Több nyelven is imádkozott az összegyűlt tömeg Arad főterén 1989. december 22-én. Estig békés tüntetés zajlott a városban, majd eldördültek az első lövések. Többen áldozatul estek az utcai harcokban, köztük az a negyvennégy éves férfi is, aki Hódmezővásárhelyről vitt volna segélyszállítmányt Temesvárra. Tóth Sándort a december 22-ről 23-ra virradó éjjel érte halálos lövés a várhíd lábánál.

„Mindenáron segíteni szeretett volna, és mivel teherfuvaros volt, így adódott az alkalom, hogy az ő autójára pakolják a segélyszállítmánnyal” – mondta Tóth Sándorné.

A Maros-hídnál emeltek kopjafát az emlékére, ahol évente elhelyezik az emlékezés koszorúit és felelevenítik a mártír történetét, aki mára a román–magyar szolidaritás jelképévé vált.

Bognár Levente, Arad alpolgármestere elmondta, fontosnak tartják, hogy minden évben megemlékezzenek Tóth Sándorról, hiszen a halála számunkra szimbólummá vált, a szeretet, a testvériség és a szolidaritás szimbólumává.

A megemlékezésen elhangzott, hogy Tóth Sándor segítő szándéka nem volt hiábavaló, mert halála után a két város testvérvárosi kapcsolatba lépett. Aradon utcát neveztek el róla, és emléktáblát állítottak tiszteletére.

A címlapfotó illusztráció.