Főoldal > Tartalom > Falvak, városok múltja

Falvak, városok múltja

Báta az ókorban

Báta középkori eredetű falu, de már az őskorban, Krisztus születése előtt több évezreddel lakott vidék volt. A falu alsó része felett emelkedő Öreghegy teraszos sáncolása a kutatások szerint a keltáktól származik. Az itt talált cseréptöredékek, szarvasagancsból készült eszközök bizonyítják, hogy hosszú ideig lakott hely volt. Kimagasló jelentőségű itt talált keltakori lelet a szakirodalomban bátai vadkanként nyilvántartott tömör bronz szobrocska. A ...

Tovább »

Báta a 1526.-ig

A honfoglalás után környékünk nagyfejedelmi törzs szállásterülete, később királyi birtok volt. A honfoglaló magyarokat kísérő török nyelvű nomád nép – besenyők – telepedtek meg itt. A település neve nagy valószínűséggel víznévből ered. A báta a maga’ mocsár, sár’ jelentésével nem más , mint török megfelelője a magyar Sár, Sárvíz elnevezésnek, azaz a Fejér-Tolna megyei Sár vagy Sárvíz alsó folyását a ...

Tovább »

Attala az ókorban

A település története a római időkig nyúlik vissza, amikor is már megerősített táborhely lehetett. Erre utalnak a község határában talált római téglák, illetve épületmaradványok. A monda szerint vár is állt itt, melynek úrnője a római hölgy: Atala volt. Hozzá kapcsolódik a „süllyedt vár” legendája, miszerint egy hajadon, a vár egykori tulajdonosa, befalaztatta a vár ablakait egy kivételével. Ennél megállva a ...

Tovább »

Őcsény a középkorban

Őcsény középkori társadalmáról, gazdasági és kulturális viszonyairól nagyon keveset tudunk. A korai századokban a társadalom rendkívül tagozott volt: legfelül a királynak adózó szabad magyarok; a katonai szolgálattal tartozó várjobbágyok, az egyháznak adományozott szabad fegyveresek és a lovas kísérők voltak. Ez a több-kevesebb szabadságot élvező réteg a középkor derekán már félszabad libertinusokból és praediális (egyházi) nemesekből állott, akikből még később a ...

Tovább »

A kezdetektől a honfoglalásig

Az Őcsény melletti római castellum alapjai is láthatóak voltak, feltöltött útját a nép Ördögvettetésnek nevezi. Az i. sz. V. századtól kezdve rövid időközökben különféle nomád népek követték egymást: a sárközi mocsárvilágban legeltettek és halásztak, és a Sárközre nyíló völgyekben temették el halottaikat. A temetkezési helyekről került elő néhány hun kori sírlelet, többek között egy mesterségesen torzított koponya, és találtak néhány ...

Tovább »

Decs a kezdetektől a 15. század vég

A község a letelepülő fejedelmi törzs szálláshelyéhez tartozott, nevét Gyécsa-Geicsa-Géza névtől származtatták, lakóinak hosszú évszázadokig kiváltságai voltak. ősi lakossága egyesek szerint fajilag, de szokásaiban, ruházatában, életmódjában is határozott törökös jelleget mutat. Feltevések szerint az Aldunán érkező honfoglalók, vagy rokon törzsek, /besenyők/ népesítették be. A láp, a mocsárvilág őrizte meg számunkra ezt az ősi települést. Decs a felszínre került leletek alapján ...

Tovább »

Gyönk a kezdetektől a 15. sz. végéi

Egyes leírások szerint a községtől nem messze, Gerenyáson kelta temetőt tártak fel. Ezen feltárások szerint itt egy bronzkori földvár is állt. A mai vásártér közelében biztosan találtak avar temetőket, melyeket 1968-1983 között tártak fel. A sírleletek bizonyítják, hogy a magyarok már a 900-as években letelepedtek itt. A feltárt közel 700 sírhely alapján azt a következtetést szűrték le a régészek, hogy ...

