Magyarország nem bővelkedik sorozatgyilkosokban, amit persze egyáltalán nem bánunk. Az elenyésző számú egy-két esetet mégis érdemes közelebbről megvizsgálni, köztük egy közel 100 éve történt borzalmat, amelyet a magyar bűnügyi krónika talán a legnagyobb sikereként könyvelhetett el, hiszen az egykor hírhedt cinkotai gyilkos, Kiss Béla története még ma is felcsigázza külföldi országok és sajtóorgánumok érdeklődését.

Kiss Béla Cinkotán, a Kossuth Lajos utca 40. számú házban élt feleségével. Tanult szakmájára nézve bádogos volt, így a ház több helyisége műhelyként is szolgált.

Rendes iparosként megbízhatóan és szorgalmasan dolgozott, ő maga pedig jó kiállású, szőke hajú és kék szemű, erőteljes férfi volt. A férfi meglehetősen zárkózott életet élt, a szomszédok hamar megkedvelték a bélyeget gyűjtő, rózsáit nevelgető fiatalembert.

Kiss Béla háza

A csendes Cinkotán, amit akkor még nem egyesítettek a fővárossal, nagy megütközést keltett, hogy a szorgalmas és elismert bádogos felesége 1912 táján viszonyt kezdett egy férfivel, és a kezdetben titkos kapcsolatot egy idő után nyíltan folytatták. Hamarosan azonban a feleség és annak szeretője is eltűnt a városból, Kiss ezt azzal magyarázta, hogy megszöktek, s úgy tűnt, ezt egyáltalán nem bánja. Felesége eltűnése után a környék legjobb partijának számító, jóképű és stabil egzisztenciájú férfi házában szép számmal fordultak meg csinos, fiatal nők, igaz egy-két alkalomnál többször egyiket sem látták nála vendégeskedni.  A közvélemény mellette állt, és még némi elégtételnek is tekintették, hogy a mester csélcsap neje távozása után egyáltalán nem élt szerzetesi életet.

A hordók Kiss Béla udvarán

Kiss Béla bádogos volt, ezért semmiképpen nem tűntek fel az udvarában egyre növekvő számban tárolt fémhordók. A helyi rendőrrel beszélgetve megemlítette, hogy szerinte hamarosan háború lesz, ezért a hordókban benzint tart, szűkebb időkre. A háború valóban kitört 1914-ben, s bár mivel ő ekkor már 37 évesen nem számíthatott arra, hogy az első körben behívják, mégis önként jelentkezett katonának. Az 1914-es év kora őszének egy reggelén Kiss Béla már egyenruhában, gondosan bezárta házának és műhelyének ajtajait, a kulcsokat rábízta a házvezetőnőjére, és kisétált a kapun, hogy aztán soha többé ne térjen vissza. 1916-ra a Monarchia készletei kimerülőben voltak,Magyarországon már egész különítmények nyomoztak üzemanyagkészletek után.

Így jutott el egy szakasznyi katona Cinkotára is, ahol a rendőr még emlékezett, hogy pár éve mit mondott neki a bádogos. Az addig lezárva árválkodó házat a „magasabb szempontok” nevében felnyitották, és nekiláttak az udvaron álló fémhordók megcsapolásának.

A katonák többsége már megjárta a frontot, így nem kellett sokat gondolkodniuk azon, milyen bűz is az, ami az első hordó megnyitása után megcsapta orrukat. Hullaszag volt. A katonák értesítették a rendőrséget, összesen huszonnégy hordót nyitottak fel, melyekben huszonhárom női és egy férfi holttestet találtak. A bámészkodó emberek két személyt azonnal felismertek, Kis Béla feleségét és szeretőjét.

Nagy Károly, a helyi rendőrfőnök átkutatta Kiss házát, ahol sajátságos archívumot talált: leveleket, fotókat és könyveket. A levelek a bádogosmester igen sok nővel való kapcsolatáról tanúskodtak – az első még 1903- ban kelteződött -, a fényképalbumban pedig nem kevesebb, mint 74 nő képe szerepelt. A könyvek, melyek nagy része ponyva volt, mind gyilkosságról, elsősorban fojtogatásról és mérgezésről szóltak. A holttestek vizsgálata után megállapították, hogy nagy részüket megfojtották, a többit pedig megmérgezték. Valamennyiüket ruhátlanul, embrió szerű pózban tették a hordókba, majd azok tetejét gondosan leforrasztották.

A Kiss Béla utáni nyomozás hamar zsákutcába torkollott, sajnos ő maga sohasem került elő, nagy valószínűséggel elesett a fronton.

A cinkotai sorozatgyilkos indítékainak felismerése nem nehéz feladat, különösen, hogy áldozatai majdnem egytől-egyig nők voltak. A férfi életében, bármennyire rendben levőnek tűnt az, távolról sem felesége hűtlenkedése volt az első sokk. Szinte biztos, hogy ez a jó kiállású, a nők szemében bizonyára vonzó férfi egész életében komoly, abban az időben megoldhatatlan potenciaproblémákkal küzdött.

Erre már szinte csak hab volt a tortán felesége szeretőjének feltűnése, majd a viszony nyíltan történő vállalása. Megalázó és provokatív volt mindez Kiss számára, így nem csoda, ha a holttestek számát a szerető is gazdagította. Noha a mester nőkkel való levelezése kimutathatóan 1903-ban kezdődött, nincs bizonyíték arra, hogy már 1912 előtt is gyilkolt volna. A tetteit kiváltó ok, az úgynevezett stresszor minden bizonnyal felesége hűtlensége volt. Kiss Béla a kriminológiai osztályozás alapján a rendezett sorozatgyilkosok közé tartozik, mivel precíz mesterember módjára dolgozott, hideg fejjel és biztos kézzel.

A hozzá hasonló elkövetők semmiben sem lógnak ki az átlagemberek közül, ritkán követnek el hibát és sokáig nem buknak le. A férfi a gyűjtő típusú sorozatgyilkosok egyike, a 74 fénykép között megtalálták annak a 23 nőnek is a képét, akiknek holttestét is megőrizte. A tény, hogy a gyilkosságok elkövetése során senki nem hallott semmit a közvetlen szomszédságában, is azt támasztja alá, hogy hatékony és kifinomut módszerrel „dolgozott”.

S hogy mi lett a cinkotai asszonyírtóval? A hivatalos katonai jelentés azt állította, hogy 1915-ben tífuszban hunyt el el a szerbiai Valjevóban. John Douglas, az FBI profilozója azt mondta egyszer: a sorozatgyilkosok hitványak. Éppen ezért eszünkbe ne jusson az a lehetőség, hogy a cinkotai bádogos a haza védelmében, a harctéren esett el.

Gyanították, hogy elcserélte a papírjait egyik katonatársával. New York-i magyarok 1936-ban látták a hatvanas éveiben járó Kiss házfelügyelőt a Hatodik sugárút egyik bérházában.
Forrás: tudnodkell

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!