés – biztosítja sejtjeink számára az életben maradáshoz és szaporodáshoz szükséges energiát és alapanyagokat. Warburg azt is megfigyelte, hogyan alakul át a rákos sejtek sejtlégzése, és milyen mechanizmusok révén biztosít alapanyagot a rákos sejt a sejtburjánzáshoz, a rákos sejtek szinte végtelen osztódásához.
Warburg-hatás
Ilyen mechanizmus többek között, hogy a rákos sejteknek megnő a tejsavtermelése – ezt nevezzük a rendszerbiológia úttörője nyomán Warburg-hatásnak -, és ezzel a maguk által teremtett savas mikrokörnyezettel biztosítják a rákos sejtek a túléléshez és osztodáshoz szükséges feltételeket maguknak; a tejsavtermeléshez elengedhetetlen az alapanyagként szolgáló cukor felvételének megnövekedése.