A legfrissebb információk szerint a hétfő esti berlini terrortámadás során 12 ember meghalt, 48 pedig megsebesült, közülük 18 súlyosan. Magyar halálos áldozat szerencsére nem volt, de véleménye persze a kint élő magyaroknak is van a kérdésben.

Szúrópróbaszerűen kerestünk meg néhányat közülük, hogy megkérdezzük, hogyan élték meg az eseményeket, számítottak-e rá, és milyen hatással lehet mindez a jövőre nézve. Egyaránt akadtak köztük a Merkel-kormány menekültpolitikájával szimpatizálók, illetve azt elítélők is.

„A magyarok körében erősebb a menekültellenesség, mint a németek között”

Blanka az Alexanderplatz mellett lakik, ami Berlin legforgalmasabb tere, és ott is van egy karácsonyi vurstli. Ma reggel direkt arra ment a kutyájával, megnézni a hangulatot. „A körhintán most is voltak, a hülye pénzbedobós plüssállat-halászó automatánál most is álltak. Beszélgettem röviden két szomszéddal is. Nem gondolom, hogy a várost ez meg tudná törni” – mondja. Szerinte itt gonoszságról van szó, ami ellen nyugalommal és szeretettel lehet a legtöbbet tenni, illetve azzal, ha az emberek nem hagyják magukat egymás ellen hangolni.

„Berlinben 80 ezer menekült lelt biztonságra, és szerintem az itteniek vannak annyira intelligensek, hogy tudják, az nem a terrorizmus elleni védekezés, hanem a terroristák segítése, ha egy közéjük épült elmebeteg miatt a háborús menekülteket kezdenénk gyűlölni” – teszi hozzá.

Ami a menekültkérdést illeti, Blanka szerint Németországban a hazainál sokkal komplexebb a témáról való közbeszéd.

„Itt is van idegenellenesség, persze, de itt értik, hogy amíg több ezer uniós állampolgár harcol az ISIS oldalán a Közel-Keleten, és ezek bármelyike felmutatva az útlevelét taxival és repülővel bárhova mehet, addig értelmetlen és nagyon káros a menekültekben terroristát keresni.”Szerinte ez a tragédia nyilván jelent majd valamekkora kihívást a további együttélésre nézve, de nagyon meg lenne lepve, ha komoly gondokat okozna. „Németország egymillió embert helyezett el pár hónap alatt, zökkenők vannak, de a lakosság többsége aktívan részt vett a problémák megoldásában. Mégpedig azért, mert tudják, hogy mit jelent háborúból menekülni. Ezt az erőt egy ilyen támadás nem tudja kikezdeni” – véli. Mellesleg ő úgy látja, az ott élő magyarok körében érdekes módon erősebb a menekültellenesség, mint a németek között. Ami szerinte elég rémisztő és abszurd.

„Vannak, akik 20-30 éve nem hajlandóak németül megtanulni”

Reni szerint az utcán a hangulat a szokásos volt ma, talán annyi különbséget érzékelt, hogy több a szirénázó rendőrautó a megszokottnál. „Én személy szerint tragédiaként éltem meg, ami történt, bár őszintén megvallva sokat beszélgettünk erről a témáról a férjemmel, és biztosak voltunk benne, hogy Berlin is kapni fog egy támadást. Csak az volt a kérdés, mikor. Sajnos most már tudjuk.”

Reni szerint a kormány megengedő menekültpolitikájának köze lehet a mostani tragédiához. De hozzáteszi, hogy már azelőtt is sok volt a muszlim Berlinben, hogy elkezdődött volna a gyertek, várunk titeket szeretettel ‘mozgalom’. Ami az ő véleménye szerint nem a legjobb, legegészségesebb.

„Teljesen más kultúra, ami nem lenne nagy baj, csak pont ők nem akarnak beintegrálódni. Vannak olyanok, akik itt élnek már 20-30 éve, és meg mindig nem voltak hajlandóak németül megtanulni.

