A Tesco azt üzente az ellene eljárást indító kamarának, hogy a versenyjogi szabályozást is sértené, ha elállna a meghirdetett olcsódinnye-akciótól.

Megtartja kilónkénti 99 forintos dinnyeakcióját a Tesco. Az áruház álláspontja szerint a versenyjogi szabályozásba ütközne, ha a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) nyomására változtatna az árakon, mivel az felvetné az előre lezsírozott árak gyanúját – írta az Agrárszektor.hu az áruházlánc közleményére hivatkozva.

Mint arról beszámoltunk, a NAK hatósági és etikai eljárást kezdeményez a Tesco ellen amiatt, hogy a korábbi 249 forint/kg helyett néhány napig 99 forint/kg-ért árulja a dinnyét. A Magyar Zöldség – Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (Fruitveb) is osztja a NAK álláspontját és felszólalt az akció ellen. Közölték, hátrányosnak és durvának, a termelőkre nézve megalázónak tartják az árcsökkentést.

A Tesco azt írta, hogy idén ugyanannyi hazai dinnyét terveznek eladni Magyarországon, mint tavaly, nagyjából tízezer tonnát. Az akció a dinnyeszezon kezdetét jelölő promóciónak tekintendő. A magyar dinnyét a cseh, lengyel és szlovák Tesco áruházakban is árulják majd.

A Tesco több olyan termelőt is idézett a közleményben, akik kiálltak az áruházlánc mellett, Bánfi Péter, a Körös Project. Kft. ügyvezetője és tulajdona például azt írta, hogy évek óta megbízható partnerük a Tesco, a promóció pedig növeli is a termelők értékesítési volumenét, és végső soron bevétel-növekedést hoz.

Mi kell a magyar dinnyéhez?

3 dolog: pénz, vevő és filling.

Van, aki jól megél a dinnyetermesztésből, de sokan csak annyit keresnek rajta, ami épp elég az éhenhaláshoz. Dühöng a vadkapitalizmus, a magyarok keresik a pozíciót az olcsó exporttal szemben.

Mit saccol, mennyi a kilogrammonkénti termelési költsége annak a görögdinnyének, amelyet vidéken, az út szélén jelenleg úgy 70-80 forint körül tud megvenni, az áruházakban pedig a lélektani 100 forint körül szokott lenni az ára?

Egy minap rendezett szakmai rendezvényen, amelyen hat áruházlánc, a szakminisztérium, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Agrármarketing Centrum is felvonult, az hangzott el, hogy a fenti kérdésre a válasz: 18 forint.

Természetesen a bruttó 100 forint nettóban már csak 79, az útszéli 70 pedig 55 (ha feltételezzük, hogy rendesen könyvel az eladó). És azt is figyelembe kell venni, hogy mire a dinnye az áruház polcára jut, a logisztikai lánc akár több szereplőjén is végigfut, ahol mindenki ráteszi a saját nyereségét. Ahhoz, hogy megtudjuk, végső soron mennyit keresnek a termelők a dinnyén (egyáltalán keresnek-e), megkérdeztünk pár érintettet, kicsi és nagy piaci szereplőt egyaránt.

A helyzetet azonban szinte lehetetlen pontosabban átlátni, a hazai dinnyepiac rendkívül széttagolt. Van, aki jól megél rajta, és van, aki csak vegetál. Nincsenek kialakult játékszabályok, nincs kőbe vésve semmi, mindenki úgy boldogul, ahogy tud, igazi vadkapitalizmus uralkodik.

Amint mélyebbre ástunk, rögtön kiderült, hogy a 18 forintos összköltség csak akkor igaz, ha elolvassuk hozzá az apró betűs részt is: „a számolás nem tartalmaz semmilyen addicionális elemet”. „Ha valóban 18 forinttal terveznék, akkor az azt jelentené, hogy mindig a legolcsóbb talajművelő anyagokat használom, csak a legolcsóbb fajtákat termelem, és a gépek amortizációs költségét figyelmen kívül hagyom. Márpedig ez öngyilkosság, mert így az egy hektárra eső hozam rövid időn belül lecsökken, a gépek helyett nem tudok újakat venni, esik a minőség, és olyan spirálba kerülök, amely biztosan csődbe visz” – mondta az egyik termelő.

A tényleges összköltség tehát ezek alapján inkább a 40 forinthoz közelít – vagyis innen már nincs is olyan nagy rés a jelenlegi nagybani piaci legkisebb árához, az 55 forinthoz. De ez persze korántsem a számolás vége.

Ahhoz ugyanis, hogy valaki tényező tudjon lenni a dinnyepiacon, nagy mennyiségben és jó minőségben kell termelnie, mert csak így tud közvetlenül beszállítója lenni a nagy áruházláncoknak. Amikor egy termelő eléri, hogy a főszezonban legalább 50 ember szedi a dinnyéit (gépesíteni egyelőre nem lehet, mert az emberi szem és kéz dönti el, hogy a gyümölcs érett-e), és naponta többkamionnyi árut tud útnak indítani közvetlenül a láncokhoz, akkor már gondolkodhat arról, hogy erősítheti az alkupozícióit. Addig viszont nem is álmodhat róla. És ezt elérni nem kis vállalkozói teljesítmény.

