Az összeköltözés kellemes és izgalommal teli élmény mindkét fél számára, azonban az önálló magatartás valamilyen szinten megszűnik. Közös döntések és közös teendők sora következik, amit csak megbeszélés és kompromisszum mellett lehet jól kivitelezni. Emellett jó, ha megvan mindenkinek a maga kis intim szférája.

Egy pár életében izgalmas élmény az összeköltözés, ilyenkor sok olyan dolog is kiderül a másikról, amivel korábban nem szembesültek. Az együttélés során azonban a legapróbb összezördülések is válóokká fokozódhatnak, ha nem kezelik megfelelően a konfliktust a szerelmes felek. Ha a fiú és a lány is mást visz otthonról, máshogy nevelkedtek, más a prioritásuk, akkor igen komoly feszültségek, az elvárásokból fakadó konfliktusok keletkezhetnek. A társadalmi szintkülönbségek is válthatnak ki konfliktusokat, fontos hát tisztában lenni a saját esetleges hátrányainkról és fontosabb az, hogy akarjunk rajta változtatni, akarjunk fejlődni, felnőni a másik fél mellé.

Egy megszokott rend kapásból felborul, ha például kisbaba születik, hiszen a mosogatás máris messze nem olyan fontos, ha a babával kell törődni. Éppen ezért fontos megbeszélni, tisztázni, hogy ne legyenek teljesíthetetlen elvárások a másik felé – hangsúlyozzák a szekemberek. Olyan kis dolgok is számítanak, hogy ki viszi le a szemetet. Érdemes felosztani, hogy ki mit vállal, és mi az, amit közösen csinál a pár, és a vita elkerülése végett érdemes komolyan venni. Segítség lehet az is, ha a hűtőre beosztást teszünk néhány hűtőmágnessel, így átlátható és vizuálisan is megjegyezhető, kinek milyen feladatai vannak.

A szent idő…

…ami nem sérülhet. Az idő elosztása nélkülözhetetlen eleme egy jól működő párkapcsolatnak, mert bizony tény, hogy a felek nem csinálnak mindent együtt. Kell, hogy mindenkinek legyen egy kis saját ideje, amivel azt kezd, amit szeretne. A saját idő bármire fordítható: hobbira, sportra, barátokra, relaxálásra, filmnézésre vagy épp zenehallgatásra. Ugyanakkor azt is érdemes meghatározni, hogy egy hétből mennyi az az idő, amit mindig együtt töltenek. Ez egyfajta szent idő, ami normális körülmények között nem maradhat el (nem írhatja felül egyéni program). Ilyen például a közös vasárnapi ebéd, egy reggeli, délutáni séta, vagy bármi más. Ha ez megszűnik, akkor az a fajta intimitás is sérül, amikor a felek igazán együtt tudnak lenni, egymásra figyelni és fontos dolgokat megvitatni.

Nem csak neked van igazad

Talán ez az, ami a legfontosabb: a kommunikáció. Ahhoz, hogy sikeresen lehessen közvetíteni azt, hogy milyen elvárások, kérések, vágyak vannak a másik felet illetően, ahhoz elengedhetetlen, hogy azt a lehető legjobban kommunikáljuk. A szavak itt sem jelentenek mindent, sokkal fontosabb a hangsúly, hangszín, a mimika, a gesztikuláció. Ezek sok mindent elárulnak a valódi érzelmi állapotról. Nem mindegy, hogy milyen hullámhosszon kezdik a beszélgetést. Egy egyszerű kérést is lehet úgy kommunikálni, hogy az a másik számára bántó, sértő legyen és rögtön foggal-körömmel küzdjön az ellenkezőjéért. Ha szépen kérjük a másik fél segítségét, akkor minden bizonnyal segítőkészebb és megértőbb lesz, mintha kijelentenénk, hogy ez az alap, amit meg kellett volna tegyen anélkül, hogy erre felhívnánk a figyelmet. Rendszerint a nők azok, akik elvárják, hogy a férfiak gondolatolvasók legyenek, s rendszerint emiatt születik meg a vita, mert nőként nem mindig a legfinomabban hozzuk tudtára a másik félnek, hogy mire volna szükségünk. Ha megtaláljuk az egyensúlyt, akkor minden bizonnyal az együttélés kellemes és remek élmény lesz és marad.

forrás: Delina