Ma már nem kelt megrökönyödést, ha az apa megy gyesre, és ő marad otthon gyermekével. Mégsem tekinthető hétköznapinak ez a szerep, mert többségünk hisz a hagyományos szülői szerepekben és feladatmegosztásban, és a családi kassza szempontjából is kifizetődőbb, ha apa dolgozik.

Örökzöld téma, hogy vajon az anyáknak vagy az apáknak kell otthon maradniuk gyermekükkel a gyermekgondozást segítő ellátás, vagyis a gyes ideje alatt.

Manapság ugyanis egyre több család dönt úgy, hogy

az édesapa marad otthon a kisgyermekkel.

A pszichológiai kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy a gyermeknek nem kizárólag az egyik szülőre van szüksége csecsemőkorban – fejtette ki Léder László pszichológus, az Apa Akadémia alapítója a Kossuth Rádió Napközben című műsorában.

Mint mondta, a gyermek ösztönösen keresi a kapcsolatot születése után az édesanyával és az édesapával is, ösztönös célja egy mély kapcsolat kialakítása. Az apa számára a gondoskodás egy természetes, evolúciósan adott tulajdonság – hangsúlyozta a pszichológus.

A kép illusztráció (Fotó: MTI/Czimbal Gyula)

Az emberek fejében az a kép él, hogy a nők feladata a gyermeknevelés, a nők feladata minden, ami a gyermekekkel kapcsolatos. Ezzel a nők rendkívül leterheltté válnak, nemcsak a felelősség miatt, de azért is, mert ezeket a teendőket alapvetően elvárja tőlük a társadalom. Míg az apákkal kapcsolatban egyfajta felmentést határoz meg ez az elképzelés – magyarázta Léder László.

Összehasonlíthatatlan feladatok

A férfinak és a nőnek is dolga a táplálás, azonban mindkettejüknek másféleképpen dolga ez – mondta Bedő Imre, a Férfiak Klubja vezetője. Véleménye szerint azok a rendszerek a legjobbak, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy a párok közösen egyezzenek meg arról, mit tegyenek.

A műsorban felvetődött: a munkahelyen eltöltött idő ugyanolyan nehéz és fárasztó, mint a családdal, gyermekneveléssel eltöltött idő, amit a legtöbb esetben az anyák végeznek. Bedő ennek kapcsán elmondta,

nem lehet összehasonlítani a háztartás vezetését, a gyermeknevelést a munkahelyi, pénzkereső munkával.

Véleménye szerint a párok között gondot okoz az is, hogy miként ítélik meg azt, hogy ki marad otthon a gyermekkel vagy gyermekekkel. Amennyiben az apa, megvádolhatják az anyát azzal, hogy nem foglalkozik gyermekével eleget, és másra bízza, még akkor is, ha adott esetben az apáról van szó – hangsúlyozta Bedő.

Megviselheti a szülőt otthon maradás

A gyermekről való gondoskodás férfias tevékenység. Ezt a gondolatot pedig meg kellene erősíteni, hiszen az apákból nem anyákat akarnak faragni, csak a gondoskodás férfias formáját kell kimutatniuk – mondta Léder László.

Véleménye szerint a férfiak jelentős része jól érzi magát ebben a helyzetben. Mint mondta, az otthon maradással kapcsolatban szerinte a legoptimálisabb az lenne, ha a szülők felváltva tudnának otthon maradni a gyermekekkel. Az ugyanis, hogy az apa vagy az anya akár évekre is kiesik a megszokott életéből, nem természetes jelenség – tájékoztatott. Elmondta azt is, sok apát és anyát megviselheti az, hogy „kényszerből” több évet is otthon kell, hogy töltsön.

Mindkét szülő ugyanolyan fontos, mégis más

A párok saját döntésén alapszik az, hogy ki marad otthon a gyermekkel, természetesen ezt több tényező is befolyásolja. Ugyanakkor az ősi elképzelésekre is érdemes olykor hallgatni, bár kutatások vannak pró és kontra is, a legtöbben azonban mégis azt az elképzelést támogatják, hogy a nőnek kell otthon maradnia a gyermekkel vagy gyermekekkel – mondta Bedő Imre.

Léder László ehhez hozzáfűzte: a gyermek valóban egészen kicsi korában másfajta törődést kap az anyjától és az apjától, ugyanakkor kiemelte, a pszichológia tudománya ebben konszenzusos. Hangsúlyozta: a pszichológia szerint a gyermeknek

mindkét szülőre ugyanolyan arányban van szüksége.

A pszichológus szerint míg több száz évvel ezelőtt a gyermekek nagy családokban, több távoli rokonnal együtt nőttek fel, manapság már kiestek az apák a családokból.

Mint mondta, a gyermeknek élete első három évében alakul ki az édesapjával és édesanyjával való viszonya, ami az egész életére kihat majd. A pozitív modell az lenne, ha a szülők ugyanolyan arányban, csaknem megegyező minőségben lennének jelen a gyermek életében – hangsúlyozta Léder László.