A Budán nemrég nyílt édességmennyor-szágban, a Sütit akarok!-ban jártunk. Elmondjuk, miért nehéz itt megállni egy darab után…A hely, amely gasztroblogból lett sütiző.

A budaiak nagy örömére újabb remek hellyel gazdagodott a főváros ezen oldala, hiszen Kapusi Gertrúd népszerű blogja kinőtte az internetet és most már nem csak olvashatjuk, de meg is kóstolhatjuk a Sütit akarok!-ot.

A Frankel Leó úton a Kavics utca magasságában mostanában csak a fonódó villamos építési munkálataitól volt hangos, de jó esély van, hogy ez a közeli jövőben megváltozzon. Nem, nem álltunk be betonozni, hogy gyorsabban haladjanak a munkával, viszont felfedeztünk egy remek helyet, amiért érdemes pont ide jönni – különösen édesszájúaknak.

Kapusi Gertrúd néhány éve, amikor még szervezetfejlesztéssel foglalkozott, valószínűleg nem gondolta volna, hogy most egy rózsaszín-szürke üzlethelyiségben fog állni és izgatott tekintettel figyelni, hogy a betérő vendégeknek hogy ízlenek süteményei.

Persze elmondása szerint az édesség már kiskorától fontos szerepet kapott az életében, édesanyja nyújtófája mellett ott pihent az ő méreteire szabott verzió a kis sodrófával együtt. Amikor pedig nem volt semmi édesség otthon, természetes volt, hogy sütnek valamit.

A sütés szeretete azóta sem változott és néhány évvel ezelőtt egy blog lett belőle, ami aztán hirtelen nagyon népszerű lett – úgy tűnik, nem csak Gertrúd szerette annyira a sütiket és persze az Oreót. Aztán lassanként a munkája is úgy alakult, hogy érezte: most vagy soha, és belevágott a saját sütizdéjébe.

Amikor mi meglátogattuk, a Sütit akarok! még csak pár napja volt nyitva, a festés és a dekoráció is teljes frissességében ragyogott, de persze a tekintetünk egyből a sütis pultra szegeződött – mert ugye a lényeg mégis valahol itt van. A tesztelést egy finom kávéval indítottuk, hogy aztán legyen energiánk a lehető legtöbb sütit megkóstolni, mert válogatni nem nagyon akartunk, ugyanis nehéz eldönteni, hogy az ember oreós brownie-t, vörös bársonyt, citromos pitét, vagy úgynevezett Banoffee pitét egyen, hogy a többit ne is említsük – már a sorrend kiválasztása is nehézséget okoz.

Ami egységesen az összes sütire igaz, hogy gondosan figyeltek arra, hogy az élmény ne egy fullasztó cukorsokk legyen, hanem valami könnyed, mégis nagyon karakteres ízvilág. Ez már önmagában nagyon dicséretes, és nagyon veszélyes is persze, hiszen így nehéz megállni egy süti után.. A hozzávalók gondosan válogatott, minőségi alapanyagokból készülnek. „Fontos számunkra, hogy tényleg minden olyan legyen, mintha én otthon, a saját konyhámban sütöttem volna” – mondja Gertrúd, aki az üzlethelyiséget is az otthonosság és baráti légkör szellemében alakította ki.

Az Oreo fontos szereplője mind a blognak mind a cukrászdának, ez tulajdonképpen a Sütit akarok! egyik védjegye is. Nem kell feltétlenül a jellegzetes amerikai keksz rajongóinak lennünk ahhoz, hogy szeretni tudjuk akár brownie-ban, akár egy sajttortában végzi – mindkettőben nagyszerűen teszi a dolgát. A sütik tésztája ízre és állagra is finom, a krém pedig éppen elég lágy és mégis tartalmas – mindkét süti gyorsan eteti magát.

A következő alanyunk a Red Velvet, vagyis vörös bársony nevű sütemény, ami szintén az Egyesült Államokban népszerű – nem is annyira meglepő módon. Például mert az alja vöröslő piskóta, vagy mert a teteje fehércsokis mascarpone-krém, netán mert ez az egész egy sütiben találkozik? Mire a kérdés végére érünk, a tányérunk is üres lesz. Ennek a sütinek az íze kevésbé intenzív, mint mondjuk az előző kettőé, de valószínűleg ízlések és pofonok kérdése, hogy ki mire vágyik jobban.

A nyárra való tekintettel kóstoltunk citromos sütit is, és habár a tesztbrigád egyik tagja sem nagy rajongója a citrusos sütiknek, ezt nyugodt szívvel ajánljuk mindenkinek, mert nem is túl savanyú, de nem is túl édes, egy fülledt nyári délutánon valószínűleg erre esik majd a választásunk.

Habár ekkorra már nehezen tudtuk elképzelni, hogy még bármi elférjen a gyomrunkban, a Banoffee – nak látványra és leírásra is visszavonhatatlanul a tányérunkra kellett kerülnie. Ez a pite a kicsit furcsa nevét a toffee (vagyis tejkaramell) és a banán keverékéből kapta, ugyanis ezek találkoznak benne egy nagy adag könnyű tejszínes krémben elrendezve. Annak ellenére, hogy az összetevői alapján töménynek tűnhet, egy nagyon könnyed és finom sütire kell gondolni, egyáltalán nem fullasztó, és ahogy már korábban is leírtuk – ez is pont annyira édes, amennyire kell.

Minden elszántságunk ellenére nem fért belénk több, pedig többek között volt még a pultban maracuja pite, sós karamellás csokis, narancso-mascarponés, és „mindenmentes” csokis torta is. Ez utóbbi kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a cukor-és gluténérzékenyek is mindig találnak majd maguknak való finomságot a pultban.

Ha valaki hétvégén költene el egy reggelit, akkor is érdemes erre járni, hiszen szombaton és vasárnap finom (és persze édes) reggelivel várják a vendégeket, például most szombaton többféle amerikai palacsintával.

Hogy hosszabb távon mit tervez Gertrúd? Azon kívül, hogy a következő hónapok a cukrászda tökéletesítéséről szól majd, szeretne tanfolyamokat és workshopokat tartani itt, illetve egyre több családi és céges rendezvényre is szeretne desszertasztallal készülni, így akinek ízlenek a Sütit akarok! finomságai, esküvőkre, céges bulikra és hasonló eseményekre is rendelhetnek majd.

Addig is, ha valakinek Buda felé visz az útja, érdemes egy apró kitérőt tenni a Frankel Leó út felé – mert építkezések ide vagy oda, az itt kapott első szelet sütemény mindenért kárpótol. Hogy a másodikról már ne is beszéljünk…

Forrás: szeretlekmagyaroroszag; Kép: Google. illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu