Mennyit hoz egy dohánybolt azután, hogy a piacot a kormány viharos és vitatott körülmények között újraosztotta? A trafiktörvény elfogadásának ötödik évfordulóján kerestük a választ a kérdésre, ám be kellett érnünk azzal: számos tényező, például a trafik elhelyezkedése döntően befolyásolja az elérhető forgalmat. Néhány releváns példa alapján próbáltunk utánajárni, mi a siker titka.

Egy pár főből álló üzemeltetői körnek (három cégen keresztül) összesen 8 trafikja van Budapesten, így ők a körülbelül 800 egységből álló fővárosi piacon a középmezőny aljához tartoznak (a konkrét nevet azért nem írjuk le, mert nem közismert személyekről van szó, és hasonló formációból elég sok akad a városban). Az üzletek a város forgalmas helyein találhatók, és cigaretta mellett italokat is árusítanak bennük (ezek forgalmi adatai benne vannak az alábbi számokban).

Nézzük, ez mire volt elég. A társaságok árbevétele tavaly 400–600 millió forint között volt, így összességében 1,4 milliárd forintos bevételű csoportról van szó. Az adózás után a három cég a 8 trafikkal összesen közel 90 millió forint profitot termelt.

Ebben a méretben a tulajdonosok általában már nem foglalkoznak a napi ügyekkel, alkalmaznak egy igazgatót, és felveszik a pénzt a nap végén

– mondta a hvg.hu-nak egy olyan trafikos, akinek egyetlen budapesti boltja van.

Tapasztalatai szerint alapszabály, hogy

egy trafik nem trafik, még akkor sem, ha jó helyen van.

Ő például hiába árul elég forgalmas helyen, évi körülbelül 200 milliós bevétele ellenére sem tud igazán jól keresni, a helyiség bérleti díja és az alkalmazottak bére sokat elvisz a bevételből (az ár és az árrés pedig központilag meghatározott a dohánytermékek esetében).

Ha vidékre, és főleg a kisebb településekre nézünk, akkor még inkább igaz, hogy egyetlen bolt nem tart el egy családot. Egy 10 ezer lakosú borsodi városban például csak két trafik tudja kitermelni ugyanazt az évi 200 millió forintot, mint amit nyilatkozónk egy közepesen jó fővárosi boltban elér. A bérleti díjak természetesen ott sokkal alacsonyabbak, az alkalmazottakat azonban fizetni kell – és a szabályozás miatt gyakorlatilag kizárt a fekete pénzmozgás. Az adózott eredmény évi 10 millió forint körül alakul egy ilyen társaságnál.

Ebben a kisebb volumenű szegmensben általában az a megélhetés záloga, hogy

a családtagoknak be kell állni a pult mögé,

és ők már messze nem tehetik meg, hogy a balatoni nyaralóból havonta egyszer lekérdezzék a számlaegyenlegüket, és telefonon egyeztessenek a boltjaikat felügyelő igazgatójukkal.

Még lejjebb mentünk a bevételi ranglétrán: egy 2500 lakosú dunántúli községben a dohányt is áruló vegyesboltos az elmúlt években rendre évi 50-60 millió forint közötti bevételt ért el, adózott eredménye pedig 1-3 millió között mozgott. Alighanem ez a fajta kiegészítő szerep az alsó szintje egy dohánybolt életképességének.

Lehet kaszálni

A felső határ pedig természetesen a csillagos ég, azok a vállalkozói csoportok, amelyek akár több tucat trafikot is képesek – akár közvetett módon – az ellenőrzésük alá vonni, súlyos milliárdokat kaszálhatnak évente.

Minél nagyobb egy bolt forgalma, annál kisebb az árrés a dohánytermékeken, de a rendszer csak 30, 60, 90 és 120 millió forintos sávokat tartalmaz. Vagyis a legfelső sávot nagyon alacsonyra lőtték be, hiszen

a legjobban menő fővárosi trafikokban naponta otthagynak az emberek akár 20 millió forintot is (nem csak cigarettára).

