Főoldal » Az ősi puszta vadvilágát mutatja be a Hortobágyi Vadaspark
Természetvédelem, élőlények védelme

Az ősi puszta vadvilágát mutatja be a Hortobágyi Vadaspark

A Hortobágyi Nemzeti Park természeti adottságaira alapozott Hortobágyi Vadaspark kiválóan alkalmas az ősi puszta vadvilágának bemutatására.

Lakói között láthatók az ember megjelenése előtt ezen a tájon élő, de a civilizáció térhódítása miatt a területről kiszorított állatfajok, mint például a farkas, sakál, vadló, illetve a védett területeken ma is élő vadállatok, mint a vadmacska, róka, réti sas, vaddisznó és még sokan mások.

Bendegúz, Pocak és Rozi – ez a neve a Hortobágyi Vadaspark három vaddisznójának. Sokan nem gondolnák, de a disznók kifejezetten okos állatok, teljesen normális, hogy megismerik a nevüket és a gondozóikat is – erről beszélt Király Dávid, a Hortobágyi Vadaspark létesítményvezetője az M1 Kékbolygó című műsorában. Hozzátette, nem csak egy személyt, hanem többet is meg tudnak különböztetni egymástól.

Több mint 130 hektárt számláló terület

Király Dávid már öt éve dolgozik a vadasparkban, és heti 5–6 munkanapján igyekszik minden állatot meglátogatni. Elmondta, a természet és az állatok iránt való szeretete már gyermekkorában megmutatkozott, és ez felnőtt korában sem változott: állatok gondozásával és mentésével foglalkozik. A vadaspark létesítményvezetőjeként ugyanakkor jóval több dolga akad. A park ma a külső legelőkkel együtt 130 hektárt számláló terület, ahol

negyven faj csaknem kétszáz egyede található meg.

Hortobágy korábban sokkal változatosabb élőhely volt, mint most. Ezt bár befolyásolták az egykori folyószabályozások és a különböző mezőgazdasági beavatkozások, a terület továbbra is optimális maradt a vadaspark állatainak számára, hiszen a legtöbb élőhelytípus itt megtalálható – ismertette Király Dávid.

Megjegyezte, itt egyaránt jelen van a száraz, szikes gyep, de a mélyebben fekvő pontok is, amelyek már vízállásos területek. És vannak fával kissé sűrűbben, vagy ritkábban borított területek is, így a területre jellemző összes fajt természetes környezetében tudják bemutatni.

Száz éve nem költ hazánkban a fakó keselyű

Körülbelül száz éve nem költ már hazánkban az egykor a Kárpát-medence egész területén elterjedt fakó keselyű, a hortobágyi vadasparkban azonban találkozhatunk ezzel a madárfajjal is. Király Dávid elmondta, ezek a madarak alapvetően dögevők, ami azt jelenti, hogy elpusztult állatok tetemével táplálkoznak.

Przewalski-ló a Hortobágyi Nemzeti Parkban (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

Ez régen sokkal egyszerűbb volt, mivel rengeteg vadállat élt a területen, így mindig volt elhullás, és így volt táplálékuk is. Másrészt pedig, ahogy fejlődött a gazdaság és az állattartás, az emberek az elhullott egyedeket kint hagyták, és ezek a madarak takarították el. Napjainkban ez már másként működik, most már a fehérje feldolgozó elviszi az elhullott állatok tetemeit, így a keselyűk számára a táplálék mennyisége lényegesen lecsökkent.

A fakó keselyű a maga három méterével

a legnagyobb szárnyfesztávolságú madár volt a hajdani Magyarországon.

A vadasparkban jelenleg kilenc példány él, amelyek egy természetvédelmi alapítványon keresztül kerültek be Spanyolországból. Egy részük állatkerti szaporodott példány, másik részük pedig sérült, vagy mérgezett madárként került be a védelmi programba, és később a Hortobágyra – mondta Király Dávid.

Sok a megmentett egyed

Gyakran kerül a vadasparkba vörös vércse, karvaly és fehérgólya is. A legyengültség mellett gyakran áramütés, ritkábban mérgezés miatt szorulnak segítségre. Évente 70–80 egyed szokott bekerülni a parkba, és a nagy részét sikerül is megmenteni. Megjegyezte, emlősök ritkább esetben kerülnek be a vadasparkba, viszont sokkal jobb a megmentési arányuk, hiszen könnyebb őket felnevelni.

A vadaspark szafari túrákat is szervez. A speciális terepjárón ülve testközelből vehetők szemügyre a 120 hektáros legelő hatalmas fűevői. Jelenleg tizenegy vadló, valamint huszonhét rekonstruált őstulok található a hortobágyi pusztán. Ezek az állatok egyáltalán nem szelídek, és nem engedik az emberi érintést, ezért szigorúan tilos megközelíteni őket közelről.

Őstulkok és a Przewalski-ló

Az itt élő bikák többségének súlya megközelíti az egy tonnát. Bár külsőleg és viselkedésben is hasonlítanak, ezek az állatok nem sima őstulkok, ma élő szarvasmarhákból lettek visszakeresztezve. Az őstulkok ugyanis több mint 400 éve kipusztultak. Király Dávid elmondta, ennek egyik legfőbb oka az emberi civilizáció térhódítása volt, akik levadászták ezeket az állatokat.

Az egykori őstulok akár 180 centiméteres marmagasságához 3 méternél is nagyobb testhossz is társulhatott. A rekonstruált őstulok kiválóan bírja a szélsőséges körülményeket, nemcsak nagyon jól hasznosítja a legelőt, hanem taposásával, legelésével kiválóan karban is tartja.

A Przewalski-ló a hortobágyi puszta másik, szigorúan veszélyeztetett faja. Ez az állat a természetből ugyan kihalt, de a célzott állatkerti szaporító programnak köszönhetően sikerült megmenteni. Ma nem csak eredeti élőhelyén, Belső-Mongóliában, de

a világ több helyén is meg lehet ismerni,

hogyan néz ki egy igazi vadló. A Przewalski-ló és a rekonstruált őstulok békésen megférnek egymás mellett, és élő bizonyítékok arra, hogy sosem késő cselekedni egy jó ügy érdekében.

m1

Hasonló hírek

Nagy terv készül a balatoni nádasok védelmében

Géza

Döbbenetes: egyre gyorsabban olvad az Antarktisz jege

Mazsi

Veszélyes fűfaj terjed, jelezze, aki találkozik vele

Géza