Tovább »

Pincehely a középkorban

A honfoglalás korában Tolna megye nagy része éppen Árpád vezéré, vagy családtagjaié lett, így Pincehely község is minden valószínűség szerint. Azt tudjuk, hogy Görbő 1397-ben a Kanizsai családé. Valószínűleg, hogy Pincehely is az övék volt már akkor, hiszen 1424-ben került Ozorai Pipó birtokába, éppen a Kanizsai családtól. 1430-ban viszont már a Garai családé. Garai László özvegye, mivel a simontornyai vár ...

Tovább »

Pincehely az őskorban, ókorban

Már a kőkorszakban is lakott hely volt. Több kőbalta, őrlőkő, véső került Pincehelyről a Nemzeti Múzeumba és a szekszárdi Múzeumba is. Az ún. “RAB ANDOR” kúttól délnyugati irányban a regölyi határ felé, a Kapos völgyében a tőzegalja között homokszigetek emelkednek. A Budapest-pécsi vasútvonal építése alkalmával a homokszigetek egyikén, közvetlenül a Kapos bal partja mellett nagy mennyiségű edénytöredéket, korhadt csontokat, őrlőkövet, ...

Tovább »

Alsópáhok a 15. sz. végéig

Szintén régészeti lele­tekből ismerjük a falu középkori román temp­lomának helyét, melyet Dr. Szántó Imre tárt fel 1948-ban. Ezt a templomot a források 1369-ben említik először, de feltehető, hogy a XI. század­ban épült, s Szent Margit tiszteletére szentelték. Hasonlóan a többi kis román templomhoz. Egy hajóját félköríves szentély zárta le, 1778-ban pusztult el. Szintén elpusztult a területről ismert másik középkori templom, ...

Tovább »

Asópáhok eredete

A község neve feltehetően a “páhol” igéből származtatható. Dr. Szántó Imre, a falu monográfusa szerint a környéken működő tímár foglalkozásra, a nyersbőr “páho¬lására” utalt, annak a a-k többes szám jelével ellátott változata, ugyanis e környéken az évszázadok folyamán több település is létezett, mely hasonló tevékenységgel foglalkozott a közelben feltörő meleg vízre alapozva. Az “Alsópáhok” név csak 1622-ből ismeretes, bár valószínű, ...

Tovább »

Alsószölnök a középkorban

A Vasi-Hegyhát részét képző Vendvidéken, a Rába völgyében fekszik. Alsószölnöknél lép a Rába Ausztriából Magyarországra. A legközelebbi város Szentgotthárd (7 km). Közvetlenül az osztrák határ mentén helyezkedik el, de a szlovén határ is mindössze 6 km-re van. Közeli települések: Apátistvánfalva, Felsőszölnök, Kétvölgy, Szakonyfalu, Mogersdorf (Nagyfalva). Településszerkezete dombvidéki többutcás sorfalu. Története Első írásos említése 1387-ből való (Zelnuk inferior). A középkorban Dobra ...

Tovább »

Acsád a 18. századig

A Szombathelytől északkeletre elhelyezkedő Acsád nevét minden bizonnyal a honfoglaló Acsád vezérnek köszönheti. A falu mellett 1930-ban kőszarkofág került elő. A határában található Ablánc-malom egy azóta elpusztult falu emlékét őrzi. Ennek az Ablánc nevű falunak a templomát 865-ben szentelték fel. Magádnak Acsádnak a neve 1255-ben bukkan fel oklevélben. Acsád középkori eredetű, de barokk stílusban átépített római katolikus temploma Keresztelő Szent ...

Tovább »

Dombóvár a középkorban

Dombóvár város Tolna megyében, a Dombóvári kistérségben. A Dombó család egykori várában tartózkodott 1537-ben Tinódi Lantos Sebestyén. A várban szerezte „Jáson és Medea” című széphistóriáját. 1913 és 1914 közt itt végezte a gimnázium első osztályát Illyés Gyula.A köralakú földsánc, amely a központi kiemelkedést körülveszi, napjainkban is elég ép és jól mutatja, hogy mesterséges erődítmény maradványa.A köralakú földsánc, amely a központi ...