„A legtöbben próbálnak beilleszkedni, de nem mindenki”

Rita otthon volt a támadás idején, a helyszíntől nagyjából 5 kilométerre, de néhány nappal korábban maga is járt ezen a karácsonyi vásáron. A szintén magyar lakótársának az egyik kollégája viszont éppen a Főpályaudvaron dolgozott egy kávézóban, és szabályos pánikrohamot kapott, amikor az anyukája felhívta, hogy mi történt. A pályaudvar egyébként elég hamar kiürült, de nyugodtak maradtak az emberek. Ma reggel viszont úgy látta,

fele annyian voltak a buszon és a metrón is, mint szoktak. Mindenki csendben volt, a munkahelyén sem beszéltek a történtekről egyáltalán, de egyértelműen feszültebbnek, szomorúbbnak érzi a hangulatot.

Ami a menekültek integrálását illeti, ő nagyon pozitív ebben a kérdésben. „Olyan helyen lakom, ahol rengeteg a bevándorló, de soha semmi probléma nem volt” – mondja. Van egy közösségi hely, ami pont azért jött létre, hogy segítse a beilleszkedést. Heti háromszor tartanak összejöveteleket, amire ő is el szokott járni. „Általában tele van a hely, kb. 50-60 ember vesz részt. Tudásszint alapján leültetnek asztalokhoz és beszélgetünk, többnyire van egy anyanyelvi német is köztünk. Ahogy én látom, 60-70% migráns, és nagyon kedvesek, nagyon be akarnak illeszkedni.”

Rita ezért nem gondolja, hogy a mostani események a kormány túlzottan befogadó politikája miatt történhettek meg.

„Mi mást tehetnénk, minthogy segítünk ezeken az embereken, akiknek a hazájában háború folyik? Fel se tudjuk fogni, és nem is próbálunk tudomást venni arról, hogy mi zajlik ott” – véli. Szerinte egyértelmű, hogy be kell fogadni őket, és tapasztalatai szerint a legtöbben próbálnak beilleszkedni, tanulnak, dolgoznak, terveik és álmaik vannak. „Sajnos a nagy számok törvénye miatt megtörténnek ezek a dolgok, de a lényeg, hogy nem szabad általánosítani” – foglalja össze.

„Több mint valószínű, hogy Merkel bukni fog”

A 10 éve Berlinben élő Sándor szerint is lehetett számolni a mostani támadással, csak az volt a kérdés, mikor következik be. Ettől függetlenül őt rendkívül megrázta a dolog, főleg a vásárban dolgozó két magyar árusért aggódott, mivel pont néhány nappal korábban beszélgetett velük. „A félelem mindennapos volt, az emberek nagy része beletörődött, hogy előbb-utóbb fog történni valami. És most megtörtént” – mondja.

„A terrorizmus megérkezett Merkel asszony előszobájába. Eddig messze volt tőlünk, most viszont egycsapásra kézzel foghatóvá vált” – fogalmaz. Úgy gondolja, amennyiben bebizonyosodik, hogy az elkövető a Közel-Keletről érkezett az elmúlt két év során, annak mindenképp a kormány elhibázott menekültpolitikája lesz az oka.

„A jelek arra utalnak, hogy az Európában merényletet elkövető legtöbb terrorista a balkáni útvonalon át érkezett. Ez pedig több mint aggasztó. Vajon mennyien lakhatnak még köztünk, akár itt a szomszédságban?– teszi fel a kérdést. Szerinte sokkal szigorúbban kellene szűrni a belépőket az EU külső határain. Ha pedig valaki menekül, akkor álljon meg a hozzá legközelebbi biztonságos országban, ne akarjon továbbmenni a jóléti társadalmakba.

Sándor azt több mint valószínűnek tartja, hogy Merkel meg fog bukni a jövőre esedékes választásokon, mivel szerinte az egyszerű kisembereknek egyre inkább elegük van belőle. Az igazi probléma viszont az, hogy nem igazán van alternatíva, így egyelőre nehezen lehetne megmondani, mi következhet utána.

