Az Omega a magyar zene nem csak egyik leghíresebb és legnépszerűbb zenekara, hanem az egyik leghosszabb életű is. A lezárást azonban még most sem tervezik, sőt új lemezzel rukkolnak elő!

Benkó László mesélt az Omega jövőbeni terveiről az erdely.ma portálon.

„– Nemrég fejeztek be egy turnét, melynek során templomokban játszottak. Miben lesz más a békéscsabai koncert?

– A tavaszi előadássorozat záró mozzanata a békéscsabai koncert, és hangulatában, díszletében, szinte mindenben más lesz. Olyan dalokat és hangszerelést hozunk, amelyek a templomi hangulatba nem fértek bele. Egy kicsit visszanyúlunk a fiatalkori első nótákhoz is, és egy nagyobb programmal készülünk. Ami nagyon fontos, hogy tulajdonképpen ennek a sorozatnak ez lesz az első szabadtéri koncertje. A fesztiválnak, ugye, ez már a harmadik kiadása, és a legkülönbözőbb helyekről érkeznek emberek. Ez kötelez bennünket, hogy olyan dolgokat is eljátsszunk, amit külföldi közönség nem nagyon láthatott-hallhatott.

– Április 9-én volt az utolsó oratóriumi koncert. Ezt hogyan értékelné?

– Azt tapasztaltuk, hogy az emberek manapság felgyorsult és lüktető világába kell egy kis megnyugvás, egyfajta lelki összekapaszkodás. Úgy építettük fel az előadásokat, hogy néha 20-30 év különbség is van az egymást követő dalok között. Ha ezt össze tudjuk rakni úgy, hogy fel sem tűnik, mennyi idő van közöttük, olyan, mintha egy mesét írtunk volna. Erre mi is időközben jöttünk rá. A templomban az első perctől az utolsóig van egy boldogság-háló, ami beteríti az embereket. Mi is érezzük ezt, nemcsak a közönség együtt. Csak egy példát hadd mondjak: régebben volt kötelező katonai szolgálat, amit senki sem szeretett. De megszépülnek az emlékek a hangokban. Mikor a tizedes ugratta a katonákat és vice versa, mikor kilógtunk az ablakon stb.; megszépülnek az első szerelmek is fiúknál, lányoknál. Szerintem nincs ennél szebb élmény.

– Új album is készül. Erről mondana néhány szót?

– Ez kifejezetten olyan, mint amit eddig mondtam: a jelen és a jövő találkozása, de nem mondanám lezárásnak. Egyrészt összegzi, ami eddig történt, másrészt feltár egy jövőképet, legalábbis hangulatilag megpróbálja átvenni azt. Ami nálunk bejött és sikere volt, az a space rock időszak, és ennek most is komoly jelentése és jelentősége van. „Hova tovább ebből az életformából?” A Pink Floyd is velünk egy időben csinálta ugyanezt (vagy mi csináltuk velük egy időben), mert egy általános ráérzés volt. Aki teheti, most is ehhez fordul, mert van egy víziója, hogy az emberiség miként léphet tovább. Mert ez, amit ebben a pillanatban élünk, inkább elszomorító, és nem az emberiség és a tudomány előrehaladó és megvitató helyzetét ábrázolja, hanem az idegesítőt és a szomorút, a kudarcot és a háborúkat. Ebből ki kell lépni! Arra kell törekednünk, hogy a mai fiatalok később tovább tudják vinni, amit elkezdtünk, és el tudják mondani, hogy érdemes volt élni, érdemes volt gyerekeket felnevelni.

– Érdekességképpen azt kérdezném meg, hogy összeszámolták-e valaha, hány koncertet és turnét adtak?

– Én nem tudok ilyeneket, bár mindegyikünk műszaki egyetemet végzett. Nagyon sok előadás és kilométer volt. Az az igazság, hogy amikor az ember ilyen számvetést végez, azon kapja magát, hogy nagyon tömör volt az egész. Inkább a kiemelkedő események, amik megmaradnak, azokat tudjuk sorrendbe állítani, azokban lehet nagyon jó vagy nagyon rossz dolog. Megúsztunk karambolt, kényszerleszállást stb. Ezek beleivódnak a tudatalattiba, és abban a pillanatban olyan történeteket tudunk visszaidézni, amiken, ha egy hétköznapi ember ezeket megtudja, elcsodálkozik, hogy még itt állunk. De ezeket még fel kell dolgozni, és tovább kell lépni.”

Forrás: erdely.ma