Mészáros Lázár naplója 1849-50.

A napló hitelességéről
2185/31.
Ázsiai életemet 1850-ben(?) tréfából keresztül olvasandom, hogy meglássam hányadán voltam; köztünk legyen mondva, nem lesz sok. 1858. március
1113 / 9. sz.
1871
Szatmár megye polgári törvényszéke részéről a szakértői véleményezés alapján hivatalos hitelességgel igazoltatik, miként jelen zöld vászon borítékba kötött 147 8-ad rét lapon vezetett kézirat Mészáros Lázár volt első független magyar hadügyminiszter saját kezű írása.
Szatmár megye polgárszékének 1871-ik év ápril 14-én tartott üléséből.
Tróéh János
tszki h. Elnök
Hegedüs Elek
t. aljegyző

1849

C I I I
Dacára annak hogy eddig legjobb szándékaim s szolgálataim füstbe mentek, dacára annak hogy amihez nyúltam ha arany volt is, elemmé vált, dacára annak hogy a rossz szerkezetű társadalom által ott használtattam, hol legkevesebb jót művelhettem, mint p.o. a hadi minisztériumságban. S ott, hol hasznot hajthattam volna, a körülmények nem engedték, mint p.o. a nevelésnél, 1-ször sírok most is, ha meggondolom, hogy kedvenc gyermekem, a Ludoviceum, vagyis az első Magyar Hadi Főtanoda életbe és ténybe léptetését nem sikeresíthettem, mert öt napi lét múlva Windisch-Grätz szétkergette, 2-szor pedig Haynau et Compagnie, a muszkák sem engedték, sem az osztrák ítéletes kegyelmű!!! kormány nem engedi, legalább nem magyar s szabad fejletű szellemben.
Dacára sok más itt elmellőzendő akadályoknak, melynek utolsóját ideteszem, mégis t.i. dacára annak, hogy 18 éves koromban, midőn katonává lettem; fiatal képzelettel, első beköszöntésemet a világba s abbani kirándulásomat Morva, Cseh, Szlavónia, Bajor, Würtemberg, Baden, Helvécia, Franciaországba; ottani híres és hírtelen tetteimet, onnént Napóleonnal szembetalálkozásra tett utamat, hol Julius Caesar óta katonát nem láttak, Nizzábani tartózkodásomat, és Piemonton, Lombardián, Velencén, Stájeren keresztüli utamat Aradig, onnant 1815-ben visszafordultamat Olaszországba, Bolognáig, onnént újra déli francia részben tett hadjáratomat, onnénti visszafordultamat hazámba, Németországon, Ausztrián keresztül Zomborig, onnét a 7-dik huszárezredbeli beosztásomkor szlavóniai életemet egész /18/22-ig leírtam, mely otthon nem létemben megázván, több hétig elpeníszesedett s elromlott. Tovább másodszor is megkezdvén /18/23-tól vittem, leírva a végét szlavóniai életemnek, onnénti menetemet Horvátországon keresztül a boszniai szélekig és Zágrábon keresztül Carniolián egész Anconáig s onnént vissza Ceremonáig, 18 évi olasz életemet, mondom napi könyvemet írtam egész az 1848-diki március 18-diki forradalom kiütéséig, amikor minden bútorommal Milánóban maradott. A 3-dik szakaszát mint hadi miniszter nem is folytattam jóformán, de ez is Magyarhonban maradt, s így dacára ezen visszás sorsbeli beavatkozásnak életem leírására, és legutolsó dacára annak, hogy 14-dik augusztus óta török kenyeret eszem, és eddig nem jött azon gondolat fejembe, hogy érdektelen személyemmel bíbelődjem, mégis mivel egy óévet, s reám nézve még többet szegény zsarnokolt, kiszívandó, elnyomott hazámra nézve gyászosat végzem, és mivel a közelálló Sylvester napján számolást szoktam tenni magammal, tehát újra nekifogtam remélvén, hogy ennél kevesebbet fogják a körülmények hátráltatni folytatását, míg a sors elhatározott keze fogja kettévágni azon fonalat, amellyel szőve voltam a világhoz.
S így menjen a világba, vagyis lészen egy oly világszögébe, hová a polgárosodás még be nem csempészte magát, és ahol most a legfőbb vezetője sorsának több emberséget, több nagyszívűséget mutatott hitetlen létére, mint mindannyi apostoli s öregebb hitű, nem apostoli koronás szereplők. Isten éltesse s áldja meg őtet népeivel, kiknek jobb sorsukat létbe hozni igyekszik, s talán létbe is hozandja.

Hogy pedig életem ezen utolsó szakaszának feje is legyen és az lássék minden vajúdás s összeköttetés nélkül egyszerre betoppanám a számkivetés szakaszába, tehát röviden s bevezetésképp előszámlálom, hogy midőn Magyarhon furcsa csillaga jónak látta egy hazugsággal az ország függetlenségét, a dinasztia országlási végeztét az igen hajló országgyűléssel kimondatni, s e tárgyba a reformátusok templomában ünnepélyesen a világ előtt kijelenteni, melynek velem együtt annyi sok okos ember ellene volt.

Miniszterségemet otthagyván, csak képviselő maradtam (Mezőhegyes), a nagyváradi hadiszertárt meglátogattam Brémer püspöktől, Csernovicstól, Wenckheimtől és másoktól traktáltatva, majd visszajöttem Debrecenbe májusban. E hó végén utolsó győzelmünk, Budavár bevétele következtében az országgyűlés Pesten fagylaltot, több kényelmet keresvén Debrecenből eloszlatott, és július 2-ra dolgait továbbfolytatni halasztotta. Június elején Orczy László barátomhoz egypár napra rándultam, s onnént Pestre barátaimat, barátnéimat látogatandó. Baján testvéremet is talán utoljára láttam, onnént fel Pestre új quartélyt fogadván, s bent lakván is utolsó kényelmes életemet éltem barátaim köre közt. Egy belső ösztön mondá ugyan, hogy nem sokáig fog tartani, az ész szinte támogatta, de a könnyelműséggel felejteté velem, s így a napba éltem.

Azonban a muszkák bejövetele, seregeink visszanyomulta, Görgei kétes viselete, a sok tábornok önkényes eljárásai, egy főt kerestek, mely alatt ha nem is győzelmet, legalább egy kibékítő pontot találhassanak. A legokosabbat, a legbiztosabbat, ki egyedül képes vala menteni Dembinskit, Görgei végett nem akarván választani, reám került a sor, és én jószívű szamár elfogadtam. Azonban a sors, büntetni akarván a hont, kevés sikert engedett. Julius 3-dikán, mikor egy ülés után az országgyűlés Szegedre ment, fővezérnek neveztek ki, és én Dembinskit főhadiszállás-mesteremnek, azaz dolgozó fejemnek. Budáról Komáromba kétszer akartam menni, nem lehetett, a sereg Komáromból két parancsra sem akart lejönni. Budát 10-én elhagytam, és végbúcsút vettem mindenkitől.

Egész július végéig Abony, Szolnok, Ujszász, Nagykáta körül forgolódván, Turánál egy lovasütközetben résztvevén, mely szerencsétlenül ütött ki. Onnént vissza Abonyba, ott Perczel rakoncátlansága miatt letevén fővezérségemet, és még azért, mivel Kossuth jezsuáskodott és hamisan kártyázott. Dembinski vette által és én mellette maradtam mint önkéntes, és ez Szegeden történt. Ott egy nagy komédiai előadás után történt, hol Perczel dantonoskodni vagy robespiereskedni akarván, elállt tőle és a sereget otthagyta, noha szándéka volt a kormányt elkergetni és magát diktátornak kinevezni.