„Az egészből a félelmekre és kicsinyességre építő politikusok kovácsolhatnak tőkét”

Bence pont dolgozott éjjel, amikor felvillant a hír, hogy tragédia történt a karácsonyi vásáron. Kezdetben még reménykedett, hogy csak egy baleset volt, de hamar kiderült, hiába. „Nem sokkal rá érkeztek is az első üzenetek, hogy megvagyok-e. Én is elkezdtem hívogatni a gyerekeimet, ismerőseimet. Időközben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem csak balesetről van szó. Egyszerre éreztem komoly szomorúságot és dühöt, hogy Berlint is utolérte a terror” – mondja.

Számára mindig nagyon fontos volt kiállni a menekültek jogai mellett, és külön büszke volt Berlin világiasságára, nyitottságára. Rengeteg barátja és ő maga is gyűjtöttek, segítettek a nagy menekülthullám idején, és azt mondja, ennek nagyon jó hangulata volt. „Azt is el merem mondani, hogy a berliniek egy jó részét összehozták az akkori akciók. Ezzel a terrorcselekménnyel hirtelen megszűnt ez a békés hangulat, az a félelem került előtérbe, amit hónapokig nem hagytunk eluralkodni rajtunk és a berlini közéleten.”

Bence első reakciója a fentiekből adódóan a biztonság és a bizonyosság keresgélése volt.

„Nemcsak embereket sikerült megölni a támadónak, hanem a város bizakodó, nyitott légkörét is– mondja. Barátaival együtt most azon aggódnak, hogy a félelmekre és kicsinyességre építő politikusok fognak tőkét kovácsolni az esetből. Pedig szerinte ez lenne a legrosszabb forgatókönyv, mivel szerinte pont ezzel érné el a terror a célját.

Ő viszont a történtek ellenére sem gondolkodik másképp. „Meggyőződésem, hogy ezek egyedi esetek, amelyeknek semmi köze a menekültek életéhez általában. Itt magam is ‘migráns’ vagyok, és rengeteg külföldivel élek együtt nap mit nap a legnagyobb békességben” – fűzi hozzá.

„Akár félsz, akár nem, ugyanúgy megtörténhet”

Orsi nem gondolta volna, hogy megtörténhet egy ilyen támadás Berlinben, mivel az oda érkezett menekültek szerinte sok segítséget kapnak a beilleszkedésben. Ő többekkel együtt járt németórára, és mindannyian teljesen normálisnak, kedvesnek tűntek.

„Itt nagyon ritka, hogy lenézik a sötétebb bőrű embereket, abszolút multikulti a város – mondja. Emiatt csalódott, hiszen éppen az ellenkezőjét gondolta volna, biztonságban érezte magát.

Szerinte semennyivel nem kisebb a tömeg az utcákon és a bevásárlóközpontokban, mint tegnap volt, bár kedd reggelente amúgy sem szoktak annyian lenni. Azt mondja, a támadás nyilván az emberek fejében van, foglalkoznak vele, de látható jelét nem adják. Ami pozitív, hiszen a félelem szerinte eleve hibás reakció. „Akár félsz, akár nem, ugyanúgy megtörténhet. De a legfontosabb, hogy nem szabad általánosítva csúnyán nézni az arabokra. Jól ismerem a csoporttársaimat, ők például biztosan soha nem tennének ilyesmit.”

Ami a hosszabb távú hatásokat illeti, szerinte is könnyen lehet, hogy a szélsőséges pártok profitálnak majd a támadásból. „Pedig elsősorban nem a származáson vagy a valláson múlik, ki követ el terrorcselekményt. Simán lehetnének bármilyen nemzetiségűek, a lényeg az, mennyire vannak elborulva agyilag” – mondja, hozzátéve: nagyon dühös a tettesekre, mivel rossz fényt vetnek a többségre, akikkel amúgy semmilyen probléma nem lenne.

Ha neked is van véleményed a kérdésről, írd meg nekünk!