Az örökzöld trópusi élőhelyek kivételével egész Földünket mindenütt az évszakok váltakozása jellemzi. A tavasszal virágzó növényekre a rövid vegetációs időszak jellemző, ami korlátozza a vizsgálódó botanikusok számára rendelkezésre álló időt.
Csodás tavaszjelző virágok

A tavaszi növények egész sora a hidegtűrő fajok közé tartozik. Levelüket és virágaikat gyakran, olykor a még olvadó hóban nyitják, amelyek gyönyörű színfoltot teremtenek az ilyentájt még gyér, szegény tavaszi vegetációban.

Vegyük most sorra őket!

Tavaszi kankalin

Évelő növény, tőállású levélrózsával. A virágok a tőkocsány csúcsán elhelyezkedő ernyőben nyílnak. Feltűnő a harangra vagy tölcsérre emlékeztető, a pártacsőtől elálló része. A levélformák és a csészeméret rendkívül változékony. Megtalálható, tölgyesekben, gyertyánokban, virágszőnyeggel borított bükkösökben. A sarkvidéki területeket és a Földközi-tenger medencéjét leszámítva, egész Európában elterjedt. Közismert gyógynövény, melynek elsősorban gyökértörzsét, gyökerét, használják gyógyszergyártásra.

Kárpáti sáfrány

Évelő, nagyvirágú, hagymagumós növény. Levelei keskeny szálkásak, szélük pillás szőrös, kb. 20 cm hosszúak. A leveleket alul két hüvelyszerű fedőlevél veszi körül. A virágok szára rövid, szinte a gumókon ülnek. A lepelcső alsó része a föld alatt marad. A lepelcimpák öblösek, hosszúkás tojásdadok, sötétibolya sávosan fehér vagy ibolyaszínűek. Termése háromrekeszű tok, melyben számos mag található. A növény erdei réteken nő a dombvidéktől az alhavasi övig.

Vörös acsalapu

Tekintélyes növény, kúszó, erős gyöktörzzsel és tőállású levélrózsával. A levelek hosszú nyelűek, nagyméretűek, a levéllemez elvirágzás után akár 50-60 cm szélességet is elérheti. A szár csúcsán aprófürtös-bugásan helyezkednek el a fészekvirágzatok melynek virágai többnyire kétivarúak. A száron csak pikkelylevelek vannak, termése kaszat. A növényt tavasszal elsősorban patakok mentén, folyópartokon, nedves erdőkben találjuk meg. Élőhelyen általában csoportosan fordul elő, az egész növénynek aromás illata van.

Tavaszi tőzike

A tőkocsányos virág a buroklevél hónaljából fejlődik ki, fehér lepellevelein a csúcsuk alatt sárga vagy zöldes foltok láthatók. A növénnyel árnyas, nedves talajú lombos erdőkben találkozhatunk, de a hegyvidékeken és bükkösökben is előfordul. Elvirázás után fejleszti ki hosszú, széles leveleit, amelyek még egy pár hétig kitartanak. Az amarilliszfélék családjába tartozik, Európában és Ázsiában a nemzetségnek mintegy 10 faja fordul elő.

Tavaszi hérics

Ez az évelőfaj kizárólag szálleveleket képez, melyek többszörösen szeldeltek. Magánosan nyúló virágai 4-5 cm átmérőjűek. Sztyeplejtőkön, lösz és homokpuszta gyepekben vagy melegkedvelő tölgyesekben nyílik. A meszes talajt kedveli, síkságtól a hegyvidékig elterjedt. Meleg és fénykedvelő faj, egész Közép és Kelet-Európában megtaláljuk, közvetlen rokonai Közép-Ázsiában és Mongóliában találhatók. Olyan vegyületeket tartalmaz, amelyek serkentik a szívműködést, korábban a gyógyászatban alkalmazták. Manapság nagy virágai miatt dísznövényként termesztik.

Pirosló hunyor

Évelő növény, melynek hosszúnyelű levelei gyakran zölden áttelelnek. Levelei lándzsásak, hegyesek, fénytelen, a hátoldaluk világosabb. A felső szárlevelei kisebbek, a virágzás idején fonákjuk ibolyaszínű. Virágai nagyméretűek, hosszú száron ülnek. A Pilis-Visegrádi hegységben megtaláljuk, üde bükkösök kora tavaszi növénye.

Odvas keltike

A növény szárán csak lomblevelek fejlődnek, nagyméretű odvas gumója a föld alatt fejlődik. Szára pikkelytelen és két levél van rajta, melyek hosszúnyelűek. Fürtös virágzata tömött, a murvalevelek tojás alakúak, termése egyenes csőrű toktermés. Az egyéb keltike fajoktól az odvas keltikét földalatti, odvasodó gumója, tojásdad alakú murvalevelei különböztetik meg. Gyertyán és bükkösökben, ligeterdőkben, cserjésekben fordul elő. A síkságoktól a hegyvidéki tájakig megtalálható.

Téltemető

Gumós gyöktörzsű évelő növény, rövid szárral és hosszú nyelű, tőállású levelekkel, melyek virágzás után fejlődnek ki. A szár csúcsán egyetlen virág fejlődik, termése nyeles tüsző. A XVI. század óta ismerjük, magról könnyen szaporodik. Néhány faja ismert, amelyek Dél-Európában és Kelet-Ázsiában élnek, ezek egymással keresztezhetők, hibridként ültetik kertekbe őket. A növény olyan vegyületeket képez, amelyek serkentik a szívműködést, a népi gyógyászatban rendszeresen használták.

Szlovák kökörcsin

Olyan évelő növény, mely erősen elágazó gyöktörzsű, és a virágzás időpontjában akár 50-60 cm magas szárat fejleszt. A levelek csak virágzás után fejlődnek ki, hosszú nyelűek, kezdetben molyhosak, majd gyéren szőrösek. A levéllemez tojásdad, virágai felállók, nagyméretűek, a bibeszálak elvirágzás után megnyúlnak, sűrű, elálló szőrűek. Mész és dolomittartalmú talajokat kedveli, Nyugat-Kárpátok zónájában fordul elő.

Forrás: csaladivilag;