A sok kormánybeli beavatkozás és ezáltali hamis katonai, hadi mozdulatok az ellenséget hamar nyakunkra vonták. Szegedet 2-dikán, 3-dikán otthagytuk, 3-dikán, 4-dikén és 5-dikén Ujszeged és Szőreg közt derekasan tartván végre ezt is otthagytuk. Dembinski lovát alatta elvesztvén ő vállba sebesülvén, naponkénti hátvédütközet mellett a Besenyőn, Csanádon, Kisbecskerekig értünk, Kisbecskereknél a három hét előtt kinevezett Bem altábornagy mint fővezér (mily szép egyenes eljárás, aznap midőn én kineveztettem, Bemnek is ajánlotta a fővezérséget Kossuth. Jobb jezsuita a világon nem létezhetett, aznap melyben Dembinskinek legfőbb hatalmat ád, másnap megérkezik az új fővezér, mit tőle elveszi. S ily ember csillagnak tartatik és máig is az, csakhogy fekete) megjelenik és a harcolni nem akaró sereget csatába viszi, ott egy darabig sikerrel látszik működni, hanem elérkezvén az ellen tartalékserege és egypár ágyúlövés, egy lovasütközet után hátrálni kezd a sereg elég jó rendben. No ha az új fővezér semmi rendelvényt nem adott és maga Dembinski, ki a fővezérnek a csata előtt nyersen megmondta, hogy oktalanságot akarsz elkövetni, kövesd el magad, ellene volt, mégis midőn a hátrálást látta csak adott irányt, egypár későbbi lövése a követő ellennek, szétporlasztotta a sereget és hanyatt-homlok az erdőnek tartott. Én összetalálkozván Dembinskivel, gróf Biestyakovszky, Ramoyszkivel és másokkal, Vécsey főhadi tanyájába mentünk, ott összetalálkozva Bemmel, újra megkínált a vezénylettel, de én megköszöntem és még azon este, azaz augusztus 11-dikén egy oláh faluban háltam, honnént 12-dikén Lugosra mentem. Ott átadván mindent, és újabb könnyelműségem mellett elfelejtvén intő kötelességet az ottani fináncminisztertől kérni egy párszáz aranyat, Dembinski társaságában Karánsebesre, onnént Mehidiára s onnént Orsovára indultam. És 14-dikén könnyes szemekkel talán végbúcsút vettem szegény hazámtól, barátaimtól és minden hozzám hajlammal viseltető egyéntől, amint szintén 20 évig becsületesen, híven szolgáló, úgyszólván barátommá vált Szalay Jánosomtól nem akarván őt szegénységem mellett az övéitől megfosztani.

S így egy friss határozat után Dembinskivel a töröknek átadtuk magunkat, és azon estén Turnu-Severinbe, cantonnerbe aznap szállottunk, 5 nap alatt sokat szenvedtünk. Kossuth is megérkezvén Perczel, Gorove, mások. Hatodik nap Vidinbe szállíttattunk, de előbb a híres Mehemet pasa (krajovai) által lovainktól szép szóval megfosztattam. Vidinbe töltött két havak alatt félig fogva, félig szabadon tartattunk, ennünk volt törökös, de rossz. Később pénzzel láttattunk el, elegendővel, hanem az élet aggodalmas volt, a lélek szenvedett, a test is mellette. Dembinskivel egy szobában voltam. Ritka ember, derék, igazságos, emberséges, jótevő jellem. Egy kissé felpattanó véralkata és idegalkat mellett hamar felizgatható, ingerlékeny, hanem hamar a jó modorba visszaszálló. Kár, hogy rossz emlékezőtehetségem az ő bő és kiapadhatatlan emlékezeti, tapasztalati és katonai hadviseleti raktárából magamnak oly keveset tarthattam meg. Tele anekdotákkal, az valódi életben találkozottakkal, tele párizsi életében 18 év alatt tapasztaltjával, a sok híres koronás, koronátlan nagy és kis tekintélyű olyas egyénekkeli társalkodásbóli merítettekkel. Teli önmaga mechanikai, fizikai, kémiai feltalálásaival, tele az emberi nem szabadságát, jólétét, józan haladását lehelő nagyszerű gondolatokkal, melynek minden pillanatban kész egész valóját feláldozni. Tele avval, hogy képes a háborút háborúval, nagyszerű hatályos fizikai és kémiai kompozícióból álló romboló, s pedig ellenállhatatlan romboló erejével véget annyira vetni, hogy egy kis ország képes egy nagy ellen is magát védelmezni. Tele annyi hasznos más, az ipart előmozdító találmányaival (miket azonban nyilvánítani szándékozik). A velei együttlét egyedüli vigasztalás volt a számkivetésben.

A többi emigránssal, kivéve gróf Batthyány Kázmért derék nejével, Gorove, Makay és másokkal igen keveset bíbelődtem, mivel sem jellemük, sem tulajdonok nem voltak haszonszerűek.

Egy darabig bízván a török nagyszívűségében, hogy tovább eresztend, de nemsokára, az ügyetlen és talán a muszkáktól megnyert Faik efendi török biztos hamiskodása által Vidinben marasztaltatván. Az átadásról is volt szó, és a fiatal diplomata, gróf Andrássy Gyula, a török hit becserélését írta egyedüli menekvésnek. Ennek egyenesen ellene szegezvén magamat, mindent tűrni mintsem vallást változtatni kijelentettem. Azonban a szultán határozott ellentmondása ettől felszabadított, s így ettől kezdve további rendeltetésemet béketűréssel várom.

A sok fáradság utáni renyhe és semmittevő élet, a durva és a tisztátalan török városi kipárolgással, a rossz ésszel, a szellemi elfogultsággal összekötve csakhamar hideglelős beteggé tőn, egy hóig tartván, ki nem gyógyulhatván, hallva a zsarnokságot, a vérengző eljárást, az alacsony bosszúállást, az orvkivégzéseket, úgymint Batthyány Lajos volt első miniszter, Csányi, Perényi, Kiss tábornok, Damjanich és több másokat. A nemtelen eljárását a győzelmes ausztriai kormánynak, mely még Törökországra is visszahatni minden alantos módon igyekezett, ezen számkivetettek pangó s gyenge lábon tartottak, és csak további szállításunk által Sumlára, bírtam a fáradságos menetben kissé felüdülni.

/Október 31-dikén/, 31dik októberben kiindultunk Vidinből Plevna, Leves és több más helyeken keresztül ide Sumlára 17-dikén érkezvén. Bolgárország, az Úr Istentől áldott ország mert egyrészről a Dunától, másrészről a Fekete-tengertől, bent hegységek által képzett vizes, folyós völgyekkel, jó földdel, termékeny lehetne, ha a birtokbiztosítás és a kíméletesebb bánás többet dolgoztatna velük, mintsem épp annyit, mi szükséges az életre és a csekély adó kifizetésére. Bár rosszak a házak, hogy 3-4 nap alatt putrikban laktunk, mégis sok marhával bővelkedvén, vagyonosak. És bár a török kormány kissé biztosította őket és jogokat adott, és bár katonákat nem adnak, mégis a papok által vezetett nép a muszka után sóvárog kevés kivétellel. Mit nem tesz a rosszul terjesztett nevelés, bizonyosat egy bizonyára kevesebb jóval kész megcserélni, csak hogy bosszút állhasson az előbbi barbár bánásmódért.

Sumlára érkezvén, szebb a helyzet, jobb levegő, jobb víz és a változás és a közeledés Sztambulhoz, honnént várhatjuk megalapítását sorsunknak, kissé felfrissített. Hanem az itteni hírek, az engedékenység török részről, az angol és francia közbenjárással, melyek a török határozott fellépéssel és dacolásával a muszka cárnak, a háborút minden módon mellőzni akarták, végre a belföldrei elszállíttatásunkkal fenyegetett. Az itteni élet kevés különbséggel a vidini volt, csakhogy itt még kevesebbet lehet találni az Európában szokott szereket és eszközöket az élethez. S így itt is nemsokára megbetegedtem, és midőn ezt írom, kezdek csak fellábalni.

Mennyire megy a muszka cár és a nem jobb osztrák császár bosszúvágya, következtethetni abból, hogy elkergetni, vasalni, bezárni s tudja Isten mit kíván irányunkban a töröktől. Ez ugyan ellenáll, és talán kész lenne fegyverhez is fogni, hanem az angol befolyás az ennek árnyékától, a francia követtől adott támasz, az emigrációért nem akarván kockáztatni az európai békét, bár vízi hadierejét a Dardanellákon bevezetette. Sorsunk elhatároztatott 30-dikán, midőn jött a hír, hogy a magyar emigráció Ázsiába vándorland Kutahiába, 40 óra Brussától, hol a török-egyiptomi béke a niceai csata után köttetett. A muszka-lengyel emigráció Franciaországba vitetik, az ausztriai lengyel szintén Kutahiába. Ez nem lenne baj, ha az ember végét tudná. Nekem lesz a legrosszabb, mivel Dembinskitől meg kell válnom.

Egy alávalósággal több Ausztria részéről, gyilkosokat külde ki Kossuthot, Batthyányit, Dembinskit, Bemet és engemet jó móddal kivégzendőket.
Mást nem tudok, mivel az itteni élet egyformasága, unalma, elszigetelése Európától, gyéren újságolvasás, semmi levélkapás, noha 8-at írtam csak haza, rossz étel, rossz élet, szellemzavar, nem érdemel feljegyzést.

December 31-dikén.

