forrás: M1 Kékfény

A Kékfény hétfői adásában bemutatott képek közvetlenül a baleset után készültek. Egy olyan baleset után, amelyhez hasonlót korábban el sem tudtak képzelni a szakemberek. 2012 januárjában, délután 6 óra körül már sötét volt. Az autó a megengedett 90 km/órás sebességgel haladt, amikor szemből egy 25 lóból álló, vágtázó ménes tűnt fel.

Az ütközés után a sofőr, egy egyetemista fiatalember azonnal meghalt, mellette ülő barátnője maradandó sérüléseket szenvedett. Hat ló a helyszínen kimúlt, később még hetet kellett kényszervágásra küldeni.

A lovakat két hajdúnánási férfi hajtotta fel az országútra, rutinos lovas szakemberek mind a ketten, és állították, ők nem hibáztak.

„Nem érzem magam felelősnek, illetve részben érzem magam felelősnek. Nem tudtam megakadályozni, hogy megtörténjen, próbáltuk elkerülni, próbáltuk megállítani a lovakat, de nem tudtuk. Nem tudok mást elmondani” – mondta egyikük a bíróság előtt.

Mennyit ér a vészvillogózás?

A vádlottak azt állították, a baleset estéjén egyáltalán nem akarták kihajtani a lovakat, de az állatok megszöktek. Utánuk kellett menniük, hogy visszatereljék a szökött ménest.

Állították, mindent megtettek, hogy biztonságossá tegyék a hajtást, ezért az elsőrendű vádlott, a lovak tulajdonosa szólt a feleségének, hogy az autójával, folyamatos vészvillogózás mellett vezesse fel a ménest. Az országúton a szembejövőket tehát vészvillogó figyelmeztette a veszélyre, arra, hogy egy száguldó ménes jön az autó mögött.

Ha ezt valaki használja, a másik jármű vezetője ezt észleli, köteles valamilyen formában cselekedni, ha más nem, akkor úgy, hogy lassít, vagy fokozott figyelemmel van a fényforrás irányában. Ennyit tehettek a vádlottak és nem többet – mondta a Móra István. Az ügyvéd szerint a balesetet szenvedett autó sofőrje volt a hibás, mert lassítania kellett volna, amikor azt látja, hogy vele szemben valaki vészvillogót használ.

Egy egész ménes hajtása a létező legbonyolultabb és legveszélyesebb tevékenység, amit lóval csak tenni lehet. 25 lovat legalább 6-8 csikós szokott felügyelni, de még ők sem képesek az állatokat egy-két-három méter széles sávban tartani, ennyi egy országúti sáv átlagos szélessége. A lovak hajtás közben ki-kitörnek, a csikósoknak néha 30-40 méteres távolságból kell visszaterelniük őket. És ez csakis nappal lehetséges, mert éjszaka olyan messzire nem is lehet ellátni.

Ménest terelni éjjel, azt nem tartom normálisnak. Én több mint 30 éve vagyok csikós, de nem vállalnám, nagyon veszélyes. Kivilágítani meg nem is lehet – magyarázta Bordás János csikós a Kékfénynek.

Súlyosbították az ítéletet

A gazda korábban, első fokon 1 év 4 hónap fogházbüntetést kapott, társa 2 évet, mert őt segítségnyújtás elmulasztásában is bűnösnek találták. A férfi ugyanis a baleset után elszaladt a helyszínről. A nő, aki a vészvillogós felvezető autót vezette, megúszta felfüggesztettel. Most, a másodfokú tárgyaláson mind a hárman azt remélték, hogy felmentik őket. Hiába.

F. János elsőrendű és K. István másodrendű vádlott esetében a fogházbüntetés tartamát 2 év 4 hónapra súlyosítja – hangzott az ítélethirdetés. A bíróság tehát majdnem megduplázta a két férfira kiszabott büntetést, egyedül a nő felfüggesztettjét hagyta helyben. A bíróság szerint lényegtelen, hogy a lovak – ahogy a vádlottak állítják – maguktól szöktek el. Azt ugyanis, hogy hogyan és mikor terelik vissza őket, már ők döntötték el.

Kockáztattak, aminek más fizette meg az árát, egy vétlen fiatalember és egy fiatal nő. Közülük az önök tudatos gondatlansága miatt az egyik halott – közölte Nagy Antal, a Debreceni Törvényszék tanácselnöke.

A bíróság szerint az egyetemista nem hibázott, amikor nem lassított a szembejövő vészvillogós felvezető autó láttán. Arra ugyanis nem számíthatott, hogy egy ménes vágtázik az autó mögött.

