A hatodik ember aki a Holdon járt, és akinek a telepátia és az idegenek iránti csodálata majdnem a…

Lassan, de biztosan nyilvánosságra kerül az igazság – Nem vagyunk egyedül az univerzumban
A Polgári Közzétételi Meghallgatás harmadik napján tagadhatalan bizonyítékok kerültek napvilágra a Földönkívüliekről
Egy NASA tisztviselő megerősítette: a Földönkívüliek szövetségben állnak a hadsereggel

A hatodik ember aki a Holdon járt, és akinek a telepátia és az idegenek iránti csodálata majdnem az Apollo programból való kizárását jelentette, 85 éves korában meghalt.

Edgar Mitchell West Palm Beach-en, Floridában egy szeretetházban hunyt el múlt csütörtökön este egy rövid betegséget követően, mondta el a lánya.

45 évvel az Apollo 14 küldetést követően távozott el, melynek során ő és Alan Shepard segítettek a NASA-nak az Apollo 13 egy évvel korábbi kudarcából talpra állni.

Mitchell egyike azon 12 embernek, akik lábukat a Holdra tették, és aki évekkel később azt mondta, hogy idegenek látogattak a Földre, és hogy a hitgyógyítók hitelesek. Az Apollo küldetése alatt telepatikusan próbált kommunikálni az otthoni barátaival.

Charles Bolden, a NASA igazgatója Mitchellt az űrkutatás egyik úttörőjének nevezte.

Mitchell 1930-ban született Herefordban, Texasban, és apja szarvasmarha telepén dolgozva nőtt fel.

Csatlakozott a haditengerészethez, és doktori fokozatot szerzett a Massachusettsi Technológiai Intézetben, mielőtt belépett a NASA-hoz, ahol segített megtervezni és tesztelni a holdmodulokat, melyek először érték el a Holdat 1969-ben Neil Armstronggal és Buzz Aldrinnal.

Shepard, aki az első amerikai volt az űrben 1961-ben, felvette Mitchellt az Apollo 13 három fős legénységébe. De aztán átkerült a következő küldetésbe, így Shepardnek több ideje maradt a kiképzésére.

Az Apollo 13 asztronautái majdnem meghaltak, amikor egy oxigéntartály felrobbant, ahogy közeledtek a Holdhoz 1970-ben. Biztonságban hazaértek, de soha nem tették lábukat a Holdra.

Egy évvel később Shepard, Mitchell és Stuart Roosa voltak az első legénység, akik újra megpróbálták annak ellenére, hogy csökkent a Hold missziók támogatása Nixon elnök, a kongresszus és a nyilvánosság részéről.

„Ha nem sikerült volna valamilyen okból, az valószínűleg az Apollo program végét jelentette volna,” – mondta Mitchell 1997-ben.

1971-es küldetésük, a harmadik holdraszállás és Mitchell egyetlen útja az űrbe sikeres volt.

Shepard mintegy 43 kilogramm mintát gyűjtött össze a több mint kilenc órás séta közben a Hold felszínén. Első alkalommal mutatták meg, hogy az űrhajósok képesek nagy távolságokat is megtenni a Holdon, ami közel 3,5 kilométert jelentett a második expedíció során. Bebizonyosodott, hogy a későbbi küldetések legénysége képes visszajutni az űrhajóhoz, ha a holdjáró lerobban.

Az Apollo 14 volt a leginkább közismert, mert Shepard volt az első és az egyetlen golfozó a Holdon. „Több port kaptál akkor, mint labdát,” – viccelődött Mitchell, amikor Shepard elvétette az első ütését.

De nem sokon múlott, hogy Shepard és Mitchell eljutottak a Holdra, mivel a hold modulban problémák léptek fel.

Egy laza fémdarab az egyik kapcsolóban egy megszakítási jelet okozott, miközben a holdraszállásra készültek. A modul automatikusan félbehagyta volna a leszállást, ha az ereszkedő hajtómű működött volna. Az űrhajósoknak sikerült kinyomozni a probléma okát, amikor megkopogtatták a kapcsolót egy zseblámpával és egy tollal.