Mivel minden ferdén megy ebben a legjobb világban, úgy én is évvégi eszméletemet este helyett reggel kezdém, mivel Csia Ignác új székely legényem jónak találta hamarabb beadni reggelimet. Tehát mit mondjak, gondolkozni eltanulok, eszmélni nem tudok, kevés, úgyszólván parányi képzeletem kiaszott, az egyévi miniszteri állapotom butává, oktalanná, tudatlanná, és ami rosszabb, rosszabbá, bizalmatlanabbá, az embereket lenézővé, énségessé tett. Ha visszanézek az elmúlt két évre, midőn Olaszhonban a legmelegebb barátság és valamivel több közt számoltam magammal. Előrelátásom vagy jóslatos tehetségem előre nem pótolhatta ki, hogy a legbékésebb ember, ki inkább magának kárt tenni engedett, mint sem pörlekedjen, azon ember ki a fegyvert s annak oktalan használatát gyűlölte; ki az egész emberiséget átölelni, éltetni szerette volna, hogy az jelleme, szelleme, egész valója ellenére, ép azon állásra hivattassák, melyet úgyszólván megvetett, és amely az irtást, a rombolást, a vérengzést tűzte ki célul. Igaza és milliószor igaza van Fouriernek, míg használni nem fogjuk tudni azt mit a teremtő belénk öntött, míg vélt okosságunkat ellenkező térre nem visszük, mivel a mostani szokotton nem boldogolunk, addig mindig ínség, nyomor, szerencsétlenség, nyugtalanság, zűrzavar, vérengzés s ily több akadályokkal fogunk küszködni, és az egynyolcad rész félig-meddig boldog egyének, félni, reszketni, tartani fognak a hétnyolcad rész boldogtalanok közt.

Hanem úgy van és lesz is mindaddig, míg a vezetők von- és rakhajók helyett vontatókká nem válnak, és míg meg nem tanulják, hogy elejét venni mindennek az az igazi bölcsészi kő, melyet keresni tartoznak, hogy előre készíteni, emelni, oktatni kötelesség, és el nem várni, míg egy nagy szerencsétlenség vagy elkerülhetetlen esemény nem kényszeríti őket a cselekvésre; mert így mindig hálátlanokra talál, és nem is érdemelnek háladatosságot, mivel kényszerítve tevék azon kis jót is, melyet engedni köteleztettek.

Ha visszatekintek a múlt két évre, lelkiismeretem nem vet szememre semmi olyat, miért pirulnom kellene. Jellemem tiszta maradt, lelkületem egyenes eljárása tiszteletet vívhatott ki, emberséges bánásmodorom még az ellenféltől is becsülést aratott, és ha még egyszer kellene végigfutnom, mitől az Isten óvjon meg, pályámat mint én, Lázár, másképp nem tenném mint miniszter, mit tehettem, és többet s jobbat is teszek, ha nem hátráltattam volna, és a túlbuzgó hazafiság, mely nagy szavakat hordott nyelvén, de kevés előrelátást, több bizalommal viseltetik irántam, és midőn bízni képes, akkor elnyűve eljárásomban, az oktalanságtól körülszárnyalva nem tehetem. Tűrtem, szenvedtem hazámért, és mégsem tehettem vele azon jót, amelyet szívemben hordoztam.
Sajnálom hazámat, hanem szerencsétlenség nélkül soha sem lett volna nemzet, mert sok jó tulajdonai közt annyi rossz volt, mi nagyságát mindig hátráltatta volna. Ha a gondviselés egy szerepet tartott fenn neki és ha őt mostani nyomorult, elnyomott szolgaállapotából újra a szabad népek közé emelni megengedendi, úgy a mostani szomorú látogatás talán végre szellemét s jellemét annyira megedzendi, hogy önbecslése mellett másokat is becsülni megtanulandja, és állhatatosságot nyerend, minek hiányával volt. És végre a hamis prófétákat, a nyegle kormányzókat elmellőzendi, hogy alapos, higgadt vérű és bár lassúbb, de bizonyosabb lépéssel járó vezetőket választand, kikkel egyedül fog boldogulni.

Személyemre nézve sajnálom, hogy kedvenc gyermekemet, a Ludoviceumot, hol paradicsomot akartam a fiatalságnak teremteni, és ahonnént valódi, hasznos gyakorlatos és tudományos egyének jöttek volna ki, kikből mint egy faiskolából vagy növénytárból, a haza szükségeit mérnöki, táborkari, tüzéri, gyalogsági és lovassági tekintetbe pótolhatta vala, életbe nem léptethettem. Evvel az intézménnyel akartam magamnak nevet, hírt és öröklést szerezni, a gondviselés azonban másképp akarta, Isten neki. A többiről nem beszélek, mert tiszti és hivatali állásom annyi súrlódásoknak, észrevételeknek meg be- és leszólásoknak volt kitéve, hogy vádolnom kellene, ha többet szólnék. Egyet azonban mondhatok, hogy utánam jobb nem jött, és ha én nem is neveltettem tudományosan, de az élet és egyenes gondolkozásom, telhető igazságszeretettel párosított természetes eszem annyit adott, hogy lehetőleg legjobban töltém ki helyemet, adjon Isten hazámnak jobb s lelkiismeretesebb hivatalnokot.

Mint ember a régi maradtam, csakhogy a kor kezdé mutatni hatását, hidegebb, egykedvűbb levék, az irónia, a humor, a szatíra növekedett és hideg külalakúvá tevé, anélkül hogy belsőmben változtam volna. És amiben változtam, azt a hivatalnak tulajdonítom, mely a munkával megölt, és amit most sem fogok fel, hogyan bírtam kitartani. Mi vigaszamul szolgál az, hogy a leghevesebb ellenzékieim barátaimmá váltak és később minden javaslatomat készek lettek volna előmozdítani, ha a körülmények megengedték volna. Úgymint Nyáry, Patay, Pálffy János, vezetői az úgynevezett ellenzéki pártnak. A többiek úgyis barátaim voltak és maradtak, Kazinczy Gábor, Kovács Lajos, Irinyi, Gorove, Hunfalvy, Tóth Lőrinc, Somogyy József, Pálóczy, Jeykek, Almássy, Vörösmarty a költő, s. t. mások. Három ember volt, kik ellenségeskedésekkel megtiszteltek, ez volt Petőfi, a költő, Csernátoni, a volt bankócsináló meg Pálfy Albert, kis Márczius Tizenötödike lapját örömest nyitotta személyeskedésekre irántam. Az aki legjobban vagyis legtöbbet alkalmatlankodott, mérgesített, vitázott, álszenteskedett ellenem, és aki legkedvesebb barátjának hívott, az Kossuth Lajos volt, a fináncminiszter, a kormányzó, a nyegle státus-férfi. Isten fizesse meg nekik.
Már most tehozzád fordulok bátyám! Nem tudom, mit fog mondani az utóvilág, közömbös is lesz, hogy mit mondand halálom után, hanem azt meg nem fogja tagadni tőlem, hogy becsületes ember voltam, és hogy ahol lehetett mindenhol jót tettem, és még a rosszat is jóval viszonoztam. Családunk nem utolsó tagja és első históriai embere avval, mit mutatott, mit tett, remélem becsületére fog válni. Isten veled, áldjon meg, tarts meg emlékezetedbe, mert mi e világon nem látandjuk egymást. Ha fiadnak Jóskának kezébe jutnak ezen levelek, emlékezzen meg arról, hogy mások körében is becsületes ember maradjon.

Legfőbb Barátnémnak honomban legyen meg itt az emlékezete, sajnálom, hogy jobban, bővebben nem viszonozhattam érzéseit, hanem Isten látja szívemet, amit csak a baráti kebel érezhet, eszmélkedhet, azt mind éreztem, tettem, tovább nem mehettem, mivel a körülmények nagyon lefoglaltak. Isten hozzád, meglátlak-e, a sors könyvébe van írva, de ha meglátlak, azon embert találandod, amelyik elvált tőled. Ti többiek is, hozzám rokonérzelműek, Isten veletek.
Olaszhoni barátaimat nem szabad elfelejtenem anélkül, hogy minden jókat ne kívánjak, és hogy ne óhajtanám, hogy írt leveleimet megkapják jeléül annak, hogy hálás szívvel emlékezek rájuk; és Te, kit nevezni nem akarok, felejts el, mert ebben az életben alig jövünk össze.
S eképp elvégeztem és befejeztem a rám nézve legrosszabb évet, melyben, ha a Padisah jótékony kezét bezárja, koldusbotra jutok. Nem sajnálnám súlyos sorsomat, ha édes Hazám nem veszett volna velem együtt el. Hanem így sírunk egyik a másikért, és nem tehetek mást, minthogy a jobb sorsért a gondviseléshez folyamodjak, hogy mások bűneit rajta ne bosszulja, mert a nép magában felségesen viselte magát, s így isten veled 49. 1850 hozzál jobbat és vesd meg alapkövét, hogy legalább ínségben ne töltsem el végnapjaimat.