Ráadásul a trafikok forgalma nem adódik össze tulajdonosi szinten, tehát ha két olyan trafik van egy kézben, amelyek külön-külön évi 60 millió forintot termelnek, azok tulajdonosa nagyobb árrést alkalmazhat, mint egy évi 120 milliós bolt üzemeltetője.

Tavaly év végén összesen mintegy 6 ezer trafik volt az országban, és a dohánytermékek bruttó forgalma már 587 milliárd forint volt. Az összeg szépen emelkedik, hiszen 2015-ben még csak 561 milliárd, 2014-ben pedig 535 milliárd forint volt – ebben persze nincsenek benne a trafikokban árult egyéb termékek.

Márpedig nagyon meg tudja dobni egy dohánybolt forgalmát, ha italt is árul, főleg, ha alkoholos termékeket. Egy kisebb forgalmú boltban például a dohányon lévő árrés 11 százalék, az italokon azonban 30-40 százalék is lehet, tehát harmadannyi forgalommal is ugyanakkora profitot képes hozni, mint a cigaretta. És a vevők szeretnek italt venni a dohányboltban, mert kényelmesebb, mint külön bemenni érte a szupermarketbe.

Rákínálnak a bérleti díjra, beküldetik a 17 éves csalit

Az elérhető bevételben tapasztalt óriási eltérések gyakran arra ösztönzik a vállalkozókat, hogy megpróbálják egymást kiszorítani a legjobb lokációkról. Trafikosunk azt mondja, előfordul, hogy egy-egy élelmesebb boltos a földrajzilag közeli versenytársát megpróbálja kitolni a helyéről, például úgy, hogy a konkurens helyiségének bérbeadóját egy nagyobb bérleti díj vállalásával környékezi meg. Ilyenkor a bérbeadó kiteszi a trafikost, aki kereshet magának új helyet – természetesen csak abban a körzetben, ahova a koncessziója szól.

A piaci pletykák arról is szólnak, hogy próbavásárlók „ráküldésével” is szoktak próbálkozni. A szabályok szerint ugyanis a fiatalkorúakat nem szolgálhatja ki a trafikos, sőt, ha egy fiatalkorú belép az üzletbe, akkor hiába állnak előtte akár többen is a sorban, az értékesítést azonnal be kell szüntetni, amíg nem tisztázódik a helyzet. Ez a gyakorlatban persze elég életszerűtlen, és nem történik meg, már csak azért sem, mert az eladót elég könnyen csőbe lehet húzni, ha egy 18 évesnél jóval idősebbnek kinéző 17 évest küldenek be a sor végére.

Ilyenkor alapesetben pénzbüntetés és 30 nap kényszerű zárva tartás a retorzió, ami azért veszélyes, mert ha egy évben 60 napnál többet nem nyit ki egy trafik, akkor a koncessziót elveszik a tulajdonostól. A lehetőséget újabban már nem pályáztatják újra, de a versenytársaknak az is jól jöhet, ha a két sarokkal odébb lévő üzlet végleg bezár.

A közegészségügyi hatásokról kérdezze orvosát

Ha a helyezkedésektől eltekintünk, és csak a boltok pénzügyi adatait nézzük, akkor viszonylag stabil képet kapunk: a bevételek és nyereségek évek óta nem változnak drámaian, általában enyhe, de biztos növekedést mutatnak. Ezt pedig részben az okozhatja, hogy a trafikosok benyomása szerint a dohányosokra szinte zéró hatással vannak a leszoktató- és elrettentő kampányok.

A trafiktörvény következtében a dohányárusító helyek száma 40-43 ezerről 6 ezerre csökkent, de a fogyasztás nem esett vissza (a feketepiacról ráadásul nincs is reális képünk). Úgy tűnik, lehet bármilyen kép vagy árcédula a dobozon, és lehet szűkíteni az árusítást, a cigiről ez nem szoktat le tömegeket. Ezt támasztják alá a hivatalos mennyiségi adatok is: 2014 és 2015 között az eladott cigarettaszálak száma ugyan 1,6 százalékkal csökkent, de ezzel párhuzamosan a vágott dohány kilogrammban számított tömege 7,3 százalékkal emelkedett.