Tovább »

Mátészalka a kezdetektől

A mai Mátészalka négy önálló település (a két Máté, Külszalka és Belszalka) összeolvadásával jött létre. A XII. század közepén a Szalkából akkor még Dobosra vezető út mentén A Hontpázmány nemzetség ősi adománybirtokán létesült Máté falu. Neve az alapító ős utódainak, II. András poroszlójának és testvéreinek a nevében tűnik fel 1216-ban és 1231-ben. Amikor a Mátéi család utolsó férfi tagja a ...

Tovább »

Zámoly a 15. sz. végéig

A község környékén nagyszámú lelet került a felszínre a római időkből. Ezek alapján bizonyos, hogy a terület a bronzkor embere, majd később a kelta eraviscusok által is lakott volt. A magyar történelem egyik korai, gyászos eseménye kötődik e helyhez. Az Aba Sámuel, majd I. András ellenében trónkövetelő Orseoló Péter Zámoly községbe húzódott kíséretével, és idegen segítséggel akart hatalomra jutni. Itt ...

Tovább »

Csókakő a 15. sz. végéig

Elnevezését illetően természetesnek látszik az a feltételezés, hogy a környéken fészkelő, a fehérlő sziklaormot gyakran ellepő csókáktól ered. Mégis sokan személynévből származtatják. A nyelvészeti fejtegetések szerint Chowka az István kicsinyítő, becéző formája volt valaha. Ezen következtetés szellemében valószínű, hogy Csókakő a Csák nemzetség Csóka (Stephan, István) nevű tagjáról kapta a nevét. A község melletti 479 méter magas sziklára a XII. ...

Tovább »

Székesfehérvár a királyok városa

A város területén már az újkőkorszakból (i. e. 5. évszázad) is található emberi település nyoma. A római korban a közeli Gorsium a Balaton és a Velencei-tó között kereskedelmi utak fontos csomópontja volt. Ezen a területen keresztül vezettek a kereskedelmi utak a Móri-árkon és Veszprém környékén keresztül északra és nyugatra, délkeletre a Balkán-félszigetre, északkeletre a dunai átkelőhely felé (a mai Budapest ...

Tovább »

Gánt a középkorban

Gánt története összekapcsolódik a környező Kápolna, Vérteskozma és Kőhányás történetével. A Gánt elnevezés arra utal, hogy a helység hajdan egy Gan nevű személy birtokában volt. ( A valószínűleg német eredetű Gánt helynév már XII. századi oklevélben is előfordul.) Néhány felfogás szerint a helynév szláv eredetű, de jelentheti a középfelnémet “sziklagörgeteget” is. Gánt első megemlítése 1193-ból, III. Béla oklevelében olvasható. Ebben ...

Tovább »

Füle a középkorban

A települést az oklevelek 1009-ben említik először, nevét ekkor Fyley-nek írták. I. István király ezt az Úrhida várkörzethez tartozó falut a veszprémi püspökségnek adományozta. 1243-ban IV. Béla király az itt élő szolgagyőri várnépek 4 háznépét a fehérvári prépostságnak adta. 1251-ben Fülei Márton poroszló Sár szomszédosa. 1323-ban a veszprémi püspökkel szemben az itteni Szent Márton-egyházban kellett a fehérvári őrkanonoknak 50 nemessel ...

Tovább »

Ercsi a középkorban

A Csepel-szigeten megtelepülő honfoglaló magyar törzsek és nemzetségek a Dunán átkelve 896 táján érték el Ercsi területét. A település történetének első írásos emléke az Árpád-korból származik. A Szent István által alapított Bakonybéli apátság javadalmai között 1037-ben megemlítik az ercsi halászatot is. III. István uralkodása alatt Tamás nádor Szent Miklós tiszteletére bencés monostort építtetett 1166-ban a Duna bal partján, az akkori ...