1850

Beléptünk tehát egy páros évbe, melynek kétes jövendője nemigen kecsegtethet, és mivel nem biztosít, nem ígér, nem jósol semmi jót, ahhoz kell folyamodni, ki legbölcsebb törvényei szerint rendel, utasít, kormányoz, és aki arra int, hogy magunkba szállva, tőle remélve folyamodjunk hozzá. Én, ki itt írok, nem tehetek jobbat, mint fohászomat hozzá küldeni s őt kérni: Mindenható, legyen akaratod, és erősíts engemet, hogy megbocsátván bűneimet, állhatatosságot, türelmet adjál, mostani állapotomon felölemelkedhetni, s benned bízva azon reménységgel élhetni, hogy javamra számolván mostani látogatásodat egy Hazát fogsz ajándékozni, amelyben pályámat e földön végezhessem úgy, amint kezdém, folytatám és végzeni akarnám, t.i., mint becsületes ember. Uram, ne engedd, hogy valamely akármily viszony által lehetőleg tisztán tartott jellememet megszeplősítsem, adj erőt, hogy gyenge ne legyek, és minden viszontagságot férfias állhatatossággal tűrhessek el, és másoknak meg is bocsáthassak. Ámen!
Kérlek, tovább szállítsd a Szentlelket a magyar számkivetés közé, hogy több egyesség, egyetértés, kölcsönös szeretet létezzen köztük, hogy jobban becsüljék az embert és önmagukat, hogy ezáltal hírük, nevük a világ ítéletében ne szenvedjen. Ámen!
Január. Kedd 1. Esős idő tette szomorúvá az első napot, hasonlóvá sorsunkhoz. Semmi rosszabb hír nem szomorított jobban, nem tudom miért, mióta elhagytam hazámat, elszorult nem voltam, talán valaki kedveltjeim közül szenved honában, vagy talán kiszenvedett.
Ajándékot kaptam Specht kapitánytól, egy török gyanta szopókát, ha ez így megy, talán ajándékokkal meggazdagodom.

Mi kell több, játékban is nyertem, tehát jól menend minden, semmi más ötlet, hír vagy gondolat.
Szerda 2. Mi sem volt, mint kevés botrány a magyarok részéről. Én mai napig ha végigtekintem nemzeti jellemünket, semmi nagyság csíráját nem látom, felhevíteni lehet, de ha elejében nem sikerül, ellankad, és állhatatosan valamit kivívni nem bír. Tovább, ha az eszközöket, az embereket tekintem, kikkel függetlenségi küszködésünket kivívni kellett, úgy mai napig is csodálom, hogy annyira is jöhettünk. Polgári tekintetben a régi vitatás, ellenségeskedés megmaradt, a táblabírói politikát nem akarták követni, és mégis azok maradtak, működtek. A sok küldöttmény, bizottmány mindenhol működött, de szón kívül mit sem végzett, mindenbe beavatkozott, és abba legjobban, mit legkevesebbet értett, a katonaság irányoztatása, használata legkedvesebb munkája vala, stb. Ha a tiszteket nézem, Európában talán nagyobb része az utolsó fokon állott, és ami kivándorlott, még rosszabb volt talán, mint ami bent maradott, annyi gyávaságot nem lehet képzelni, mint amennyit közöttünk lehet találni. Ő is táblabíró volt, enni, inni, kényelmeskedni, a szolgálatot mással tétetni, magát a veszedelemből kivonni igen szerette; lármázni, vitézségről beszélgetni, kardját csörtetni első volt. Voltak kivételek, de fájdalom a nagyobb része olyan volt, mint mondám.
Még itt is szatócskodni, szószátyárkodni, bizottmányokat alakítani, törvényszékeket felállítani, magát hatalomnak tekinteni kötelességének véli; nincs országa, nincs helye és mégis parancsolni, úr lenni megszokás. Kossuth itt is kormányzó, mivel sokat nem beszélhet, tehát ír; törvényeket szab, mit senki sem tart meg, pénztárt alakít, hogy más pénzét utalványozhassa, udvart tart, tányérnyalókat, képvisel; szegény ember és mivel sarlatán, bár nem szeretik, mégis hódolnak neki. Ó, emberek!

Csütörtök 3. Mennél többet lakom Dembinskivel, annál jobban szeretem s tisztelem, annyi emberségi és felebaráti szeretetet ritkán találhatni, és annyi adakozást. Életében előfordult eseményekről az emlékezete tárházából minden nap újabb s újabb történeteket beszél el. Sajnálni fogom, ha elválunk, egy könyvet lehetne valódi anekdotákkal teleírni; de nem teszem, nehogy meglopni látszódjon, mivel ő maga élete leírásába ezeket is be akarja foglalni.
Péntek 4., Szombat 5. Itt nem teszünk mást, mint hizlaljuk magunkat. Újságok gyéren jönnek, melyek, legyenek bár régiek élvezetet nyújtanak. Többnyire franciák, La Presse, Debats, melyekből észre lehet venni, hogy ha most el is fojtatnak a lázongások, sok élesztő van Európában; és egy szikra, és a láng ismét itt van. Mert a szereplők rakhajók és nem vontatók. Akármit mondjon a világ a szocializmusról[23], az okos szocializmust el nem kerülheti, ha rendet és jobb létet akar látni. Ausztria rosszul ténykedik, vakmerő játékot játszik az első revolúció[24], Franciahonban a most ingadozó állapotot érdeme szerint roskadóvá teszi. Ma leveleket és híreket várok.
Vasárnap 6. Levelek nem jöttek, hanem tudósítás, hogy „bakalün”, vagyis hagy lássuk, miért tartanak tovább is fogva. Muszkaország időt akar nyerni, s avval mindent nyer, a fennhéjázó kiadatásról a kevély cár hallgat, és csak elkergetésüket sürgeti a nem csak a Magyarországból ide költözött, de az azelőtt is Törökországba jött lengyeleknek. A háború csillan meg benne, de mivel a török a humanitás terén áll, és evvel Európa szimpátiáját elnyerte és segélyt Angliától, Franciahontól, a muszka ezen alkalmat elereszti, és addig Szerbia, Bosznia, Bolgárország nem egyesült hitű lakosait ébreszti és dolgozza, hogy talán valahol lázadás kiütvén, melyet mivel a magas porta majd elnyomni akar, közbevethesse magát és ő is a humanitás terén álljon, s akkor az angol segítségre talán, de a franciákéra bizonyára támaszkodhat. A szultán nemes, nagyszívű egyén, és bár bennünket, magyarokat nemigen kedvel, mivel ellenkező politika követését vélte felfedezni a serdülni akaró szabadságban, a lengyelek szívén fekszenek, mivel ezek, ha függetlenséget nyernének, biztos barátságot és segélyt nyújtanának neki. Dembinski kit veszteni az emberiség számára ugyanolyan kár lenne, mint Törökországra nézve, bár mint ember él és hal a párizsi életért, mint politikai egyéniség a legnagyobb áldozatokra is kész.

A magyar barátaim (igaz egy valódit sem mondhatnék köztük) félnek Ázsiától. Én örömest mennék egy évre, kettőre is. Ausztria kívánsága szerint örökre ott kellene fogva tartatnunk, mit azonban a török császár megtagadott.
Nem levén majd egy nap, hol valamely botrány nem történik. Az emigráció újságot akar kiadni, hogy így több botránynak adjon alkalmat. Mily nyugtalan és üres fejekből áll ez a szegény emigráció, hogy tűrni nem tud, és kétes állapotát rosszabbá akarja tenni!
Hétfő 7. Ettünk, ittunk Grosterrel az angolok egészségére, levelet ígértek, de nem adtak.
Kedd 8., Szerda 9. Semmi, mit a főangol világ-hírlapszámok olvasásából értettem. Mintha a muszka cár rábírta volna az angol kormányt, hogy ne helyeselje az angol követ eljárását Sztambulban. Mintha a szíves egyetértés a két udvar közt visszatért volna. Ez rossz hatás a törökre nézve, amint most és már a kétes, tétovázó és elhúzódó eljárása megcsalattatását fogja maga után hozni. Pedig ha három év alatt nem készül fel fegyveres erővel ellent állni, vagy támadni is, a más vallású népeket fellázítja az orosz, és így bizonyos, hogy Ázsiába visszatér. Semmi levelek, hanem Isten áldja meg, pénz jött a Padisahtól.

Csütörtök 10. Az intézményes és bizottmányos, vagyis mindenhol koordinációt, szerkesztést, ülést szerető magyar itt is különféle intézményes székeket állít fel. A választmány, melynek feje Kossuth, ki itt is korteskedik, alólról felfelé izgat, hogy elsőségét ne veszítse, szintén veszedelemben van. Luteránus jezsuitáskodása által többséget nyer, rendez, ír, levelez, határozatokat mond, diplomatizál a török, angol, francia királyokkal – sine nobis de nobis és pro nobis, noha contra jövend ki. Azt mondják, hogy neje is eljön, akkor hűtlen színű életmódjáért bent is lesz oppozíció és vakarás, karcolás ki nem kerülendő. Be nagyon aljasult Magyarhon első csillaga, mely csak messziről fénylik! Az olasz mondás szerint mennél közelebb Rómához, annál kevesebbet ér a Pápa és mégis elkerülhetetlen. Nála nélkül igen kevés sikert mutató az első remény honunkban, bár Perczel Móricz köpködi markát és törökül tanul, hogy egy török sereg élén honát visszafoglalhassa, és aztán diktátoroskodjék.

