Területünket legelőször egy 1297-ből való oklevél említi. Az Árpád-házi királyok idején III. András király az Ákos nembeli – kik a Berettyó, az Ér és a Kraszna folyók vidékét birtokolták – Mihályfia Ákosnak adományozza a Békés vármegyében üresen álló – lakóitól elhagyott – Fehéregyháza és Heen nevű pusztákat. Heen pusztán Szent Miklós, Heen és Fehéregyháza közt Szent András tiszteletére emelt templom áll. A kutatások valószínűsítenek egy Heem (Heen) nevű Árpád-kori falut is a mai Békésszentandrás területén, amit később Hék puszta néven emlegettek, s ezt az elnevezést sokáig őrizte is egy településrész.
A templomok közelében községeknek kellett lenniük, utóbbiak azonban korábban, a tatárdúlás idején elpusztulhattak. Ezért az oklevél csak a pusztákon álló templomokról szól. Ákos mester kijavította, és rendbe hozta a Szent András tiszteletére emelt templomot, valószínűleg a heeni templom anyagát is felhasználta hozzá, mert arról többé nem találunk említést. Nevét a Szent András apostol tiszteletére emelt templomtól kapta.

Ákos mester kezén azonban csak 32-33 évig maradt Szent Andrásról elnevezett birtok, mert Garay Miklós nádor 1378-ban kelt – a kun Manalaki Ferenc és Jakab, valamint Úzvásáry Jakab között folyó peren hozott – ítélőlevele a Sáros megyei Úzvásáryakat ismeri el birtokosoknak, miután ezek elfogadhatóan igazolták, hogy már 1329-ben az övéké volt Szentandrás, mint örökség. Neve először 1378-ban szerepel az előbb említett ítélőlevélen (Zenthandreas), később megtaláljuk Zenthandoryas (1463) és Zenthandras (1466) néven említve. Az idők során szerepelt Körös-Szentandrás néven is. Községünk mai nevét 1895-ben kapta.

Birtokviszonyok a 15-16. században:
z Úzvásáryak nem fordítottak valami különös gondot szentandrási birtokukra, mert Zsigmond korában megint úgy tudják, hogy visszaszállt a koronára. Zsigmond 1436-ban Hunyadi Jánosnak adományozta Szent András, Csabacsüd és Szentetornya falukat a hozzájuk csatolt tizenegy pusztával. (Gádoros, Libeczegyháza, Örszegegyháza, Zeleméres, Lábosegyháza, Tökemonostora, Csorvás, Gellértegyháza, Apaegyháza, Kétkapu és Tompa).

A szentandrási adományozásnak az Úzvásáry család hat tagja ellentmond 1455-ben. Hunyadi azonban ragaszkodott a birtokhoz s V. László királytól új adománylevelet kért (1456). Az Úzvásáryak tehát nem tudták birtokjogukat eléggé érvényesíteni.
A szentandrási uradalom a Hunyadiak alatt meggyarapodott Királyság, Dónáttornya, Komlós, Ötvenablaku (Ötvenes) falukkal, valamint megszerezték még hozzá Körösszentmiklóst is. Hunyadi Mátyás az egész birtokot édes anyjának, Szilágyi Erzsébetnek az eltartására rendelte.
A Hunyadiak alatt középkori-virágkorát élte Szentandrás, a gazdatisztek kormányozta birtok 1463-ban mezővárosi rangot is kapott, s a században csak itt és Gyulán tartottak vásárt egész Békés megyében. Első ismert bírója Rácz András a korabeli okmányok tanúsága szerint rögtön azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy több társával együtt fegyverrel szegült ellen Bereckfy Mihály itteni birtokba iktatásának. Az akkoriban Körös-Szentandrás néven jegyzett település a mezővárosi rang után 1480 táján uradalomközponttá vált. A Hunyadiak nagy rendet és fegyelmet tartottak a városban. Szilágyi Erzsébet 1480-ban a szentandrási jobbágyokat szemkiszúrással fenyegette meg, ha gazdatisztjeinek nem engedelmeskednek.

Szilágyi Erzsébet halála után, 1484-ben Mátyás az egész szentandrási uradalmat fiának, Corvin Jánosnak adományozza, az új birtokos azonban csak Mátyás halála után vette tényleg azt birtokába. A tapasztalatlan ifjú herceg – aki az adakozásairól híres volt – 1494-ben Szentandrást, Csabacsüdöt, Körösszentmiklóst, Királyságot és Szentetornyát, valamint a hódmezővásárhelyi uradalomból Donáttornyát és Ötvenablakut tovább ajándékozta Dámffy Andrásnak udvaroncának. Tőle fivére, Márton örökli a birtokokat.
A szentandrási uradalom a Hunyadiak után Dámffy Márton kezében volt utoljára együtt. Dámffy halála után (1508) négy részre bomlik szét az uradalom és így elvesztette egykori jelentőségét.

A Hunyadiak után – Dámffy Márton földesurasága idején – megkezdődött a hanyatlás Szentandrás életében. Ekkor lakott földesúr először a helységben, de ez a körülmény nem jelentett a gazdasági élet szempontjából annyit, mint mikor egy hatalmas uradalom középpontja volt. Dámffy Márotn sokkal kevesebbet törődött az uradalommal, mint az előbbi birtokosok.
A város négy birtokosra szállt, a belterület is négy részre szakadt. Ennek megfelelően négy bírát találunk, akik földesuraik nevében szolgáltattak igazságot.
Bár a város nagyságát nem ismerjük, mégis egy 1512-ből való oklevél alapján feltehetjük, hogy a környékbeli helységek közül még mindig a legtekintélyesebb volt. Ekkor Györitelek, Furugytelek, Mogyoróstelek, Gődénytelek és Berektelek nevű határrészek is hozzátartoznak.

Vallási élet:
A lakosság nagy része a római katolikus egyház híve volt a 16. században, ekkor rendezett egyházáról és szép templomártól híres. Oláh Miklós esztergomi érsek Hungariájában mint tekintélyes egyházat említi. Plébánosa 1552-ben a trienti zsinatra utazó követ költségeinek fedezéséhez három forinttal járult hozzá. A terjedő protestantizmustól nem zárkózott el, mert van adat arra, hogy Szentandrás protestáns papja 1551-ben a Nagyváradon tartott zsinaton megjelent és a zsinati határozatokat alá is írta.

Cím: Békésszentandrás Hősök tere 1.
Tel: +36 (66) 218 344
E-mail: [email protected]
Web: http://www.bekesszentandras.hu