Miközben százmilliók éheznek, a világ szerencsésebb kisebbsége az étel megvonásával próbálja szervezetének működését optimalizálni.

„Egy új törvény felfedezése az emberiséget jobban lázba hozza, mint egy új csillag felfedezése” – írta Jean Anthelme Brillat-Savarin francia író valamikor a 19. században. A mai napig lázba hoznak bennünket a valós vagy annak vélt törvényszerűségek. Mi mással is magyarázhatnánk, hogy az egyik legalapvetőbb emberi szükségletünk, a táplálkozás köré minden szezonban újabb és újabb dogmák, valóságos hitrendszerek épülnek?

Miközben százmilliók éheznek, a világ szerencsésebb kisebbsége az étel megvonásával próbálja szervezetének működését optimalizálni. Az önfegyelem, a lemondás, a megtisztulás a kulcsszava a magazinok életmódrovatainak is. Minden legyen „mentes”. Minél kevesebb „akármi” van benne, annál jobb nekünk.

A táplálkozáspszichológusok (igen, ilyen is van már) szerint úgy kell a lelkünknek a szigorú diéta, mint egy falat kenyér. A fogyasztás őrületében egyre erősebb bennünk a lemondás iránti vágy. A vegánok ezzel nem értenek egyet, számukra nem csupán testük megtisztítása, hanem egy magasabb eszme – az élet védelme – a cél.

Az organikus táplálkozás hívei a „régen minden jobb” volt elvet követik, nem akarnak az ipari termelés, a nagyüzemi állattartás, a kistermelőket kiszorító konszernek cinkosai lenni. Nehéz megítélni, hogy olyan hírességek, mint Gwyneth Paltrow, Lady Gaga, Chelsea Clinton, PR-eszközként vetik-e be a táplálkozási doktrínákat, vagy személyes tapasztalat vezérli őket, egy biztos, hatalmas iparág malmára hajtják a vizet.

Néhány éve a koleszterin és a zsír volt a főmumus, ma a liszt. Érdekes felmérés készült a közelmúltban Németországban, ahol a lakosság negyven százaléka tekinti követendőnek a gluténmentes táplálkozást, holott a németek – és általában az európaiak – csupán egy-két százaléka lisztérzékeny. A glutén- és laktózmentes diétára viszont komoly iparág épül.

David Perlmutter neurológus és táplálkozáskutató vezette be a „gabonaagyúság” fogalmát (hasonló című bestsellere Magyarországon is megjelent), ő azt állítja, hogy a gabonák bonyolult szénhidrátokból állnak, amelyek lebomlása közben különböző gyulladási folyamatok indulnak el a bélrendszerben, és ez hosszú távon szellemi leépüléshez, súlyos betegségek kialakulásához vezet.

Ezt mindjárt cáfolta egy átfogó, nemzetközi kutatás (Jessica Biesiekierski gluténkutató vezetésével), amely arra az eredményre jutott, hogy gabonaalapú élelmiszerekre igenis szükség van, mert a szervezet számára elengedhetetlenül fontos rostanyagokat tartalmaznak. William Davis amerikai szívspecialista szerint viszont a mai gabonák génmanipulációval előállított mesterséges élelmiszerek, amelyekről,senki sem bizonyította be, hogy emberi fogyasztásra alkalmasak, így valójában mindannyian egy emberkísérlet részesei vagyunk.

Megannyi tézis, antitézis. Kenyér, tojás, tej, zöldségek, víz – alig találni olyan élelmiszert, amelyet ne démonizáltak volna. Egyes dogmák a húsmentességet, mások a húsevést írják elő (vegán – paleo), sok ellentmond a világvallások által megszabott étkezési szabályoknak. Akárki próbálja téríteni, kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét, de legalább csináltasson egy alapos vérképet – mielőtt hívővé válna.

Forrás: metropol; Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu