Bodnár Attila sajnos nagyon fiatalon hunyt el, amely nem csak a szülőket és közelebbi hozzátartozókat érintett meg, hanem lényegében egy egész országot.

A halála után nyomban elkezdődött a találgatás, illetve különböző pletykák terjedtek el, hogy mi okozhatta a tragédiát. Lehetett olvasni arról, hogy öngyilkos lett, lehetett hallani olyat, hogy esetleg valaki meggyilkolhatta. Ezek azonban csak a találgatások szintjén voltak, ugyanis utólag kiderült, hogy egyik sem merült fel.

A család kérte, hogy boncolják fel annak érdekében, hogy kiderüljön mi is történt valójában. Még a halála napján kihívták a mentőt, orvost, illetve rendőrséget, hogy helyszíneljenek és vegyék jegyzőkönyvbe mi is történhetett. A boncolás eredménye pedig alátámasztotta az orvosok és rendőrök véleményét, miszerint nem történt sem önkezűség, sem idegenkezűség a halálával kapcsolatban. A halálának pontos okáról a Bors faggatta az apát, Bodnár Attilát, aki azt is elárulta, hogy már el is hamvasztották a fiát.

„– Tájékoztattak az előzetes boncolási eredményről még a múlt héten, és a halotti bizonyítvány kiadásával a temetési szertartás lefolytatható, tudomásunk szerint sem önkezűség, sem idegenkezűség nem történt.

– A fiam egy ismerőse lakásá­ban volt, ahogy én tudom. Este még tévéztek, másnap az ismerôse elment otthonról, hagyta aludni, mire visszaért, nem tudta felkelteni. Hívtak mentőt, ügyeletes orvost, rendőrt, és megállapították, hogy nincs bűncselekményre utaló nyom. Mi is kértük a boncolást, hogy kiderüljön, mi okozta a halálát október 19-én. A halotti bizonyítványt megkaptuk, és az csak ránk tartozik.

– A temetés csak ránk, az odaadó édesanyjára, az ő testvéreire és rám tartozik, szeretettel, kegyelettel őrizzék az emlékét, a búcsúztatása úgy lesz, ahogy Attila akarta. Ez a mi személyes bajunk, ügyünk, és egyedül szeretnénk gyászolni.

– Attila 19 éves korától úgy élt, azt tette mindig is, amit jónak látott, amihez kedve volt. Tanult ember volt, érettségizett, és teológiai iskolát is végzett, dolgozott könyvtárosként, szociális gondozóként, filmstatisztaként, klubzenészként, satöbbi. Az édesanyja a mai napig szép lakást tart fenn, és mindig is gondos, odaadó anyja volt. A harminc évvel ezelőtti válásunkkor mindent otthagytam nekik, lakást, berendezést, volt helye, de neki mennie kellett, az elképzelései szerint. Próbáltunk segíteni, a média is, én is, a barátok is, de ő mindig azt tette, és úgy, ahogyan akarta élni az életet. Na­gyon jóindulatú és kedves, de öntörvényű, erős akaratú és egyéniségű ember volt, emlékét, létét a lelkünkben őrizzük.”

A zenész továbbá azt is elárulta, hogy a fia végső nyughelye az édesanyja lakhelyén lesz. A helyi temetkezési vállalat viszont eddig még nem kapott megkeresést ezzel kapcsolatban. Bodnár Attila utolsó napjait is utcazenészként töltötte. Annak idején az X-Faktorba jelentkezett és ha nem is lett belőle befutott sztár, mindenki érezte, hogy bizony az apja tehetsége benne is ott lapul. A tehetségkutató végül kisebb kudarc lett, viszont egy egész ország ismerte meg, sőt részben ennek köszönhetően még az apjával is újra elkezdte tartani a kapcsolatot. Ez odáig vezetett, hogy a zenész felkarolta a fiát és segített a karrierje egyengetésében. Az együttműködés sajnos nem tartott azonban sokáig, fia pedig ismét az utcát választotta. A halálának pontos okairól tehát az apja sem árult el többet, viszont az biztos, hogy az eddigi hírek mind hamisak ezzel kapcsolatban. Alakulhatott volna sokkal jobban is ez a történet… Nyugodj békében Bodnár Attila!

Forrás: delina