A böjti időszak hagyományosan a húsvétot megelőző negyvenedik napon, hamvazószerdán kezdődik. Az egyház ezen a napon, mely idén február 14-re esett, az élet mulandóságára emlékezteti a híveket, és bűnbánatra szólítja fel őket. Ez a felhívás adja meg a lelki hátterét a kereszténység legszentebb ünnepére való felkészülésnek. Az imádság, a bűnbánat kifejezi az ember Isten iránti szeretetét és odaadását. A húsvétra való felkészülésben fontos szerepet játszik az embertársainkkal való kapcsolat megerősítése is a jó cselekedetek által.

A nagyböjt liturgikus színe a lila is a bűnbánatot hivatott jelképezni. A szentmiséken ezekben a hetekben nem hangzik fel az alleluja, amely a római katolikus miserendben az öröm legközvetlenebb kifejeződése. A templomot ilyenkor még virágokkal sem díszítik.

A lelki mellett a fizikai megtisztulásra ugyancsak jelentős hangsúlyt fektetnek ebben az időszakban. A negyvennapos böjt már a vallás elterjedését követő időktől általános gyakorlat volt a keresztény világban. Az egyház kezdetben rendkívül szigorúan vette a böjt betartását. A legelhivatottabb hívők negyvenelést tartottak, ami azt jelentette, hogy a böjti időszakban csupán egyszer étkeztek naponta. Vallási szempontból a jelképes áldozatvállalás segíti a hívő embert „lelkileg egyesülni” Jézus Krisztussal, aki a keresztény hit szerint halálával megváltotta az egész emberiséget.

Mára már enyhítettek a szabályokon, ám hamvazószerdára és nagypéntekre továbbra is szigorú böjtöt írnak elő. Ennek értelmében a 18 és 60 év közötti egészséges hívek egy nap csak háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól. A kiemelt napokon és nagyböjt többi péntekén is kerülni kell a húsfogyasztást.

Húsmentes böjti fogások

A nagyböjt során a hús mellett a zsír felhasználását is kerülték, helyette inkább olajjal vagy vajjal főztek. Néprajzkutatók szerint a népszokás kialakulásának egyik racionális magyarázata lehet, hogy a hagyományosan december eleji disznóölésből származó termékek a kor tartósítási módszerei mellett legkésőbb a böjti időszak elejéig voltak biztonságosan fogyaszthatók.

A legelterjedtebb böjti étel a Dunától keletre a korpából erjesztett, savanyú cibereleves volt. Gyakran készítettek tésztaételeket is. A kedvelt édesség az aszalt gyümölcsök mellett a csiripiszli volt, melyet kicsíráztatott búza, rozs és liszt keverékéből sütöttek. A jól eltartósítható zöldségek közül a babnak és a káposztának jutott kiemelt szerep. A kalóriadúsabb fogások pedig jobbára tojásból vagy halból készültek.

A bűnbánat mellett a játékra is jutott idő

A nagyböjti tilalmak ellenére számos népszokás és játék kialakulása kötődik ehhez az időszakhoz. Nógrád vármegyében egy botokkal és labdával csoportosan űzött böjti játék volt a fiatalok kedvelt szórakozása, amit mancsozásnak hívtak. A magasba dobott labdát az ütővel kellett eltalálni. Akinek nem sikerült, kiesett a játékból. A díszes mancsozóbotot a legények faragták a nekik tetsző lányoknak.

Szegeden és környékén a legények ugyancsak labdás-ütős játékokat játszottak, a lányokkal közösen pedig énekes-táncos feladatokkal szórakoztak. A böjti leányjátékok jellemzően kanyargós vonulásból vagy karikázóból álltak.

Az önmegtartóztatás vége

A negyvennapos böjt a hagyomány szerint a nagyszombati körmenetet követően ér véget. Ekkor újra megszólalnak a harangok, amelyek korábban „Rómába mentek”. Az asszonyok a szentmisét követően megfőzik a húsvéti sonkát, és megsütik a hagyományos kalácsot, amelyet a családok húsvétvasárnap reggelén közösen fogyasztanak el.

Forrás: Híradó.hu