Tovább »

Ercsi az ókor végéig

A város neve, Ercsi, a legősibb helynevek egyike, amely a feljegyzések szerint már 2000 éve lakott terület volt. Nevét a szájhagyomány szerint egy Erch-Ercs nevű, avar törzsfőnökről kapta. A későrézkor-kora és középbronzkor határán számos népcsoport jelent meg a Duna nyugati partjáig nyúló területen, eltérő színvonalat és sajátosságokat mutató kultúrával. Az I. században itt megtelepedett illír-kelta eraviszkuszok az őslakosságnál jóval fejlettebb ...

Tovább »

Dunaújváros az ókor végéig

Dunaújváros (1951 előtt Dunapentele, 1951-1961 között Sztálinváros / 1956-ban ismét Dunapentele) megyei jogú város Fejér megye délkeleti részén, a Duna jobb partján. A Dunaújvárosi kistérség központja. Az ókorban területén feküdt a rómaiak Intercisa nevű városa. Dunaújváros a Mezőföld keleti szélén, a Duna jobb oldalán, Budapesttől 67 km-re található. A város három nagyobb részre tagolódik. Északon a patakok szabdalta mélyebben fekvő ...

Tovább »

Csákvár az ókorban

A görög égeikumról felvándorolt népcsoport, itt telepedett meg, a péceli kultúrát képviselő népesség pedig elég hosszú ideig élt itt. Rájuk utaló tárgyak és jelek az ásatásoknál kerültek pontosításra. Az I. század végétől a IV. század végéig a település római provincia volt, ekkor Floriana néven emlegették. A bekebelezett népesség, a nagyszámú légió és kiszolgáló népesség annyira felduzzadt, hogy hamvasztásos temetést végeztek ...

Tovább »

Csákvár a középkorban

I. sz. 430 körül hun ellenőrzés alá került a terület, míg Attila meg nem halt, ezután a káni harcok miatt kivonultak Attila utódai a területről, azaz a Kárpát-medencéből. A déli szláv törzsek és a nyugati választófejedelmek próbáltak teret hódítani, mivel azonban egymással torzsalkodtak, így egyiknek sem sikerült hosszasan megtelepülni, az egész területet leigázni. Az idő múlásával 887 – 896 között ...

Tovább »

Cece a kezdetektől a középkor végéi

A község alapítását és elnevezését valószínűleg a Szent István halála utáni évtizedekben letelepedett besenyőknek köszönheti. Oklevélben 1193-ban találkozunk először a Cece család nevével. A község közelében számos régészeti lelet került elő a bronz- és a vaskorból, valamint a kelták idejéből is. Római kori emlékei közül említésre méltó Resatus mester tálja és egy bronzserpenyő. (Resatus mester a provincia leghíresebb fazekas mestere, ...

Tovább »

Bicske az őskorban

Bicske Fejér megye északi részén fekvő város. Bicske a Budapest-Győr-Hegyeshalom-Bécs vasútvonalon fekszik élénk vasúti forgalommal. Elővárosi szerelvények kötik össze Budapesttel, Tatabányával, Komárommal és Győrrel. Gyorsvonatok járnak innen Budapest, Győr, Rajka, Sopron, Szombathely és Pozsony irányába. A város az 1-es elsőrendű főút mentén fekszik, ám központja a régi országút körül terül el. A város határában fut az M1-es autópálya, amelyen egy ...

Tovább »

Törökszentmiklós a középkorban

A honfoglalás korának leghíresebb környékbeli lelete a kétpói ezüstcsésze. Az itt megtelepedett törzsek neve még helynévi adatként sem maradt fent. A megyeszervezés során Törökszentmiklós területe Szolnok megyéhez került, amely 1437-től Külső-Szolnok néven önállósult. Az egyházi szervezet kialakítása során a váci egyházmegye része lett. A tatárjárás után az elnéptelenedett területekre kunok települtek. A törökszentmiklósi határ településnevei Luxemburgi Zsigmond idejében kezdenek feltűnni ...

Tovább »