forrás:hirado.hu/DunaTv/Ridikül

Ezer magyar felnőttből mindössze 17-en képesek az újraélesztésre, naponta hetven embert veszítünk el azért, mert nem tudunk vagy nem merünk segíteni. Pedig hibázni csak azzal hibázhatunk, ha nem segítünk.

Az adatok sokkolóak, de nem árt elismételni őket: évente 20-25 ezer ember hal meg hirtelen szívhalál következtében, akiknek legalább a hatvan százalékát meg tudnák menteni, ha a segítség idejében érkezne. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy az adott pillanatban jelen lévő laikus segítségén múlik, valakinek van-e esélye a túlélésre vagy sem. Hogy adunk-e esélyt a túlélésre…

Az elsősegélynyújtás világnapja (szeptember 13.) alkalmából Jakupcsek Gabriella a Ridikül című műsorban Tunyogi Bernadett színésznővel, Szűcs Andrea gyermekorvossal és Bényi Ildikó műsorvezetővel, a Magyar Vöröskereszt jószolgálati nagykövetével meg Csuja Imre színművésszel beszélgetett arról, mi az a minimum, amit mindenkinek tudnia kellene az életben tartásról.

Bényi Ildikó műsorvezető. (Fotó: Ridikül)

Bényi Ildikónak családi tapasztalata van arról, mit jelent a gyors segítségnyújtás. „Jó néhány évvel ezelőtt a szüleink leküldték a kazánhoz a bátyámat, hogy tegyen a tűzre – mesélte. – Ő pedig úgy gondolta, hogy kicsi a láng, ezért ráöntött egy kis gázolajat. A láng azonnal kicsapott, megégett az arca. Nem szólt a szüleinknek, hanem bezárkózott a fürdőszobába, végül a fájdalom kihozta onnan. Édesanyámék azonnal autóba ültették, és a lehúzott ablak mellett száguldottak a 60 kilométerre levő kórházba, ahol aztán ellátták. Szerencsére nem viseli a nyomát az arcán a balesetnek, de alakulhatott volna sokkal rosszabbul is. Biztos vagyok benne, hogy az ember otthonról hozza azt a bizonyos megmentő, segítő énjét, amit a családjában tapasztal vagy amit az édesanyjától megtanult. De az, hogy bizonyos helyzetekben, vészhelyzetekben ki hogyan reagál, leblokkol-e vagy éppenséggel cselekszik, azt hiszem, nem ezen múlik, talán inkább alkati sajátosság. Engem például vádoltak meg baleseti csalással, mert a baleset után olyan gyöngybetűkkel töltöttem ki a bejelentő lapot… Pedig én az az ember vagyok, aki a bajban nagyon határozottan viselkedem, megoldom, segítek; aztán persze később én is rosszul leszek vagy kisírom magam, de akkor ott, hideg fejjel cselekszem. Gyerekkorom óta elsősegélynyújtó vagyok, évente megújítom a tudásomat, hiszen az is nagyon fontos, hogy az ember ne felejtse el azokat az ismereteket, amelyeket lehet, hogy csak egyszer az életben kell majd használni, de akkor megmentheti valakinek az életét.

Tunyogi Bernadett énekesnő, színművésznő. (Fotó: Ridikül)

Tunyogi Bernadett egy autós baleset kapcsán tapasztalta meg, milyen érzés, ha az emberen segítenek. „Az autópályán mentem, amikor megpördült velem a kocsi. Ide-oda csúszkáltam, elveszettem az uralmat a jármű felett, a kormányt is eleresztettem, úgy éreztem, itt már nincs segítség, aminek meg kell történni, megtörténik. Ám szerencsére sikerült megállnom úgy, hogy teljesen ép bőrrel megúsztam az egészet. Ahogy kiszálltam, már láttam, a másik oldalon négy-öt autó állt meg, kiabáltak, hogy minden rendben van-e, nem sérültem-e meg, aztán az én sávomban is megálltak, telefont adtak, a kamionosok rögtön szóltak, hogy ott állni még veszélyesebb, szóval figyeltek rám, velem voltak. Abban is biztos vagyok, ha elsősegélyre szorultam volna, azonnal megteszik. Ha csak azzal is, hogy mentőt hívnak. Sokan nem tudják különben, hogy a mentőt milyen számon lehet elérni és milyen adatokat kell ilyenkor elmondani. Ezt sem árt tudatosítani.

