A Blikk három napon át közöl részleteket a brutális vallomásból, amellyel a szerző nem magyarázkodni kíván – ugyanakkor megdöbbentő, már -már bizarr történetei sok mindenre adhatnak magyarázatot…

„Anyám ivott és olyankor hallucinált. Anyám és apám éjjel is veszekedtek. Sokszor ébredtem arra, hogy szétbalhézták az egész lakást. Olyankor el szerettem volna futni, ki a világból. Csitt-csatt, dirr-durr, törött tányérok, poharak. Csak azt hallottam, ahogy éjszaka sepri anyám lapátra a törött üvegeket, apám meg üvölt, hogy miért iszik anyám! Nagy valószínűséggel apám és anyám sosem szerették egymást (…).

Aztán jött anyámnak egy másik mániája: elkezdett engem verni! Vert reggel, délben és este! Ivott gyógyszerre, apámmal balhézott, aztán engem vert. Oviba mentem, ott bepisiltem, hazamentem, ott is bepisiltem, aztán megint kaptam.” Orvosok, pszichológusok állandóan kiemelik: fontos szülő és gyerek között az érintés – nos, Damut sosem szorította magához az édesanyja.

„Pár évre rá sikítva szaladtam haza az oviból, bepisiltem, anyám vert, ivott, és sosem kaptam puszit, ölelést. Keserű és fájdalmas volt látni, ahogy a többi gyerekért jönnek a szülei, ölbe kapják, összevissza puszilgatják, és mosolyognak, nevetnek. Magányos gyerek voltam már három-négy évesen (…).

Az oviban volt egy-két szerelmem, de nem arattam tartós sikert, mivel én voltam a hugyos Roli, aki mindennap bepisil. Volt, hogy a váltóruhámat is telehugyoztam, és az óvónők egy sötétítőfüggönybe tekertek, amíg a hugyos cuccom megszárad a cserépkályhán.”

Édesanyja alkoholproblémái miatt sokáig a nagymamája is velük élt, mert időközben megszületett Damu Roland lánytestvére, akit nem mertek az anyára hagyni. Zenész apja pedig késő éjszakáig, olykor hajnalig dolgozott. „Új szomszédok is jöttek. Egy fiatal pár (…).

A lányt Gizinek hívták, a fiút H. Bélának. Apám is megismerte őket. Annyira összehaverkodtak, hogy felkérték Bélát, legyen ő a húgom keresztapja! Keresztelő nem volt sosem, de Béla lett a húgom keresztapja. Apám hajnalig dolgozott, mama heti kétszer-háromszor jött. Giziről pedig kiderült, hogy beteg, nagyon beteg. Fiatal, szép lány volt, és beteg. Rákos volt. Béla ivott, anyám ivott. Anyám és H. Béla együtt ittak. Majd egymáséi lettek.

Szóval amikor sem mama, sem apám nem volt otthon, és Gizi aludt az erős gyógyszerektől, akkor H. Béla átjött hozzánk, és k…rta anyámat. Csak úgy rengett a fal. Anyám meg ordított, sikoltozott, hogy: „Béla, Béla, ha meghal a Gizi, vegyél el engem!” Hatéves voltam.

A húgom a kiságyban, apám a nagy, csillogó, hajdúszoboszlói szállodában zenél, Színcsák mama Böszörményben, én meg itt fekszem a nagy ágyon egyedül, miközben H. Béla anyámat b…ssza a heverőn, ahol a mama szokott aludni. Sírtam (…).

Egyszer azt éreztem, hogy majd’ bepisilek. Felkeltem, hogy kimenjek pisilni. Mindig egy vödörbe pisiltünk, kakáltunk, amit reggel kivittünk a pottyantós budiba. Szóval megyek a vödör felé, és látom, hogy anyám térdel H. Béla előtt, és a kukiját puszilgatja. Na, amiért ezt észrevettem, anyám fejbe szúrt egy villával. Ömlött a vér a fejemből, pedig csak a bőrt karcolta fel! Béla meg az anyám annyira megijedtek, hogy megígérték, ha nem mondom el apámnak, akkor vesznek nekem édességet meg biciklit.”
Forrás: TheNews