Nem a zavartalanul közlekedő kötelezettsége ugyanis kitalálni, hogy vajon miért működteti a vele szemben közeledő a saját forgalmi sávjában a vészvillogóját, hanem éppen fordítva. A vészvillogót üzemeltető, jelen esetben a harmadrendű vádlott kötelessége lett volna ennél sokkal egyértelműbb módon jelezni a mögötte érkező fergeteget – hangoztatta a tanácselnök.

A vészvillogós felvezető autó ráadásul valószínűleg csak rontott a helyzeten. Este ugyanis a szembejövő fényszórói elvakítják a sofőrt, így ami a fényszórók mögött van, abból semmit sem lehet látni. A szerencsétlen egyetemista ezért csak akkor vehette észre a lovakat, amikor már elhaladt a vészvillogós autó mellett, és ekkor már esélye sem volt elkerülni az ütközést.

A védelem korábban arra is hivatkozott, hogy az egyetemista fiatalember túllépte a megengedett sebességhatárt. A bíróság szerint az ütközés ereje valóban jóval nagyobb volt, mint ami a 90 km/órás sebességből következne, ám erre az a magyarázat, hogy a lovak úgy 40-45 km-eres sebességgel száguldottak szembe. A 600 kilogrammos ló testek így egy 130-140 kilométer/órás ütközés erejével csapódtak az autónak, és gyakorlatilag rápréselték a kocsi tetejét a sofőrre.

Ittasak voltak

A bíróság többek között azért súlyosbította a férfiak ítéletét, mert mind a ketten ittasak voltak, de ami ennél is fontosabb, a bíróság egyikükön sem érezte, hogy megbánták volna, amit tettek.

Bár ménest szerencsére szinte soha nem szoktak ráterelni közútra, az viszonylag gyakran előfordul, hogy vadállatok magukról tévednek rá az aszfaltra. Ha vadveszélyt jelző táblát látunk az út mellett, akkor számítani kell rá, hogy valamilyen vad elénk ugorhat. Csakhogy, mondja Borbély Zoltán közlekedési szakjogász, az közel sem egyértelmű, hogy pontosan mit kell tennie a sofőrnek.

Ha van egy megengedett sebesség és van egy vadveszélyt jelző tábla, mi az a sebesség, amire azt mondhatjuk, hogy azzal már reagálunk a veszélyt jelző táblára? 90-nél mennyi az a sebesség – 80, 70, esetleg 40? Ez minden esetben szakértői bizonyítást igényel – mondta.

A helyes sebesség megválasztása függ a látási és az útviszonyoktól, de egy közvetlenül az autó elé ugró állatot elképzelhető, hogy 40-el sem lehet elkerülni. Egy biztos, ha kint van a vadveszélyt jelző tábla, akkor a baleset után a sofőrnek kell bizonyítania, hogy mindent megtett, hogy elkerülje az ütközést. Ha ez nem sikerül, minden felelősség az övé, és még az elhullott állat értékét is behajthatják rajta, márpedig egy trófea vad akár 10-15 millió forintot is érhet.

Erősen tartani a kormányt, és satufék

Más a helyzet azonban akkor, amikor olyan helyen tűnik fel állat az úton, ahová elvileg be sem juthatna. 2010-ben az M7-esre tévedt fel egy vaddisznócsorda. Egy fiatal pár hajtott beléjük, és sajnos mind a két fiatal életét vesztette. Itt büntetőeljárás indult, de nem volt olyan személy, akinek a felelőssége személyre szabottan megállapítható lett volna. Tehát nem találták meg azt, aki nyitva hagyta a kaput, és nem lehetett konkrét személyt megnevezni, aki személyre szabottan felelős lett volna a vadak útra kerüléséért – sorolta Borbély.

Ha nincs az úton vadveszélyt jelző tábla, és mégis feltűnik egy állat, mindig az a kérdés, hogy kinek lett volna kötelessége jelezni, a helyi vadásztársaságnak, esetleg önkormányzatnak.

Amikor autópályán jelenik meg a vad, az annyira idegen test ott, hogy ilyen esetben az autópálya-kezelő felelőssége minden esetben vizsgálandó.

Ennek ellenére az M7-esen szerencsétlenül járt pár ügyében hat év alatt sem sikerült kideríteni, hogy az autópálya-kezelő felelős-e a tragédia bekövetkezésért.

Amikor vadállat tűnik fel az úton, sokszor az okozza a tragédiát, hogy a sofőr ösztönösen félrekapja a kormányt, és vagy az árokban köt ki, vagy egy fának csapódik. A szakértők szerint ilyenkor az a legjobb megoldás, ha az ember rámarkol a kormányra, egyenesen tartja az autót és tapossuk a féket, ahogy csak tudjuk. Az állattal pedig ne foglalkozzunk.