Főoldal > Hírek > Szabadidő > Kultúra > Batthyány maga adta ki a tűzparancsot a kivégzésekor
Az aradi vértanúkat ábrázoló szalag a vértanúk emléknapján Aradon, a vesztőhelyen felállított obeliszknél tartott megemlékezésen 2015. október 6-án. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Batthyány maga adta ki a tűzparancsot a kivégzésekor

Hirdetés

Súlyos megtorlás követte az 1848-49-es szabadságharc leverését. Az osztrák kormány nem csak bosszúért lihegett, de példát is akart statuálni. 1849. október 6-án kivégezték Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét.

A leszámolás még a fegyveres harcok idején elkezdődött, miután Haynau, az új osztrák császári főparancsnok, Julius Jacob von Haynau kiáltványban tudatta, hogy aki a magyar kormánnyal és a hadsereggel bármiféle kapcsolatban állt, az büntetésre számíthat.

A császári határozat végrehajtásával és a halálos ítéletek jóváhagyásának jogával is a kérlelhetetlenségéről ismert Haynaut bízták meg. Ferenc József császár – talán a lelkiismereti problémákat megelőzendő –, arra utasította Haynaut, hogy a halálos ítéletekről csak utólag tegyen jelentést.

Az aradi vértanúkat ábrázoló szalag a vértanúk emléknapján Aradon, a vesztőhelyen felállított obeliszknél tartott megemlékezésen 2015. október 6-án. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Felsőbb utasításra ítélték halálra Batthyány grófot

Batthyány Lajost még 1849 januárjában letartóztatták, és az olmützi törvényszék ítélte – koncepciós perben, felsőbb utasításra – kötél általi halálra. A bíróság az ítélet meghozatalakor csak példát akart statuálni, abban a hiszemben, hogy az uralkodó kegyelemre változtatja az első felelős magyar miniszterelnök a halálos ítéletét – ám ez nem következett be. (A bírák ugyanakkor a Bécsben hozott szabályt is megsértették, hiszen a felelősségre vonás csak az Országgyűlés feloszlatása után elkövetett cselekményekre vonatkozott – Batthyány viszont ekkorra már lemondott kormányfői tisztéről.)

A volt miniszterelnök halálos ítéletét Haynau 1849. október 5-én erősítette meg.

Kötél helyett „por és golyó”

Batthyány Lajos a kivégzés előtti éjjelen – mert megalázónak tartotta az akasztást, azzal csak a köztörvényes bűnözőket illették – egy felesége által becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát.

Bár szándékában állt, nem halt bele, ám a sérülése miatt a helyi parancsnok saját hatáskörben akasztásról „porra és golyóra” változtatta az ítéletet – ami miatt Haynau idegrohamot kapott.

Rajta, vadászok!

A vérveszteségtől legyengült gróf a puskacsövek kereszttüzében sem engedte, hogy bekössék a szemét, és fél térden állva maga vezényelt tüzet. Utolsó szavai három nyelven hangzottak el: „Allez Jäger, éljen a haza!” (Azaz: Rajta, vadászok…)

Egy golyó a szívét, egy a tüdejét, egy pedig a fejét ütötte át.

További tizenhárom hősi halott

Aradon ugyanezen a napon végezték ki a tizenhárom honvédtábornokot:

Aulich Lajost
Damjanich Jánost
Dessewffy Arisztidot
Kiss Ernőt
Knézich Károlyt
Lahner Györgyöt
Lázár Vilmost (ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon)
Leiningen-Westerburg Károlyt
Nagysándor Józsefet
Poeltenberg Ernőt
Schweidel Józsefet
Török Ignácot és
Vécsey Károlyt.

A golyó általi halálra „kegyelmezett” Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt a vár északi sáncában lőtték hajnalban agyon. Kiss Ernő az első lövések után még életben maradt: ekkor maga vezényelt tüzet a tanácstalan katonáknak, de egy tiszt hozzálépett és fejbe lőtte.

A kivégzőosztagba több elítélt bécsi forradalmárt is beosztottak.

Barabás Miklós litográfiája, a tizenhárom aradi vértanúról: Knézics Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lakner György, Pöltenberg Ernő, gr. Leiningen Károly, Török Ignác, gr. Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos.
MTI Fotó: reprodukció

A többi elítéltet a vártól délre összetákolt bitófákra akasztották fel. (A leírások szerint Franz Bott hóhér elégedetlen volt a közeli épülő ház elrekvirált gerendáiból ácsolt akasztófákkal.)

