Főoldal > Tartalom > Falvak, városok múltja

Falvak, városok múltja

Báta a 16-18. században

A tizenötéves háború elhúzódó harcai hadszíntérré változtatták a környéket. Ez végleg gátat vetett a falu fejlődésének, sőt a kereskedelem elakadása, a szállítás bizonytalansága megpecsételte a sorsát. Aki tehette elmenekült, sokan Révkomáromban települtek át és csak a 18. század elején költöztek vissza. Akik itt maradtak, a Duna árterében kerestek menedéket, hogy a harcok megszűntével visszaköltözzenek elhagyott hajlékaiba.. A hagyományok szerint 6 ...

Tovább »

Attala a 19 sz. végéig

A falu első írásos említése 1138-ból származik, ekkor a település a dömösi prépost birtoka volt, és Atila néven említik. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint egyházas hely volt 1450-ben Felsewathala alakban szerepel és Zichi Benedek tulajdonában volt. A török hódoltság alatt rácok szállták meg, ekkor a település két részre szakadt: Rác-Atalára és Magyar-Atalára. 1661-ben mindkét rész Gorup Ferenc győri nagyprépost, ...

Tovább »

Alsónyék a 19. század végéig

Határában bronzkori régészeti leletek kerültek elő. A honfoglalás idején a Nyék törzs szálláshelye volt. Első írásos említése 1138-ból való (Neku). A török hódoltság idején elpusztult, lakói gyakran a környező mocsarak közé menekültek. A 17. századtól újra benépesült. A falu fejlődésének új lendületet adott a Sárköz vízrendezése (1851), a korábbi halászó életmódot felváltotta a jó minőségű föld művelése. Lakói általában reformátusok. ...

Tovább »

Őcsény a koraújkorban

Őcsény a sok sanyargattatás közepette is a török korban mindvégig lakott helyként szerepelt az összeírásokban. 1572-ben Őcsényben csak 55 ház volt. 1690 körül Őcsény a „Bat vize mellett” 95 lakost számlál, van három háromkerekes malma. A felszabadító háborúk során Őcsényt ismét minden oldalról sarcolták: „Az fel s alá járó Budai és Egyebünnen lévő sajkásoknak, Felséges Császári Tiszteknek adtunk kenyeret… bort ...

Tovább »

Dunaföldvár a kezdetektől napjainki

Dunaföldvár műemlékekben gazdag város, amely régies hangulatát máig őrzi. A vidékére jellemző kézműves hagyományokat több, ma is működő műhelyben ismerheti meg az érdeklődő. A település melletti Halastó a madarászok és természetbúvárok kedvelt helye. A Dunaföldvárt kettészelő – a mai közúti hídnál lévő – mély bevágástól délre találhatók az Alsó-Öreghegy dombjai. A leszakadt domboldalban a XVIII. század végén készült Kálvária keresztjei ...

Tovább »

Decsk a 16. sz.-tól a 18.sz. végéig

A reformáció kora élénk mozgalmasságot hozott Decsre és Sárközre. Decs lakói 1540-ben befogadják a reformáció tanait, minden valószínűség szerint a Tolnáról kiinduló prédikátorok révén. Tolnai lelkipásztorkodásuk alatt megfordulnak Decsen Sztárai Mihály és Szegedi Kiss István neves egyházi férfiak, sőt Szegedinek leányát Bélyei Tamás a decsi iskola első tanítója veszi feleségül 1561-ben. Detsi Kristóf az első református pap, aki hivatalosan is ...

Tovább »

Gyönk a 16. századtól a 18. század

“1543 után Tolna vármegye területén már nem volt magyar őrség. A hajdan virágzó falvakra és a közeli mezővárosokra a félhold árnyéka borult. A falut és környékét 1545 nyarán szállták meg. A török térhódításával vége szakadt a békés időszaknak, a lakosság nagy része kénytelen volt elhagyni lakóhelyét, tartós háborús időszak következett. A hódítók viszonylag nagy lakott települést értek itt: ezt bizonyítják ...

