Szellemes vígopera helyzetkomikumokkal, szerelmi intrikával és kis melankóliával. Donizetti Don Pasqualéja visszaér a Zürichi Operaházba. Julie Fuchs és Johannes Martin Kränzle játssza a főszerepeket.
Don Pasquale életét fenekestől felforgatja, hogy egy fiatal özvegy, Norina elhiteti vele: nőül megy hozzá.
Johannes Martin Kränzle, bariton:
„A legtöbb változat nagyon hasonló: Don Pasquale egy szerencsétlen, téblábol a meleg vizes palackjával. Föltettük a kérdést, miként tudnánk másképpen ábrázolni.”
Christof Loy rendező nem a szokásos utat választotta, inkább a szereplők összetett jellemére fókuszál.
Amikor Gaetano Donizetti 1842-ben megkomponálta a darabot, már mutatkoztak első jelei halálos betegségének.
Christof Loy:
„Ezekkel az érzésekkel búcsúzik az élettől, ugyanakkor megmutatja az öröm pillanatait, amelyek az életben megadattak. Ezt az egyensúlyt akartam ábrázolni, amikor elhatároztam, hogy színpadra állítom ezt a darabot.”
Julie Fuchs, szoprán:
„Norina szerepét nagyon kellemes eljátszani, mert vicces, és ebben a rendezésben nagyon sok fekete humor és irónia is van.”
„Az egyik áriában azt mondja, tudja, hogyan kell bánni a férfiakkal. Tudja, mit lehet elérni egy pillantással, egy könnycseppel, egy sóhajjal vagy apátiával.”
Christof Loy:
„Olyan nőként akartam megmutatni Norinát, aki fölfedez magában valamit, amikor találkozik Don Pasqualéval. Ez olyan, mint egy erkölcsi tudat. Azt hiszem, szép az, hogy efféle életutazásra indul.”
Julie Fuchs:
„Számomra az ennek a történetnek a tanulsága, hogy a szerelem mindenütt jelen van.”
Christof Loy:
„Don Pasqualéval sok mindent megtanulhatunk arról, mit jelent szerelembe esni, és főleg azt, milyen nyíltszívűnek lenni.”
