Budapest — Autója, egy háromajtós Fiat Punto lett az otthona Juhász Attilának és feleségének, miután 4 hónappal ezelőtt az ötvenes éveiben járó házaspár az utcára kényszerült. Sorsuk rendkívül drámai ugyan, ám, mint mondják, az eskü úgy szólt: jóban és rosszban egyaránt egymás mellett lesznek. Éppen ezért egymás nélkül még elképzelni sem tudják a nehéz mindennapokat.
Budapest — Autója, egy háromajtós Fiat Punto lett az otthona Juhász Attilának és feleségének, miután 4 hónappal ezelőtt az ötvenes éveiben járó házaspár az utcára kényszerült. Sorsuk rendkívül drámai ugyan, ám, mint mondják, az eskü úgy szólt: jóban és rosszban egyaránt egymás mellett lesznek. Éppen ezért egymás nélkül még elképzelni sem tudják a nehéz mindennapokat.
– Volt munkánk, volt fedél a fejünk fölött, ám egyik pillanatról a másikra itt találtuk magunkat: kiraktak az albérletünkből, újra meg nem futja. Mindketten a Magyar Államvasutaknál voltunk közel húsz évig vonatvezetők, ám sajnos az élet mára úgy hozta, hogy mozgási nehézségek miatt munkaképtelen lettem – kezdett bele az ősz hajú férfi dobozok és szatyrok között, az autója vezetőülésében ülve.
– Öt sztrókom volt, egy agyvérzésem és egy infarktusom – mormogja. – A feleségemet nemrég műtötték a hasával, de súlyos gerincproblémái is vannak. Nem jó a helyzet – tette hozzá fanyar mosollyal, miközben egy szatyorért nyúl. A púposra rakott nejlonban a férfi gyógyszerei vannak.
Mivel Attila csak járókerettel tud mozogni, a feleségére hárulnak a kötelező dolgok. Ételért megy és telefont tölt egy fővárosi hajléktalanszállón, ahol a pár legtöbbször a tisztálkodást is meg tudja oldani. S hogy miért pont a XIV. kerületi Róna utca 157. előtti parkolót választották otthonuknak? Mert itt nincs parkolási díj. Szerencsére az autójuk üzemképes, és rendezett papírjai vannak, így nem vitethetik el az otthonukul szolgáló Puntót.
– Decemberig műszak is – mutatja a papírokat a férfi, s már el is fordítja a slusszkulcsot. – A nagy melegben csak beröffentem a motort, és már fújja is a levegőt, igaz, klíma nincs benne – magyarázza, hozzátéve: egyelőre tanácstalanok, hogy mi lenne a megoldás. A lányuk elfordult tőlük, amint az utcára kerültek, fiuk ugyan sokat segít, de maga is csak egy szobát tud bérelni, így nem veheti magához a szüleit.
– A környékbeliek nagyon aranyosak, ételt mindig kapunk, más nem is kell – sóhajtott a nehéz sorsú férfi, akire nemrég egy arra járó férfi, Hegedűs Ádám figyelt fel.
– Ajánlottam neki pénzt, cigit és ételt is, ám ő csak ételt kért, s ezzel a szívembe lopta magát – árulta el Ádám, aki azóta naponta bevásárol a párnak.
Sokan akarnak segíteni nekik
Ádám egy autós közösségben is megosztotta a történetét, hátha valaki tud segíteni, és nem kellett csalódnia, volt, aki szállást, más nagyobb autót szeretne biztosítani, de végleges megoldás egyelőre nincs.
Forrás: Blikk.hu
Fotó: Fuszek Gábor