Tovább »

Alsópáhok a 16-18. században

A XVI-XVII. században a község életére a törökkel és a végváriakkal folytatott küzde­lem a jellemző. A terület az időszak elején a fehérvári prépostságé, de Fehérvár elvesz­tése után először a somogyvári apátság kap itt birtokot (1553) I. Ferdinándtól, hogy a török elleni küzdelemre megerősített mo­nostort fenntartsa, majd hasonlóan a me­gye sok településéhez a veszprémi püspök­ség lesz birtokos a területen (1560), egé­szen ...

Tovább »

Alsónemesapáti a 17.sz. végéig.

Alsónemesapáti a valaha létező három falu (Alsó-, Közép- és Felsőnemesapáti) egyike. Első említése 1370-ből való Istvánszeg néven. A 15. század során több nemesi család (Egerváriak, Gerseiek, Marcaliak, Deákok) is rendelkezett birtokkal a településen.A 16–17. században a törökök sokszor feldúlták, mindezek ellenére nem néptelenedett el. Forrás: WikipédiaCím: Petőfi S. u.1.Tel: +36 (92) 593-078 E-mail: alsonemesapati@freemail.hu Web:

Tovább »

Mátészalka a 18. sz. végéig

Mezővárosi rangon a XV. század végétől említették a források. A város élénk fejlődésének az ország három részre szakadása vetett véget. Az 1560-as évektől a XVIII. század végéig terjedő időszak a pusztítások és az újjáépítések korszaka volt: 1559-1561 között az északkeleti várháborúktól szenvedett, a századforduló táján a törökök, Básta zsoldosai, tatár hadak dúlták, fosztogatták. A Rákóczi-szabadságharc első éveiben a teljes pusztulás ...

Tovább »

Csókakő a 18. sz. végéig

1566-ban gróf Niclas Salm Gesztesen, Vitányban és Csókakőn is sikeresen vette fel a harcot a török ellen. A diadal után Salm visszavonult, de magyar helyőrséget hagyott Csókakőn. Néhány hónap múlva azonban a vár ismét török kézen volt. A török korból ismert adóösszeírások legelőször 1582-ben tesznek említést Csókakőről. Akkoriban azonban a hajdan virágzó település helyzete tragikus volt: üres és lakatlan. A ...

Tovább »

Székesfehérvár a kora újkorban

A 18. század kezdetétől a város újabb felvirágzását élte. A helyi magyar és szerb lakosokhoz német és morva lakosok költöztek. 1703-ban kapta vissza a város a szabad királyi város rangot, de nem lett többé az ország fővárosa. A későbbi Habsburg uralkodók a törvénykezési napot a hozzájuk közelebb eső Pozsonyba helyezték át, és ott is koronázták magyar királlyá őket, királyi székhelyük ...

Tovább »

Gánt a 18. sz. végéig

A török időkből nem rendelkezünk adatokkal, de az ismert, Török János földbirtokosnak 1636-ban Gánton birtoka volt. 1662-ben a csókakői Nádasdy gróf úrbáriumában lakatlan pusztaként szerepel. Gánt birtoka a Habsburgok és a törökök közt zajló határmenti harcok következtében elnéptelenedett. 1691-ben Gánt és Kápolna Leopold ajándékoklevelében báró Hochburg János főhadiszállítóhoz került. A bérmalevelekben szereplő szlovák családnevek alapján feltételezhető, hogy a németek előtt ...

Tovább »

Ercsi a koraújkorban

1526-ban a mohácsi csatába vonuló II. Lajos seregével három napot pihent Ercsiben itt is várva a hozzá csatlakozó csapatokat. Ennek emlékére táblát állított az emlékező utókor, a mohácsi csata 400. évfordulóján 1926-ban. Az egyre inkább elnéptelenedő faluba és környékére 1629-30-ban boszniai ferencesek pasztorálásával, Szigeti Lukács és Tamás Vajda (magyarra fordított délszláv nevek) vezetésével katolikus rácok (horvátok, bosnyákok, dalmátok) telepedtek le. ...