Péntek 11., Szombat 12., Vasárnap 13. Ettünk, ittunk, aludtunk, játszottunk, ez volt nagyobbára az élet; azon kevés társalgások, gondolatok és vélemények váltásai többnyire bonyolódott ügyünkről és hébe-hóba az európai jelen és jövő viszonyairól forogtak. A szociális kérdésről is van vita, hanem rövid ideig tart köztem és Dembinski között, mert én fourierista levén és ismervén gondolatainak járását, vitázni nem szeretek. Ő pozitivista fő levén, tele tervekkel és gyakorlatilag gondolkozik. A most divatozó öldöklő szereket oly öldöklő szerrel kívánja fölülmúlni, hogy annak semmi sem lenne képes ellent állni, és ezáltal a katonaság, hadihajók és más háborús eszközök kevesebbítését eszközölve, vagy a legszükségesebb és nélkülözhetetlenebb számra lehozni, s a sok milliókat hasznosabb célra fordítani lehetne. De hogy ezt miként lehet igazi szocializmus nélkül megkezdeni, én nem értem, és nem is hiszem, hogy Fourier rendszere mellőzésével azt megkezdeni lehessen. Proudhon, Cabet, L. Blanc, Pierre le Rous, Ledru Rollen szerint bizonyosan nem, és inkább maradjon a mostani zavaros elemben, miből végre az elkerülhetetlen szükség által csak valami jobb kerülhet ki, hogy előbb diktátorság és zsarnokság alá jöjjön világ, és aztán, mint Robespierre után a franciák, újra kezdje a haladást.

Végre megjött a bizonyos tudósítás, hogy harmincketten az előkelőbb magyarok közül Kutahiába lesznek küldve, a többiek választhatnak, török szolgálatba léphetnek, vagy Amerikába mehetnek. Datie est socios habuisse maloner, a muszka cár Dembinskit Ausztriának adta át, és így ő is velünk jön, ő legalább ellensúlya lesz azon kedvtelenségnek, amelyet Kossuthtal egy helyen kell szenvedni. A cár első szégyenét lenyelte és engedett, a török nem engedett volna, ha az angol és francia követek nem kényszerítik. Szegény Törökország, ha mindig gyámság alatt áll és soha sem tanul meg önlábon járni, és tétlen állapotából tényezőre és tevőlegesre át nem lép, elrothad, és 10 évet nem adok, Ázsiában fogja magát látni. Mert a népek változást, s ezáltal javulást óhajtva, Moszkvától függő papjaiktól biztatva egy kis ok mellett hamar felkelnek, és akkor a cár beleelegyedve, mostani csorbáját kiköszörüli, és a humanizmust látszólag segítve százados politikája tervét egy jó lépéssel előreviszi.
Az óhitűeknek levén új évük, úgy köszöntik azt, mint nálunk az ártatlan gyermekek az ölésnapját, és mert mindenhol pénzbe kerül, a vad a művelttel egyesül.
Hétfő 14., Kedd 15. Ma akarom ünnepelni Dembinski holnapi születésnapját, a visszatérő perzsa követ, Sarsige egy palack pezsgőt hagyott Vidinben, melyet megtartottam és személyesen a Balkánon keresztülhoztam, hogy ma annyi életet kívánják D-nek, hogy ha mai terveinek sikerét nem is láthatja, legalább kezdetét, s így bizonyára 10 év biztosítva leend. Mert akarja elérni, hogy a legöldöklőbb szerek a pusztítás és öldöklés maximumát előhozva, lehetetlenné tegyék azt, amit a tudós világ másképp és békés úton megakadályozni tudtalan volt. Noha tartok tőle, hogy valami kis fallacia létez terveiben, amint bizonyos vagyok abban, hogy miként Fultonnak nem hitt Napóleon, úgy neki sem fognak hinni a franciák, bizonyára nem. Az angolok hat hó múlva, ha pénze lesz úgy, mint Warnenynek, megengedik a nyilvános próbát, s így nem annak hasznára ütend ki, kinek fel volt ajánlva, t.i. a töröknek, kinek Padisáhja most nagyobbnak, emberibbnek és emberségesebbnek mutatta magát mindannyi keresztény fejedelmek közt.

A Diván meg volt illetve emlékezésünkről és a többi közt, amint a híres jósnő, Lenorand neki nagyobbára megmondta, mi eddig történt, úgy hogy még a várakozások is szintén beteljesülhetnek, úgy a muszka cárnak, Sándornak elbeszélte, mikor egy kórushang fogja őt énekkel fogadni, halála közel lészen. Lengyelországban volt 6 hónappal halála előtt és az akkori követek Varsóban bált adtak, és muzsika helyett egy asszonykórus fogadta őt. Tudnivaló, hogy a cár a feleségének minden nap egy hírnököt szokott küldeni, ám egyszer három napig egyetlen hírnök sem jött, hanem maga a cár jelent meg hideglelősen. A cárné kérdésére, miért nem kapott előzőleg tudósítást, azt mondta, hogy küldött. Megkeresték a kozák hírnököt, akit halva találtak meg a cár cédulájával, a cédulán ezen szavakkal „nyomban követem”, és egypár nap múlva halva volt a cár. Igaza van Fouriernek, hogy összeköttetésben kell lennünk a külvilággal, azt mutatja a távollátás, az inspiráció, a jövendölések, a magnetizmus, azt mutatja fel életünknek az alvás s álom, mit jobbadán nem ismerünk, azt mutatják a ritka, bár mégis létezett és létezhető jövendölök.
Szerda 16., Csütörtök 17., Péntek 18. Közönségesen töltettek el. Ahmed bej, tovább szállítónk lovai jöttek csak el, talán ő maga sem késik. Minő nagy szerepet játszanak egyfelől, másfelől a bizalom mily kevés, egy muszka meg egy osztrák ügyvivő létezik itten bevárandó, vajon híven teljesíti-e a török az újabb egyezkedés szerinti ígéretét. A legnagyobb esemény, hogy Kossuth Lajos neje utána érkezett, noha nem kedvelem az asszonyt, ez a hűséges tette igen szép és becsületére válik, és férjének felemelésére is szolgálhat. Ki uralkodási csiklandtól hajtva itt is bizottmányoz, törvényeket hoz, intézkedik, melyeket szinte senki sem tart be, amint ő az illedelem, a házassági hűség külcsínét vad nősüléseivel vagy verebeskedésével egy lengyel asszonnyal áthágva a tiszteletben igen csökkent.

A szerencsétlenség vagy balsors még jobban mutatja az egyéni jellemet, az itteni különféle egyéniségek közt annyi konkoly, annyi alávaló acsarkodás, irigység, rágalom, stb., sőt még piszkos vétkek is találkoznak, hogy émelyegni kell az embernek. És ha egy célja nem lenne kinek-kinek, a jobb érzésű embernek el kellene veszni annyi rossz hasonmások közt, ha Strany állítása „der Menschheit ist Christus” áll, úgy be rossz sok tulajdonai voltak, a nihil Lassale hasonmásai közt, és mégis ha csak az egyes nagy emberek tettei emelik fel az embert, hogy tűrjön, reményben, mert így nem tarthat sokáig, ha az egyén meg is halt, de az összes egyéniség a jobb felé haladást bizonyára eléri.
Szombat 19., Vasárnap 20. A lengyel emigráció szerencsés a szerencsétlenségében, mert bár felvigyázzák, szabadabb elvű statustól van körülvéve, így tudósításokat veszen hazulról. Mi magyarok vagy semmit vagy gyéren kapunk valamit, jele legrosszabb geográfiai elhelyezkedésünknek, mert ha csak egy háromlábnyi széles biztos utunk lett volna a tengerhez, akkor a pozitív angolok és amerikaiak másképp segítenek, mert mielőtt a diplomáciájuk tettleg segíthetett volna, addig egypár millió Calicót dobtak volna hazánkba, s így a nyilvános kereskedői vélemény mellettünk szólt volna. A 4 „volna” után megyek vissza a tárgyra, mert a sok ha a német beszédre emlékeztet. A tárgy az, hogy tegnap először én is levelet kaptam, éspedig Olaszországból, és mivel 4 hó kellett neki ideérni, el nem vesztettem a reményt, hogy Magyarországról is ne kapjak. Oehl Antal barátom, éspedig öntanított /autodidakta/, a legszélesebb értelembeni természettudományokban tudós barátom, kit én a budai csillagászati toronyba akartam csempészni, hogy a hazai renyheséget, lustaságot az Európában legszebb helyű budai csillagászati szakmányból kiűzzem. De a sors, amint már elébb említém, minden törekvésemet füstbe menetni akarta, ezt is. Augusztusban, 1848-ban írtam neki is. Később Jellasics beütése nem engedte, hogy írjak, mivel lelkiismereti dolognak tartottam meghívni egy embert, kit viszonyaink szerencsétlenné tettek volna. S így vele ebből következőleg jót tevém. Ő pedig azt gondolta, hogy mivel nem feleltem egy 48-diki levelére, haragszom. Ma akárhogy van, igen kellemetes és barátságos levél tőle, derék fiatal nejétől és leányától is, jó lelkek, vitálisak, eszes a második. Olvasás közben megesett a szívem, midőn olaszhoni jó emlékezetemről, az ottani jó véleményről tudósítattam, és ha azon tiszteletteljes magasztalás felét elvágom is, mégis marad annyi, hogy örülhessenek, hogy ottani szerepemet jól játszám. Még egy köszöntés volt benne, miről ha többet, terjedelmesebbet hallok, még jobban esett volna, na azonban majd még látjuk. Az idő egy világot is elveszt, és nem is kell más hozzá, úgy a legmelegebb barátság is egykedvű lehet, hanem akkor valószínűleg talán el nem muland.
A magyar emigráció féktelenkedik, amint otthon is a faj indiszciplinált, úgy a szerencsétlenség sem okultatja és az exkormányzó ahelyett, hogy higgadt eljárás, tanács által türelemre s kitartásra intené, magára kétes színt ölt, mintha okozná a rendetlenséget. Az osztrák konzult kellett volna megveretni, hanem csak írnoka szenvedett, már ez még a törököknek is sok volt, mert az újév előestéjén először hallott mazurka zene a konzul tiszteletére tetszett nekik.

