Forrás: ScienceDaily | 2015. 02. 03. 17:00:00

Spanyol kutatók szerint a vadászíjászat az újkőkori időszakban az egység egyik oszlopaként funkcionálhatott a primitív emberi társadalmakban.
A Barcelonai Autonóm Egyetem kutatói a katalóniai La Draga lelőhelyen előkerült újkőkori (neolitikumi) íjakat vették szemügyre, eredményeiket a Journal of Archaeological Science folyóiratban közölték.

Xavier Terradas, a vizsgálat egyik szerzője elmondta, a helyszínen talált kevéske állati maradvány és bőséges vadászati felszerelés összevetéséből arra a következtetésre jutottak, hogy a vadászszerszámok gyártásának fő célja nem az élelemszerzés volt. A neolitikumi vadászíjászat fontos közösségi és szociális szerepet hordozhatott, emellett szociális presztízst nyújthatott a fizikai tevékenységnek és az abban részt vevő egyéneknek.

A vizsgálat szerint bizonyos esetekben a presztízs a vadászott állatfajjal áll kapcsolatban, máskor hangsúlyosabban kötődött a zsákmány szétosztásához, mint tulajdonképpeni vadászatához.

A kutatásban leírt leletek között megtalálható három 2012-ben, La Dragában fellelt tiszafa íj. Elemzésük megerősítette, becsült koruk a 7400-7200 éves tartományra esik, ennélfogva a legidősebb ilyen típusú íjak Európában, amelyeket eddig megtaláltak.

Az egyetlen, amelyet teljes egészében sikerült feltárni, 1080 milliméter hosszú, maximális szélessége 25 milliméter, vastagsága 15 milliméter. Méretre tehát kisebb, mint az Európában máshol előkerült neolitikumi íjak általában, a másik kettő fennmaradt darabjai viszont nagyobb, a többi európaihoz hasonló méretű eszközöket sejtetnek.

A kutatás következtetései szerint a La Dragában fellelt íjak amellett, hogy egyedülálló tárgyi bizonyítékai a korai neolitikumi vadászíjászatnak és vadászati technológiának, a legkorábbi olyan régészeti leletek közé tartoznak, amelyek az első gazdálkodó közösségekben a vadászat szociális szerepéről elérhetőek.