Tovább »

Dunaújváros az 18. sz. végéig

Dunaújváros (1951 előtt Dunapentele, 1951-1961 között Sztálinváros / 1956-ban ismét Dunapentele) megyei jogú város Fejér megye délkeleti részén, a Duna jobb partján. A Dunaújvárosi kistérség központja. Az ókorban területén feküdt a rómaiak Intercisa nevű városa. A pentelei rác lakosság részt vett a Rákóczi-szabadságharcban, amelynek leverése után a falu újra kiürült volna, ha nem hoznak magyar telepeseket a községbe. Ezt követően ...

Tovább »

Csákvár a koraújkorban

Több birtokosváltás után egy házasság révén került Gróf Esterházy Miklós nádor tulajdonába 1629-ben. Az Esterházy család felvirágoztatta a birtokot, és a települést. Kastélyt, templomot nagy gazdaságot létesített Csákváron.Csákvár az oszmán-török hódoltság után visszaállított Fejér vármegye közigazgatási rendjében a Vértesaljai járáshoz tartozott. Az 1767-es vármegyei közgyűlésen létrehozták a Csákvári és a Bicskei járást.1792.június 20-án I.Ferenc gróf Esterházy János kérelmére privilégium levelet ...

Tovább »

Bicske a koraújkorban

Bicske a Budapest–Győr–Hegyeshalom–Bécs vasútvonalon fekszik élénk vasúti forgalommal. Elővárosi szerelvények kötik össze Budapesttel, Tatabányával, Komárommal és Győrrel. Gyorsvonatok járnak innen Budapest, Győr, Rajka, Sopron, Szombathely és Pozsony irányába. A város az 1-es elsőrendű főút mentén fekszik, ám központja a régi országút körül terül el. A város határában fut az M1-es autópálya, amelyen egy lehajtó van Bicskén. A várost kisebb mellékút ...

Tovább »

Törökszentmiklós a koraújkorban

1552-ben Balaszentmiklós népes és lakott hely, hiszen 32 portát írtak össze. A török ebben az évben foglalta el a települést és a hozzá tartozó palánkvárat, amely 1566-ig, Gyula elfoglalásáig az egyetlen tiszántúli török erősség volt. A török zsoldos őrség létszáma a vár fennállása folyamán 200-250 körül mozgott. A várkatonák nem egy esetben vettek részt portyázásokon, csetepatékban, de a korabeli levelek ...

Tovább »

Jászberény a koraújkorban

Jászberény város a Jászberényi kistérség központja. Lakóinak száma 27 620 fő (2005. január 1-jei adat szerint). Gyakran emlegetik a „Jászság fővárosa”-ként. A török időkben a város a szultán magánkincstárához tartozott, védelmére palánkvárat építettek. Ezt leégése után már nem építették újjá, a katonai központot is feladták. A jászok kiváltságai 1702-ben veszélybe kerültek, amikor I. Lipót eladta a Jászságot a Német Lovagrendnek, ...

Tovább »

Szolnok a koraújkorban

Szolnok megyei jogú város, Jász-Nagykun-Szolnok megye székhelye. A Tisza partján fekszik a folyó egyik legfontosabb átkelőhelyénél, elsősorban e helyzet befolyásolta a fejlődését hosszú története során. Rokon nevű történelmi vármegyék: Belső-Szolnok vármegye utódjaként Szolnok-Doboka vármegye (területe a Trianoni békeszerződés után Románia része lett) valamint a mai Heves megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye elődjeként Heves és Külső-Szolnok vármegye. Az 1848-49-es szabadságharcban a szolnokiak ...

Tovább »

Csapod a 16.-18. században

Csapod 17. századi állapotát az 1660. évi urbárium írta le, a falu ekkor két házsorból állt. Az alsószeren állt a plébániaház. A jobbágytelkekhez 16 hold szántó tartozott, kaszálórét nem volt, de az erdőn kaszálhattak. Irtásföldjeik után dézsmát és holdanként 20 dénár irtáspénzt fizettek. Az irtások helye a Farkasverem szere volt, területük 70 hold. A 18. században az Esterházyak szervezték meg ...