P/erczel/ tábornok ki magát szinte üdvözítőnek véli, és aki a magyar ügy buktát annak tulajdonítja, hogy őt nem hallgatták, szintén hagymázik, mert megtiltá hogy nem szabad csak hármasával gyülekezetet tartani. Ezt Kossuthnak megírta, aki mosolygott és az emigráció őrültnek nyilatkoztatá, és kitörlé a száműzöttek sorából.

Ezen magyar kikapások, súrlódások, egymás elleni agyarkodások a közvélemény előtt becsünket, tekintélyünket alább szállítja, úgy Kossuth módnélküli sok irkafirkája, a kapkodás mindenhová, az angoloknak magát alávetése, megháborítá a Padisahot. S így jó létünket és kedvezményeinket a török előtt veszélyezteté és arra fakasztotta ki, hogy a magyar vezetőknek zsarnokoknak kellett lenniök, kik a szláv fajt elnyomni akarták. Bem és Dembinski elleni ármányok szintén tudva vannak előttük. De szép szónoknak, jó írónak lenni, de szebb lenne okosnak, eszélyesnek s ildomosnak lenni, hogy mások kárát ne okozza, ki maga személyéről szeret beszéltetni.
Hétfő 21., Kedd 22. Nagy ember, jó, nemes szívű ember a Padisah. Hanem gyengének látszik, mert azt most talentumáért, hadi ügyességéért becsben kezdi tartani, ki Erdélyt visszahódította ugyan, de újra és vele temesvári szerencsétlen merénye után Magyarhont is elveszté, kit immár pasa címbe ítélni tud, ki hadi operációjaiból semmi kombinációt sem bírt kivenni és ez Bem, ki bátorsága, vitézsége, erős akarata dacára, azért mivel heves képzelettel, könnyelmű, gondatlan s önmagában sokat bízó, a honvesztők triumvirátusa egyike volt. A másik halogató politikai eljárása és kormánybeli extemporizálása és sokat beszélése, és többet tevése által időnek előtte, amint is körülötteinek hibás választása és Görgey felemelése miatt szintén azt a függetlenséget, melyet kivívott, hamar eltemetni tudta, és ez Kossuth Lajos. A harmadik Magyarhon Maratja, Görgey volt, ki avval hálálta meg hamari uborkafára hágtát, hogy azt elárulja.

Az angolon kívül egy nemzet sem tudja Európában az időt becsülni, az amerikai szintén tudja. A magyar szinte miben sem tartotta, s úgy látszik a török még kevesebbet tudja, az ő bakalüm-je (lássuk, várjuk be) illik vallásától beszívott apátiájához vagy fatalizmusához, csakhogy ravasznak tartja magát és halogató eljárás által, hosszadalmas úton akar sikert vívni, pedig megcsalja magát. Sajnálom, mert furcsa, hogy mindannyi fejedelmek közt a Padisah szeret progressziós[41] lenni és a népeinek keresztény önérzettel szabad állást adni, holott a többi status quióival.
Ma éjszaka fagytam az ágyban, 16-18 fok hidegnek kell kint lenni, mert a vékony falakon keresztül befújt a szél, és a víz a pohárban megfagyott.
Furcsa törvényt hallok, ha a muszka cár 24 évig uralkodott, minden korlátokon fölül kénye szerint, mint felszabadult auktoritással uralkodhatik tovább. Hanem még eddig egy cár sem uralkodott 25 évig, meglátjuk a Miklós maga után hagyja-e az annos betűit és mit teend tovább, Kuriózum. Karamsios a kezes.

Szerda 23. A fagy folytatja mérgét kiadni, érezhető a faházakon, melyek falai, mint a vékony papiros, a szél alábbhagyott, hanem feltisztulva keményebb leend, azonban azt mondják, hogy csak egypár napig tart, mit a kakasok reggeli kukorékolásukkal igazolni látszanak.
Ahmed bej sem jön, pedig múlt szerdán kellett neki Sztambulból elindulnia, mit jól is tett, mert vajmi nehéz lett volna ily időben utazni. Kossuthéknak fáklyásmenetet készítenek. Bene.[42]
Csütörtök 24., Péntek 25., Szombat 26., Vasárnap 27. Csütörtökön a télen 16-18 foknyi hideg 20-ig szállt le. Furcsa ily hideg közt oly vékony papiros fából, gallyakból szőtt s mázolt falakat csináltatni, hogy a szél körösztül fúj, nyáron pedig halálig izzadni kell, hanem ez a szokás. A 8 lépés széles, 12 lépés hosszú szobámban, melyből keleti szokás szerint a fapamlagok két lépést köröskörül elvesznek, 4 ablakot raktak, s így vagy az ajtó mellé vagy ablakok közé kell feküdni, kényelmes ágyakat nem tartanak, az igaz, mert ahová a pokróc, a paplan jön, ott az ágy. Sok tűzveszélyről hallottam s nem csodálom, noha november 17-e óta csak egyszer volt tűz, s az is hamar eloltatott. A törökök mintha éreznék, hogy örökös maradásuk itt nincs, rosszul s könnyen építenek, s így hamar felszedhetik s elvihetik, meg máshol felrakhatják sátorfájukat. De a bolgárok, azok pedig biztosítatlan vagyoni létükért, szintén nem építenek erősebben.
Pénteken a hold körül két szivárvány látszott. Szombaton imádság volt a szultánért, és előestén, meg egész másnap ágyúztak, sok puskapor fogy el, mert mindannyi nagy ünnep elérkeztét és tartását ágyúszóval tisztelik. Bezzeg az osztrákok csupa gazdaságosságból a székhelyeken kívül még a születésnapon sem akartak lődözni, s az igaz, hogy a lőpor árát hasznosabbra lehet fordítani.
Csütörtökön oly lágy idő és déli szél jött be, hogy két nap alatt majd mindannyi havat felolvasztotta. S így itt a nagy fagynak vége.