A tőkeszegényebb kisebb termesztők csak közvetítőkön keresztül szállíthatnak be a boltokba, így azonban már nagyon romlik a pozíciójuk:

• Egyrészt amikor sok kis termelő „összeönti” a termését a kamionba, akkor nincs komoly ráhatása a minőség megtartására, az alacsonyabb átlagos minőség viszont alacsonyabb átvételi árat, vagy adott esetben piacvesztést is okozhat.
• Másrészt a láncba beépülő integrátor/szállító is profitért dolgozik, vagyis a termelő itt már sokkal közelebb kerül ahhoz, hogy 40 forint alá menjen kilónként, ami – mint láttuk – nem elég a hosszabb távú életben maradáshoz.

A kicsik tehát gyakorlatilag állandóan egyensúlyozásra kényszerülnek, és a tét náluk az életben maradás. És ebben a helyzetben hamar beindul az a spirál, amely még ezt a kis profitot is elolvasztja. „A kisebb magyar termelők – különösen a külföldi vevőknél – sokszor maguk alatt vágják a fát. A vevő csak elsóhajtja magát, hogy neki talán ez az ár kicsit magas lesz, a magyarok pedig máris lemennek kutyába, annyira félnek, hogy nem tudják végül eladni a dinnyét” – mondta egy termesztő.

Stop loss

Így egymás alá kínálva hamar eljutnak oda, hogy már nem a nyereség megőrzése, hanem a veszteség enyhítése lesz a fő céljuk. Egy lengyel vevő manapság pillanatok alatt megversenyeztet és elvéreztet 5-6 kisebb magyar beszállítót, a régi, személyes kapcsolatokra épülő viszonyoknak vége.

A nagyok viszont tudnak keményen játszani. Egy sárgadinnyével foglalkozó termesztő például azt mondta, ha tőle nem 80 forint feletti árért veszik meg a termést, akkor emelt fővel, büszkén kidobja az egészet (a nagybani piacon jelenleg 180-250 forint körül megy a sárgadinnye, és ebben általában is sokkal jobb lehetőségek vannak, mint a görögben). „Szerencsére megtehetem, hogy évek óta ragaszkodom a viszonylag magas átvételi árakhoz, mert olyan minőségben és mennyiségben tudok szállítani, amit az áruházláncok biztosan eladnak, és így ők is hajlandóak együttműködni” – mondja. Nála jól pörög a biznisz.

A dinnye fogyasztása erősen kötődik a kánikulához, 30 fok felett jól fogy, az alatt viszont gyatrán – így az idei szezon nem is hozott fényes eredményeket. A termelőknek viszont meg kell próbálniuk alkalmazkodni a hullámzó megrendelésekhez, és ez néha lehetetlen. Egy-egy lánc irdatlan mennyiséget be tud rendelni rövid határidővel, ha az időjárás-jelentésben azt látja, hogy melegebb hétvége jön. Ám sajnos a dinnye ettől még nem érik be gyorsabban, a termesztő így könnyen itt is szorításba kerül.

Néha borul a bili, és a raklap

A piac működésének alapfeltétele, hogy az áruházláncok magyar dinnyét vegyenek, és ne véreztessék ki az itthoni termelőket a nemzetközi versennyel. Ezt ugyanis adott esetben viszonylag könnyen megtehetnék. A spanyol és az olasz dinnye hamarabb érik, mint a magyar, és mire a hazai gyümölcs július-augusztusban piacra kerül, addigra a mediterrán import pont a végéhez közeledik. Ott akkor már csak arra gyúrnak, hogy a termés vége fusson ki – akár olcsón is, vagyis jön a dömping.

A nagyobb magyar áruházláncok mindenesetre összezárnak, mindegyik átáll a magyar dinnyére, ha kezdődik a szezon. Amikor „besikerül” egy-egy olyan akció, ahol az olcsó export ellehetetleníti a magyar dinnyét, akkor látni a botrányt: az áruház elé borított pár raklap árut.

A Versenyhivatal a dinnyeügyről: Kartell lehet, és mégsem

A versenyhivatal 2012-ben kartelleljárást indított, mert a gyanú szerint a dinnye beszerzési árában az érdekeltek megállapodtak, az importot pedig diszkriminatív árazással dobták piacra. A miniszter azonban úgy találta, hogy a piaci szereplők közötti megállapodásra a versenyszabályok nem alkalmazhatóak, ezért az mentesült a kartelltilalom alól – a GVH visszavonulót fújt. Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást is indított Magyarország ellen, ezért változtatni kellett a jogszabályokon.

Ezek szerint a tilalom megsértése nem probléma, ha a piaci szereplők közötti megállapodás kizárólag a magyar piacot érinti. Ezt az agrárpolitikáért felelős miniszter ellenőrzi, és a versenyhivatalt a gyakorlatban visszatarthatja attól, hogy eljárást indítson.

Forrás: HVG

Kiemelt kép: privatbankar.hu

Képek a cikkben: agroinfo.hu