Tovább »

Börcs a 16-18században

A mohácsi csata 1526. augusztus 29-én nemcsak egy vészes csatavesztés volt, amit II. Lajos király halála is súlyosbított, hanem a magyar királyság bukása, s az ország három részre szakadásának kezdete.Az ország középső részén épült ki a török ellen az új végvári vonal, s fenntartásuk már a Habsburg királyok, egyben a német-római birodalom császárának segítségén múlt. Ilyen a birodalom fővárosát, Bécset ...

Tovább »

Bodonhely a 16-18. században

A község lakói már a XVI: században áttértek az új hitre és evangélikusok lettek. A rekatolizáció azonban itt is éreztette hatását. A török háborúk lezárásával a lakosság katonai szolgálata is véget ért. A lakosok megélhetésük érdekében irtás révén bővítették földterületüket. 1768-ban a község szerződést kötött az urasággal az úrbéres szolgáltatások megváltására. A szabadságharcban a községből 11-en szolgáltak honvédként. Cím: Bodonhely ...

Tovább »

Bezi a 16-18. században

Bezi következő birtokosa 1592-ben Poky Ambrus Győr megyei alispán volt, aki a báró Cseszneky családdal és több közbirtokossal osztozkodott a település földterületén. A 17. század elején, méghozzá 1618-ban Pázmány Péter és Ferenc, majd 1650-ben Jagasits Péter alispán bírta a községet. Alig néhány évtized múlva, 1680 körül Bezerédj István pápai kapitány és özv. Komáromy Jánosné Festetics Mária egymás közt felosztották Bezit. ...

Tovább »

Bágyogszovát a 16-18. században

A török idők nem múltak el nyomtalanul a két település felett. A XVI. század folyamán a török többször is feldúlta, kirabolta a Rábaközt. Ebben az időben mindkét község a keszői várhoz tartozott – amely a győri püspökség Rába-átkelőhelyét védte –, oda vitte hadiadóját. Bágyog 1649 körül a török pusztítás következtében kisebbre sorvadt, mint azelőtt volt, Szovát pedig 1680-ban teljesen elpusztult, ...

Tovább »

Babót a 16.-18. században

1594-ben Babótot, Ordódot és Hidászt elpusztította a török. Hidász később csak lakott major lett, faluként később már csak Ordód-Babót szerepel (így együtt 1903-ig, ezután Babót). A pusztítás nyomán 1597-ben még egyetlen lélek sincsen Babóton. 1608-ban végre kezdtek visszatelepülni a régi lakók, s egymás után foglalták el korábbi telkeiket. Ezen újratelepítés kapcsán egy Újbabót nevű falurész is alakult, ezt a Somogy ...

Tovább »

Bősárkány a 16-18. században

1535-ben az utolsó Kanizsayt, Orsolyát feleségül vette Nádasdy Tamás. Ez-zel a hatalmas Kanizsay-birtokok – köztük Bosárkány is – a Nádasdyakra szálltak.A falu csak lassan tért magához a török pusztításból. Az 1584-es összeírás szerint csak 5 család élt a faluban. Elsosorban halászatból éltek, de már 8 hektár szántó is jutott nekik a gazdátlan telkek felosztásával.1543-ban, majd 1594-ben, amikor a török elfoglalja ...

Tovább »

Ásványráró a 16-18. században

Az 1518. évi porta összeírás szerint Aswan (Ásvány) Győr vármegye egyik legjelentősebb települése 34 portával és 815 lakossal. Ebből Héderwári Istváné 17 porta, Héderwári Ferencé 17 porta, 5 zsellér családfő. Ráró Héderwári Ferenc birtoka, 8 fizető porta, 3 zsellér családfő. 1526. július 19-én II. Lajos király Laki Bakics Pálnak és testvéreinek adományozta Héderváry Ferenc több elkobzott birtokát, így Rárót és ...

Tovább »
WordPress Lightbox