Ma jött a hír, hogy Ahmed efendi, a mi elszállítónk Várnára érkezett, egyszer már megtudhatnánk, hogy mi lesz belőlünk. Megvallom örömest megyek Kisázsiába, mélyebb és törökösebb.
Hétfő 28., Kedd 29. Amily lágy idő lett, vasárnap oly hamar fordult hidegre, hétfőn csepegett, plusz volt az idő és estére, éjszakára 8 foknyi hidegre szállt, és kedden megint lágyabb lett. Itt egy okos, ügyes, tapasztalt mérnök és felügyelő szép tapasztalatokat szerezhetne. Az én részemről, úgy vélem noha Ázsia közelsége lágyíthatna az idő járatán, a havasok és azok műveletlensége azonban a szél fordultával inkább keményebbíti.
Gróf Koscyelsi hírnökünk megérkezvén Sztambulból azt hozza, hogy Ausztria a porosszal a németországi gyűlés megnyitása végett közelebb áll a háborúhoz, mint a békéhez. Az első fél minden nyilvános szellemtől és valódi alkotmányos mozgásoktól, a másik pedig hajszolván a másik elgyengülését az elsőséget akarja magának kivívni. Én ugyan nem hiszem, hogy háború legyen köztük, mivel az Muszkaországra ütne ki, mely most készülőben és készültségben létezik, s oda fordítaná erejét, hol legtöbbet nyerhet. Ausztriának eljárása a politikában igen megcsökkentette a bizalmat iránta, és az eddigi ügyes metternichi rókás eljárás a mostani bonyolódással becsületességét szintén nagyon vesztette. Ehhez járul még, hogy a szükségben népei kívánsága, Európa kárhozata és önnön érdeke ellenére kötött szerződés és barátság Miklós cárral most már érezteti vele állapotának oktalan létét.
Miklós a jó barát, az ingyen segítő, de kassen megfizetteti magának segélyét, most Galícia jövedelmét 18 évre kellett lekötelezni, hogy a kívánt segély megadása által okozott költségek, mint mondatik, 168 millió forint, megtéríttessék, mert mindannyi mozdulatokat, mit tétetett széles országában, naponkénti feljegyeztetett. És így Ausztria vesztett pénzben, értékben, becsületben, hajlamban, még ott is, hol addig a muszka gyűlölt volt, mint Galíciában, mint Magyarhonban.
Egyik hibás lépés a másikat húzza maga után, az osztrák 1846-ban ölette a lengyel nemeseket, most pedig kénytelen a szláv elemre támaszkodni. 1848 és 49-ben irtani kezdi a magyarokat, kik jobban szítottak a német elemhez, mint a szlávhoz, és nemcsak megtagadván azt, mire elődje megesküdött és kötelezve volt, hanem még elnyomá, eltörlé és egy 800 éves történetet semmivé tevé. Az igaz, hogy a magyarok erre hevesen elkergetésével feleltek, de ő volt a kezdő és most talán visszaadná örömest azt aminek elnyomásáért egy bizonyos banknetnek megy elébe és ami szebb lenne és talán lesz is, hogy azt ha élni akar megadja nemcsak a magyaroknak, de a többinek is és a fiú rovatból lesz több független rovat egy sipka alatt. Minő rövid belátás, minő erőszakos megvetése az időbeli jegyeknek, miképp fogja akkor az akasztásokat menteni.

Az emigráció kérdésében Ausztria egyszerre hunyászkodni kezd, semmi ellenvetést nem tesz, meghúzza magát. A muszka lesben áll és várja a törökök örökös bakalüm-jét (azaz majd meglátjuk), jó barátai tanácsaira hallgat. Isten mentse meg a jó barátoktól, ezek mindig legrosszabbul tanácsolnak. Jó gondolattal és akarattal vannak irántunk, Kutahiát szépnek, jónak, termékenynek mondják, ígérik, hogy jó dolgunk lesz, fizetésünket is meg akarják jobbítani. Ez mind szép s így egy pár évre veszünk élelmet, s aztán könnyebben megyünk tovább.
Dembinskit, hogy megtarthassák, a kutahiai lajstromba írták, mintha ausztriai jobbágy lenne. Erőszakosan nem akarják feltartóztatni, s így, gyerekesek is levén, csemegékkel és élvezetes édességekkel óhajtották kedveskedve ittmaradásra édesgetni. A nem internáltakat első iránya Málta, onnént az angolok tovább viszik őket, talán Amerikába? De a derék emberek, azt gondolják, mivel megtartották fejeinket, mindent lehet velünk tenni.
Európában oly nagy a bonyolódás, hogy az Isten tudja miképp fog vérengzés nélkül egy új lét előkerülni. Az angolok adósságuk követelése következtében a Pireust záron tartják, a muszka meg akarja fizetni az adósságot ha egy linea hadihajót tarthat Attika révjében, agyafúrtan ingerli ott a felekezetbelit, a törököt kétfelől támadhatja, mikor elérkezett az ideje.
Ahmed bej mégsem jött, pedig három nap előtt elérkeznie kellett volna, itt megint bakalüm van, akárhogy is van a dolog 15 nap alatt mindent megtudunk.
Azt hallom, hogy egy magyar küldettmény Jellasics pártolását kérte ki, ez panaszra fakadván Ausztria ellen, mit ígért a magyaroknak. Ha igaz a hír, azt mondá, ővele, ki Ausztriát megmenté és mégis hálátlanul mutatkozik iránta, avval több baja volt, mint az osztrák-magyar háborúval, pedig 100 000 ember fölött diszponál, mint akkor. Schwarczenberg, mondják, elhagyta a minisztériumot, nem nagy kár, jobb házasságrontó mint diplomata.
Szerda 30., Csütörtök 31. Az ígért egy hó, és Ahmed efendi mégsem jött, pedig hajói és mindene készen van. Az átkozott várakozásnál nincs rosszabb, csak az a jó, hogy a halál órája nem tudatik, a többiről bizonyosnak lenni s határozott eltökélést tudni annál jobb.
Sok idő után hazai újságokat olvastam, noha a mostani Constilution-nelles-t, mióta Ekés elhagyta, a legunalmasabb újságnak lehet mondani. Ennyi unalmasságok közt elszomoríttatni több, mint barátságtalan, ezt abból a sok elítéltetésből értettem. Majd mindannyi volt magyar ezredes 18 évre, alezredes 12, őrnagy 10 évre ítéltetett. Szegény ártatlan segédem, barátom Németh Muki, másik barátom Kiss Károly és nevelési főnököm szintén 10 évre vasban ítéltetettek, szegény Muki ha nem mosakodhat, nem fekhet jól, meghal.
Kossuth Lajos gyűlést tartott előhordván az angol és amerikai lapokat, melyek megtelvék dicsérettel. Gróf Teleki, Andrássy és Beőthy Ödön leveleit elvetve, kik napnyugatról várják szabadításukat, ő kinyilatkoztatta, hogy csak Törökhonban lehet neki, következésképpen hazájának is jövendője, mert Magyarhon étoileja, Kossuth és így vissza. A Kutahiába nem zárandó száműzötteket sorsa követésére indirekt felhívta, csakhogy most politikai tapintattal. Egy határozott fellépésre ébresztendő magyar emigráció Franciahonban 30, Angliában 40, itt Törökhonban 300 ember, ez mind csekélység, hogy valamely kormányt tettleges cselekvésre ingerelhessenek.
Klapka nagy szerepet látszik játszani és pénze van, mi azelőtt nem volt, látszik, hogy ami egynek ártalmas, másnak hasznos lehet, és a bankokráciának és más rendetleneknek csak hasznos constutio Azt mondják újra, hogy örökre leszünk bezárva, tehát házat veszünk, földet és ázsiai gazdává leszek, hová családombeli mindeddig még nem jutott, hanem megjárom, ha nem engedik a legényt magammal vinni.