A számítástechnikai programozók otthon utasításokat írtak, hogy megoldják a felfüggesztési problémát, és Mitchell csak az utolsó percekben írta be őket. Shepard később azt írta, hogy Mitchell rendíthetetlen maradt a pánik során.

Amint elindultak a felszín felé, a leszálló radar nem működött megfelelően. Shepard és Mitchell megállapodtak abban, hogy végrehajtják a veszélyes és szabályzatellenes leszállást radar nélkül, de nem volt rá szülség, mert a készülék pont időben újra működni kezdett.

A hazafelé végzett telepátia kísérlet tette Mitchellt közismertté. Mielőtt távozott, a pszichés jelenségekkel és a természetfölötti érzékeléssel kapcsolatos lelkesedésével kapcsolatosan azt mondta, hogy úgy gondolja, nem az ember az egyetlen értelmes élet az univerzumban.

Ezen érdeklődése majdnem a küldetésből való kizárását eredményezte, mondta Gene Cernan, az utolsó ember, aki a Holdon sétált, aki az Apollo 14 tartalék parancsnoka volt. Cernan önéletrajzában azt írta, hogy Mitchell kifogástalan készségei és hatalmas intelligenciája ellenére Deke Slayton repülési személyzeti igazgatót zavarta a téma iránti elragadtatása.
Mitchell azt állította, hogy a kísérlet sikeres volt, de a legtöbb sajtójelentés elutasította, és néhány kollégája kerülni kezdte őt.

Azt is elmondta, hogy egyfajta megvilágosodást élt át az űrben, ami a fizika és olyan rejtélyek , mint a tudat tanulmányozásához vezették őt.

„Amit a három napos hazafelé történt utazás során tapasztaltam nem volt kevesebb, mint egy elsöprő univerzális összekapcsolódás,” – írta Mitchell 1996-os önéletrajzában.

„Eszembe jutott, hogy a testem és az űrhajó molekulái régen az egyik ősi csillag kemencéjében jöttek létre.”

A NASA-t 1972-ben hagyta ott, és megalapította az Ismeretelméleti Tudományos Intézetet, melyet az emberi elme és az univerzum titkainak feltárásának szentelt. Kereste annak a módját is, hogyan lehet összekapcsolni a vallási spiritualitást a tényekkel és a tudománnyal.

A utóbbi években Mitchell elmondta, hogy idegenek látogatták a White Sands sivatagot Új-Mexikóban, ahol a nukleáris tesztek zajlottak az 1940-es években, hogy megakadályozzák Amerikát abban, hogy egy nukleáris háborúba kezdjen.

Kapcsolódó cikk: Edgar Mitchell Apollo űrhajós azt mondja, hogy az idegenek akadályozták meg a nukleáris háborút a Földön, hogy biztosítsák a túlélésünket

Azt is megpróbálta bebizonyítani, hogy az állítólagos pszichés kanálhajlító Uri Geller és a hitgyógyítók hitelesek.

2011-ben jogi harcba keveredett a NASA-val azon tervével kapcsolatban, hogy árverésre bocsátja azt a 16 mm-es kamerát, melyet a Hold küldetésről hozott haza magával. A kamera a hold modulhoz volt csavarozva, és ottmaradt volna a Holdon, ha Mitchell nem távolította volna el.

Bár Mitchell azt állította, hogy az egy ajándék, a NASA beperelte, hogy megakadályozza az árverését, és végül Mitchell megállapodott velük, hogy Washingtonban a Nemzeti Légi és Űr Múzeumnak adományozza.

A 12 emberből, akik a Holdon jártak, hét még ma is él. Neil Armstrong, az első ember, aki a Holdon járt 2012-ben halt meg. Pete Conrad volt a harmadik, aki egy motorbalesetben vesztette életét 1999-ben. Alan Shepard, az ötödik ember a Holdon 1998-ban hunyt el. James Irwin volt a nyolcadik, aki a Hold felszínére tette a lábát, őt 1991-ben egy végzetes szívroham vitte el.

Buzz Aldrin, Alan Bean, David Scott, John Young, Charles Duke, Harrison Schmitt és Eugene Cernan már mind a nyolcvanas éveikben járnak.

Forrás: Újvilágtudat