Szűcs Andrea gyermekorvos. (Fotó: Ridikül)

Szűcs Andrea gyermekorvos sokáig mentőorvosként is dolgozott, tapasztalatai szerint az emberek például nagyon együtt érzőek, ha gyereksérültről van szó, de minimális azoknak a száma, akik tényleg képesek segíteni. „A sérült gyerek így talán még rosszabb helyzetben van, mint egy sérült felnőtt. Az újraélesztésre szoruló gyerek pedig végképp. Hogy miért nem segítünk? Leginkább azért, mert félünk, hogy sokkal nagyobb bajt okozunk, mint ami van. Lebegjen a szemünk előtt: egy halott embernek – legyen az gyerek vagy felnőtt – már nem tudunk bajt okozni. Azzal viszont igen, ha nem kezdjük meg az azonnal az újraélesztését, hiszen minden egyes elvesztegetett másodperccel romlanak az esélyei a túlélésre. A másik tapasztalat az, hogy ha 10 százaléknyi tudásunk van az elsősegélynyújtás protokolljából, sokkal biztosabban kezdünk hozzá, mint ha 99 százalékos lenne a tudásunk. Ezért mondom azt, hogy egy laikusnak nem kell mindent tudni, honnan is tudhatná, de azt a minimális alapismeretet, amivel egy ember életét mentheti meg, tényleg nem árt tudni. Komoly kérdés az újraélesztésnél a szájon át történő befújás kérdése is. Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az előttünk fekvő embert ilyen vagy olyan okoknál fogva képesek leszünk szájon át lélegeztetni. Amennyiben ez a helyzet állt elő, akkor se hezitáljunk, döntsük el, hogy ezt nem tesszük, ellenben a mellkasnyomást mindaddig, amíg erőnk van, amíg ki nem érkezik a mentő, folytassuk. Az elsősegélynyújtás egyik alapszabálya, úgy kell segítenünk, hogy mi ne sérüljünk. Azaz például, nem kell azért elkapnunk semmilyen betegséget egy vadidegentől, mert életben tartjuk. Tegyük azt, amit képesek vagyunk megtenni, de azt mindenképpen!

Azt, hogy hogyan is érdemes otthon gyakorolni ezt a bizonyos életmentő mellkaskompressziót, az alábbi jelenet mutatja be.

Csuja Imre színművész. (Fotó: Ridikül)

Csuja Imre színművész saját tapasztalatból és egy konkrét munkája kapcsán is tudja, mennyire fontos az, hogy minél többen ismerjék meg az újraélesztés szabályait. „Nagyon jó ötletnek gondoltuk mindannyian, hogy egy vicces jeleneten keresztül, a Valami Amerika maffiózó hőse, bizonyos Balla által bemutatott módon népszerűsítsük az újraélesztés szabályait.  Az Országos Mentőszolgálat Alapítványának kampányfilmjét szerencsére nagyon jól fogadták a nézők, szeretik, amit persze ezúton köszönünk, de a legfontosabb, hogy olyan ismeretet tudunk átadni játékosan, amire tényleg nagy szükség lehet, ha az élet úgy hozza. Akkor pedig nem árt ha tudjuk, hogy, mondjuk, a Staying alive ritmusára – négy percen keresztül, másodpercenként két nyomással a mellkas közepére, vegyük át a szív szerepét. Ahogy a mentőtiszt mesélte az előbb, ha 8 éves kislány ösztönös módon képes életben tartani az édesanyját azzal, hogy a mentő felhívása után nyomja a mellkasát, egy felnőtt is képes rá. Akár ön is!

A mentőt a 104-es hívószámon érjük el. Bejelentkezéskor mondjuk el a nevünket, a telefonszámunkat, hogy mi történt, hogy hányan sérültek. De a legfontosabb: semmi esetre ne tegyük le a telefont addig, amíg a diszpécser azt mondja, hogy már letehetjük. Ő minden fontos információt meg fog kérdezni tőlünk.