Soha oly változó idő, mint itt, tegnap tavaszi lágy idő, ma szélfordultával megint hó, fagy és majd minden másnap szél.
Az öregúrnak, D.-nek megint jó kedve jött, és katonai tetteit elbeszélte, többször hallottam, mégis örömest hallom, mivel oly eleven, friss, világos és minden részletekre terjedő előadása van, hogy örömest hallgatni. Valahányszor a lengyel forradalomra tér rá, el lehet mondani c’est tous comme chynons, ármány, irigység, bizalmatlanság, rossz választás, hamisság, agyarkodás, feketítés, rágalom stb. Árulók vesztik el Lengyelhont, mint Magyarhont, pedig mindkettő képes volt elleneit legyőzni.
(Február), Péntek 1-je, Szombat 2-dika, Vasárnap 3-dika, Hétfő 4-dike. Ezekben a napokban megint kemény a hideg, úgyhogy elsejéről másodikára 10 fokra szállott alá, tegnap lágy, ma hétfőn tavaszi idő, minden olvad és mégis nyugodt éjszaka, szél fúj. Rossz hírek és mégsem alteráltak,[49] azt mondják, hogy a nemes szívű osztrák kormány 46 egyénnek amnesztiát[50] akar adni, még óvni az önkénytől elég, de becsületes ember tartásának nem elég. Ki másokat is szeret segíteni, hanem rossznak túlságig elég, pedig hogy ilyeneket tart Ferenc József jó barátom kormánya, kinek feje Schwarczenberg Félix szintén jó barátom, az bizonyos.
Igen megilletődtem azon, hogy Radetzky kétszer bocsánatért jött be személyemért. Isten áldja meg, hazám rossz, kemény zsarnok embernek híresztelte, mint más politikát követő, de mint magánember jó és jótevő… és örömest segítő. Éljen!
Tehát elválik nemsokára sorsunk, Ahmed efendi megérkezett Várnára, onnént talán e héten idekerül, és mivel megérkezte nyilvános titok, tehát alattomban itt lészen, és mivel annyi időt elvesztett, lesz aztán csabuk, azaz hamar, ez török szokás.
Nagyon és sebesen öregszem, két nap egymás után egy fél palack sert és 1/3 palack bordóit ittam, úgy rosszul lettem, jele, hogy gyomorgyengén és jó emésztés nélkül sokáig nem lehet élni, etiam bene, vége lesz hamar mindennek.
Gróf Radetzky által írtam olasz barátaimnak, hiszem, hogy a nagy vezér nagy ember is lesz. Dembinski, kitől elválásom fájdalmas lesz, úgy hozzászoktam, elvisz magával levelet gróf Pejacsevich Sándornak, gróf Gustav Kijecznek, mint mondám, Radetzkynek, benne Paveri doktornak, Oehl professzornak, Hegedűs úrnak, Antal bátyámnak.
A Revue de deux Mondes-ban Les generaux Polonaises dans la guerre d’ Hongrie, jól és szépen van írva, csakhogy sok helyen ferdén és más szempontok szerint. Különben Bem és Dembinski karakterisztikája jó, hamis benne, hogy a volt hadi miniszter szintén úgy kétszínűsködött, mint a kormány, pedig ő, a hadi miniszter más volt. Az egy Görgeyt nem akart lázadása után fővezérnek kinevezni. Hanem így írják a históriát, melyben felénél több hazugság van, ilyen lesz talán az enyém is, noha igazságos akarok és tudok is lenni, bakalüm, azaz meglátjuk.
Kedd 5-kén. Végre megérkezett Ahmed efendi, holnap tehát tudatja, mi lesz belőlünk, sok a beszéd, mi igaz benne, meglátjuk.
Szerda 6-dika, Csütörtök 7-dike. Tegnap láttam, nem hiába neveltetett Franciahonban, igazi franciának látszik modorában, hajlásaiban, mozdulataiban és igen jól beszél, udvariassággal, és soha sem mond többet, mintsem szükséges. Megvallom, nem szeretem az egészen kivetkőzött nemzetiségű egyéneket, meglehet, hogy hibázom, nem így van. Két óráig voltunk nála, és annyit tudok, hogy ezekben a napokban fog velem beszélni. Bakalüm!
Péntek 8-a, Szombat 9-e, Vasárnap 10-ke. Igaza van Fouriernek, mivel rossz körülményben az ember is rossz, így írtam tegnap, hanem nem folytathattam tovább úgy.
Hétfő 11-e. Bár a németek mondják „will die Diplomatie ehrlich sein, so muss sie deutlich werden”, az első német parlament Frankfurtban dacára bölcsészi rendszerüknek sem eszélyes, sem erélyes, sem egyenes, sem pedig valódilag becsületes nem volt. A francia nyelvű európai diplomácia telhetőleg és lehetőleg nemzetek szerint aknássza ki érdeke szerinti hasznát. Következésképpen kétszínűleg, hol lehet, csal, ígéretet nem tart, hanem a status quón, a fait accomplin rágódik, de ha némely esetben szabadon is mutatja magát, azt teszi, mi neki hasznos vagy ha jókedvű, azt is, mi nem árt, és vesszen bár az egész emberiség és később még azon fölül is valami. Hanem a vértől irtózik, legfőképp ott, hol megvan a baj, ha nyer, ha veszít, mint pl. Törökhonban, melyet Európa gyámság alatt tartott, úgyhogy el szokván a szabad élettől, önkéntesen és egyenesen nem is tud cselekedni.

Látván a muszka az osztrák rókákat, ő, mivel gyengébb, még rókább akar lenni, és így csel, titok és körüljárás nélkül mit sem mer tenni, többet beszél, és a tény felit tölti be; hol egyedül cselekszik, hol másokkal, halogatásai után többnyire vesztes. Az emigrációra nézve mit sem ígért, és mégis hajolt a hatalmas cár kívánságának, az igaz hogy jó barátjai segítették tanácsaikkal, hogy engedjen. Kiknél el lehet mondani, uram óvj meg barátaimtól, az ellenségeimtől majd megóvom magam.
Azt, amit ígért és teljesíteni is akart, öndiplomatái által úgy facsarta, halogatta, hogy a megérdemelt hála helyett szitkot és elégedetlenséget lelt. A katonák itt is jobbak, mert ha gorombábbak is, egyenesebbek, Zia pasát Vidinből Haszán pasa, belgrádi parancsnok szarevőnek hívta, és még ez a legjobb volt. Sunlában Halim pasa altábornagy goromba, kemény volt, nem adott semmit, kevesebbet tett, de nem is ígért és önmagához mindég hasonló maradt. A külügy szakmányban Ali pasa, a Reisz efendi[56] hajlongó, amit kértek megtette. Fuad efendi, ki Bukarestben volt, sok beszélgetésével és ígéretével az emigráció kérdését egész elferdítette, hogy majd háború lett belőle és Nesselrode által meg hagyta magát fogni, úgyhogy kormány barátainak tanácsa mellett független akarata teljesítésétől saját országában el kellett állnia és sokban hajolni. Megérkezett a körülmetélt megváltó, és annyi szép szavakból álló sziporkákat osztogatott, és annyit szólt, hogy ki-ki mindent tud, csak semmi bizonyost. Határozottnak mondják és határozatlanokat csinál, kétségbe ejt bizonytalanságaival kit-kit.
Dembinskinek Sadrazam vagy első miniszterelnök tudtára adatja, hogy Ahmed kiadja francia útlevelét, csak kéri, hogy még ne használja. Szépen beszél Ahmed vele, telve tisztelettel, midőn pedig az öreg itt maradásának bizonyos határidejét kikéri, becsületét kötvén le addig útlevelével és a francia kormány kedvezményével nem élni, sőt ígéretét is adva arra az időre Kutahiában maradni. Akkor a szépségében, szónoklatában és ügyességében elbízott franciás diplomata könnyelműen levélkét ír, hogy mivel az internáltak kérdése hat hó múlva döntetik el végképp, az ő további elutazása is akkor lesz eldöntve. Erre a sokszor meghazudtolt, megcsalt és legutóbb Magyarhonban is ezektől megbántott öreg felbőszült és egyenesen önígéretének megtartását fogadva a török kormánytól igényelt időt Szmirnában elvárni nyilatkozott, és kiköté, hogy Kutahiára menete csak erőszakos elvitele által történhet. És most van lárma, fenyegetés mind a két részről, diplomatizálás, közbenjárás, minek szerepét a Czartoryski herceg politikai iskolájában nevelt gróf Zamoyski kisöccse, a másik herceg viszi végbe.
Ha akaratosságát tekintem az öregnek, keményfejűségét a török küldöttnek (melynek híresztelék) úgy a szép skandalum meglesz, és Törökország háború esetében egy derék s igen ritkán talált ügyes vezért veszít el. Ha pedig a skandalumra nem jön a dolog, s Ahmed enged, úgy az első fiaskó után a többi az ügyes muszka diplomaták között el nem marad.
Velem is beszélt pénteken, én megköszöntem a nemes szívű Szultán jótékonyságát, s ennek fejében szolgálatomat is ajánlám. Kértem továbbá, hogy roncsolt egészségem miatt fürdőt (Bruszait híres kénes fürdőnek tartják) használhassanak, hogy engedjenek egy házat és néhány hold földet venni, és ha valaki követni akar, engedjék meg velem jöttét, hogy nyilatkozzon, török tartáson maradunk-e vagy ausztriain, hogy járandóságomat a török hatóság által nyerjem, végül hogy elvett kardomat s handzsáromat visszaadják. Ezekre mind csak két követőt engedtek, de akik sorsa fizetésre bizonytalannak mondatott. A többire Resid efendihez utasított, és ezt hívják tökéletes utasítással ellátott küldöttnek. Barátságosan mondá Das ist sehr gut.
Hanem pénzt kárpótlásért a Szultántól egy prémes kaftánt és dohányt ígért, megköszöném mind a hármat és civilizált modorban soknak nyilvánítám. A pénz elmaradt, egy világoslila színű, borzmacskával bélelt kaftánt, mely egy pár csepp emberi sós íztől sárgafoltokat szedend, valami öt font meglehetős pipadohányt küldött.
Másnap pedig három jó lovamat, jó kocsimat 60 aranyon megvevén qvittek lettünk az ajándékra nézve, mert amit pénzért vett tőlem 60 aranyért, 80-ért, sőt 100-ért is talán könnyen eladhatja.
Többet nem beszéltem vele, mivel látom hogy nem nagy bókkal van értelmi és hadtudományi tehetségem iránt, különben is nem lévén külszínre kedves emberem, noha szép ember, bár ha potrohos is. Japán tipánnak tartván magunkat nem is alkalmatlankodni magamért, hanem csak másokért. Azonban ő udvarias, jobb ember, mert az útra a tőlem vett kocsit ajánlotta, mit megköszöntem. El nem mulasztván neki első látogatásomnál megmondani, hogy az angolokon és amerikaiakon kívül, egy nemzet se ismeri az idő becsét. Mire ő azt felelte – „megtanuljuk”.

Folytatjuk a III. részben