18.1 C
Budapest
2024. március. 29. péntek
HomeMegemlékezések1848-49Életrajzok: Csány László

Életrajzok: Csány László

Csany LaszloCsány László

Csány László (Zalacsány, 1790. – Pest, 1849. október 10.) politikus, miniszter, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja.

Élete

Középbirtokos, nagy múltú nemesi családból származott. Nem tudni, hogy melyik hónapban és hányadikán született, mert a csányi plébánia anyakönyvei 1806-ban elégtek, ő maga pedig soha nem említette senkinek. Ami bizonyos, hogy az 1790-es esztendőben a nagy múltú Csány család negyedik gyermekeként jött a világra. Édesapja Csányi Bernát és édesanyja galántai Bessenyey Anna (1754-?). Csányi Bernát özvegyember 1772. október 4.-én vette el Bessenyey Annát Nemesapátiban. Az egyik tanú az esküvőn barkóczi Rosty Ferenc (†1790) vasi alispán, Szegedy Róza nagyapja volt.[1] Tízéves korában a szombathelyi gimnáziumban kezdte meg tanulmányait. Képességei már ekkor megmutatkoztak, mindvégig kitűnően tanult, legtöbbször még az eminensek sorában is az első volt. A gimnázium befejezése után egy évig még Szombathelyen maradt, itt végezte el a líceum első osztályát. A másodikat már Zágrábban kezdte, onnan pedig 1808-ban a győri jogakadémiára vezetett az útja. A háború ekkor beleszólt az életébe. Miután Napóleon csapatai 1809 májusában Pozsonynál magyar földre léptek, az akadémia bezárta kapuit. 1813-ig Csány a 9. huszárezred kötelékében szolgált kadétként, majd alhadnagy lett a Lombardiában állomásozó 5. sz. Radetzky huszárezrednél. Részt vett a Napóleon elleni harcokban. E hadjárat során szerezte azt a súlyos égési sebet, amely állandóan kiújulva egészen a haláláig kínozta. Kortársai szerint Csány vékony, száraz, köhécselő ember volt és krónikus gyomorbajban szenvedett, amit orvosa a vegetatív idegrendszer zavaraival hozott összefüggésbe. Jogi tanulmányai elvégzése után belépett a császári hadseregbe. Huszártisztként 1809 és 1815 között részt vett a Napóleon elleni háborúkban. 1815-ben súlyosan megsebesült, kilépett a hadseregből és családja birtokán gazdálkodott. Részt vett Zala vármegye politikai életében. Deák Ferenc reformpolitikáját támogatta, rövidesen a szabadelvű ellenzék egyik vezére lett. 1838-ban kormányellenes beszédei miatt hűtlenségi per folyt ellene.
1840-es évek elejétől Kossuth Lajos lelkes híve lett. Cikkeket írt a Pesti Hírlapba és jelentős részt vállalt a Védegylet szervezésében.Az Ellenzéki Kör tagjaként részese lett a március 15-ei forradalmi eseményeknek. Szerepet vállalt a pesti nemzetőrség szervezésében.

1848. Június 2-ától a nádor által aláírt okmány szerint teljhatalmú királyi biztosként szervezte a délnyugati országhatár védelmét. Felhatalmazást kapott, hogy a nemzetőrséget fegyverbe hívja és feladatává tették, hogy a mintegy 4 ezer főből álló fegyveres erővel a Dráva vonalát szemmel tartsa. Jellasics átkelését a Dráván nem tudta megakadályozni, de a visszavonulás során sikerült meggyőznie a tisztek többségét az ellenállás törvényességéről. Ezzel elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Jellasics támadását végül sikerült elhárítani.

A Batthyány-kormány lemondása után az Országos Honvédelmi Bizottmány teljhatalmú megbízottjaként működött a Jellasicsot üldöző magyar seregben, majd a feldunai hadseregben. A hadsereg felszerelési és ellátási ügyeit szervezte. Jó kapcsolatot alakított ki Görgei Artúrral, ami később lehetővé tette, hogy közvetítsen Kossuth Lajos és a tábornok között. December 31-étől a főváros kormánybiztosává nevezték ki. Nem értett egyet Görgei haditervével, ezért megvált a feldunai hadseregtől.
A főváros kiürítését szervezte, majd 1849. január 17-étől Erdély teljhatalmú kormánybiztosa lett. Kolozsvárról intézte Bem erdélyi hadseregének ellátását, valamint a polgári közigazgatással kapcsolatos feladatokat. Bemhez hasonlóan ő sem tudta kielégítően kezelni az erdélyi nemzetiségi problémákat. Betegeskedett is és Bemmel sem volt jó kapcsolatban, ezért Kossuth a Szemere-kormány alakulásakor felajánlotta neki a közlekedési miniszteri tárcát. A választás nem elsősorban szakmai hozzáértése, hanem politikai megbízhatósága miatt esett rá. Ekkor egyúttal a keszthelyi kerület országgyűlési képviselőjévé is megválasztották.

Csany A magyar holgyekhez 1848Miniszterként a katonai szállítások feltételeit – a gőzhajózás és a vasút működését – kellett biztosítania. Igyekezett a megkezdett vasútépítési munkákat folytatni és megtette az első lépéseket az erdélyi vasútvonal kiépítése érdekében is.
A kormány lemondása után csatlakozott Görgey hadseregéhez és a világosi fegyverletétellel esett fogságba. Szeptember 26-ánPesten állították hadbíróság elé. Minden tettéért vállalta a felelősséget. A bíróság kötél általi halálra ítélte. Csány Lászlót négy nappal később végezték ki, mint grófBatthyány Lajost és az aradi tábornokokat. Az ítéletet október 10-én a pesti Újépület melletti fapiacon hajtották végre. Batthyány Lajos mellett ő volt a legmagasabb rangú polgári vezető, akit a császáriak kivégeztek.

Először Jeszenák Jánost szólította a hóhér. Csány hidegvérrel nézte társa kivégzését. Amikor a tábori pap azt mondta neki, hogy „Öreg úr! Ne nézze, forduljon el” – ő így felelt: „No már miért ne nézném? Hiszen hozzá kell szoknom.”
Utolsó szavai ezek voltak: „Hazámért ezt is szívesen!”
Elrettentésképpen a kivégzés után még fél óráig az akasztófán lógtak a halottak és csak azután vitték egy taligán a kórházba.

Emlékezete

A Magyar Mérnöki Kamara Közlekedési tagozata az 1849. évi független magyar kormány közlekedési minisztere és a szabadságharc önkéntes mártírja tiszteletére és emlékére Csány László-díj kitüntetést alapított. Zalaegerszegen 1931-ben szobrot avattak Csányi László emlékére (Istók János alkotása). A talpazat hátsó oldalán a szobor felállításához szükséges összeg gyűjtését elindító Borbély György gimnáziumi tanár és lapszerkesztő portréja látható. Róla nevezték el: Csány László Közgazdasági Szakközépiskola.

Most népszerű

Hasonló hírek

Pannon Work