Citadella Budapest XI. kerületében, a Gellért-hegy tetején fekvő erőd, melyet az 1848-49-es szabadságharc leverése után, 1854-ben emelt a Habsburg uralkodóház. Az UNESCO a budai Várheggyel és a Duna két partjának panorámájával együtt a Gellérthegyet 1987-ben a Világörökség részévé nyilvánította.
A szó eredete: a citadella olasz szó, fellegvárat jelent, azaz várszerű magaslati erődítményt vagy egy város legmagasabb pontján emelt, fallal körülvett, védhető részt.
Ededeti célja: a 220 méter hosszú, 12-16 méteres falmagasságú erődöt Julius Jakob Haynau építtette. Különlegessége, hogy a szokásos erődöktől eltérően nem az alatta elterülő város megvédése céljából épült, hanem épp ellenkezőleg: a Citadellának szánt szerep a pesti lakosság megfélemlítése volt. Erről tanúskodnak a városra néző ágyúállások is, ám szerencsére az ágyúkat kizárólag díszlövések leadására használták.
Története
Buda vára 1849-es ostromának tapasztalatai után, a gyászos emlékű Bach-korszakban a bécsi haditanács úgy határozott, hogy a korszerűtlen budai vár helyett egy jól védhető, a hadászati elveknek megfelelő erődrendszert kell kiépíteni Budapest köré – célja a külső ellenség visszaverése és a belső forradalomra hajlamos magyar lakosság megfékezése. Ennek első erődjét a Gellért-hegyen kezdték megalapozni Emmanuel Zitta osztrák hadmérnök tervei alapján 1850-ben, míg a munkálatok költségeire kétszázezer forintot engedélyezett Ferenc József császár. A tervek szerint a 220 méter hosszú, 60 méter széles, 4 méter vastag kőfalakkal védelmezett erőd lőrései mögé 60 darab korszerű ágyút helyezhettek el. Négy esztendő múltán már bevonulhatott kazamatáiba az osztrák katonaság, akiknek ágyúi fenyegetően néztek a túlparti Pest városára. Az erődrendszer többi része soha nem készült el, mivel a Monarchia hadvezetése végül Komárom városa körül készítette el az „utolsó védőbástyát”. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéssel hadi célját elvesztette a Citadella, de csak 1899-ben vonult ki falai mögül a katonaság. Ekkor a lelkes budapesti lakosság nyomására jelképes bontásokat végeztek a bejárata feletti falrészen, de az egész gyűlölt erődítmény lebontására nem volt elegendő anyagi forrás. Utolsó katonai jellegű használata a II. világháborúban, Budapest 1944 – 45-ös védelmében a támadó Vörös Hadsereggel szemben történt, amikor a német és magyar csapatok légvédelmi bázisául szolgált, míg kazamatáiban raktárakat és sebesültellátó helyet rendeztek be. A harcokban megsérültek védőművei, melynek nyomait még napjainkban is jól látni.
A főváros egyik jelképe
1897-ben a Citadella az akkor 25 éves főváros birtokába került. Ekkor a falát egy részen jelképesen megbontották, jelezvén, hogy katonai szerepe megszűnik. Az 1960-as évektől kezdve idegenforgalmi szerepet szántak neki, ezért átalakították: szállót és vendéglőt nyitottak benne. Vonzerejét elsősorban a falairól nyíló elsőrangú kilátásnak köszönheti: a hegy lába előtt elterülő város képe valóban páratlan.
Az erőd keleti, városra néző fala tövében áll a Szabadság-szobor, Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben felállított alkotása. A szobor talapzata előtt álló szovjet katona szobrát 1992-ben távolították el és átszállították a budatétényi szoborparkba. Ma több funkciót is betölt a monumentális Citadella erődje. Üzemel vastag falai között étterem és szálloda, míg a hadtörténelem iránt érdeklődők megnézhetik a kazamatáiban berendezett, 1944-es ostromra emlékeztető háborús panoptikumot. A békésebb korszakra emlékeztet a „Budapest anno” fotókiállítás, amely felidézi a rohamosan fejlődő nagyváros képeit a XIX. század végéig.
Cím: XI ker.Gellérthegy, Citadella sétány 1.
Tel: (+36) 1 466-5794
E-mail: [email protected]
Web: www.budapest.hu