Elrettentésül a holttesteket estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el. A kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett.

Az aradi vértanúk emlékére állított Szabadság-szobor 2014. október 6-án Aradon. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

 

Damjanich János aradi vértanú 1849. október 6-án, feleségéhez írt búcsúlevele a Veszprém Megyei Levéltárban 2015. október 6-án, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, az aradi vértanúk emléknapján. A honvédtábornok az utolsó sorait a vizitkártyájának hátuljára írta le. MTI Fotó: Nagy Lajos

Haynau nem lankadt

A bíróságok 1848 novembere és 1850 vége között 4628 magyar rebellis ügyét tárgyalták. Az ellentmondó statisztikák szerint a megtorlások során mintegy 500 halálos ítélet született, ebből mintegy 110-et hajtottak végre.

Másfél ezer embert ítéltek többévi börtönre (sokaknak a halálos ítéletet változtatták erre), a honvédsereg állományának 25-30 százalékát pedig besorozták, nekik hét évet kellett szolgálniuk távol a hazától.

„Ezt Aradért kapod!”

A könyörtelen bosszúhadjárat 1850 júliusától mérséklődött. Az európai felháborodás miatt a bécsi udvar ekkor nyugdíjazta a „hatáskörét túllépő”, és általános gyűlöletnek örvendő Haynaut.

A legenda szerint, mielőtt dicstelen véget ért volna a szabadságharc kitörésének 5. évfordulójának előestéjén, a hóhért angliai utazása során, egy londoni munkásgyűlés két magyar résztvevője felismerte és megverte – a híradások szerint az „Ezt Aradért kapod!” felkiáltások közben.

Állítólag maga Garibaldi is meg akarta keresni a két magyart, hogy megköszönje nekik Haynau összeverését…

Haynau Londonban

Haynau élveboncolásáról beszélt az utókor

Ugyancsak legenda övezi az említett dicstelen véget: az szinte bizonyos, hogy a bresciai hiéna  barátaival éppen az észak-itáliai felkelés leverését ünnepelte, amikor elérte a halál. Egyes történetek szerint a jelenlévők a halált agyvérzésnek tudták be, de nem tudhatták, hogy egy fejsérülés utóhatásaként Haynau rendszeresen elveszti eszméletét.

Később elrendelték a holttest felboncolását, amit a koponyatető lefűrészelésével kezdtek el – a történet szerint az elborzadt orvosok ekkor vették észre, hogy Haynau még él, s egyikük megadta neki a „kegyelemdöfést”.

A szikár valóság azonban minden valószínűség szerint az, hogy a kiérkező orvos meg tudta állapítani a halál beálltát, és nem került sor boncolásra.

A nemzet áldozata nem volt hiábavaló

A szabadságharc ugyan elbukott az osztrák és orosz túlerővel szemben, de a nemzet áldozata nem volt hiábavaló. A küzdelem társadalmi vívmányait: a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és a törvény előtti egyenlőséget már nem lehetett elvenni. Az a hősies katonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, olyan rokonszenvet váltott ki Európa-, sőt Amerika-szerte, amely a nemzet reményeit táplálta, hogy egy kedvező fordulat alkalmával, egyszer véglegesen kivívhatja a függetlenséget.

A magyar kormány 2001. november 24-én visszatérő nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. A kormányrendelet értelmében ezen a napon a Magyar Köztársaság lobogóját félárbócra eresztik, a középületeken meg kell jelennie a gyászlobogónak, az iskolákban pedig megemlékezést tartanak.

(Magyarország első felelős miniszterelnöke kivégzésének színhelyén 1926. október 6-án avatták fel a Pogány Móric tervei alapján készült Batthyány-örökmécsest (a mai Holt és Báthory utca sarkán), amely később is a szabadság jelképe maradt.)

Forrás: hirado.hu

Képek: hivatkozás szerint;

Szólj hozzá, mondd el véleményed és ne felejtsd el megosztani!

hozzászólások

Megosztás:
Hirdetés
tűzvédelemphotographer-banner_468
WordPress Lightbox