Ősi maja írások rejtett utalásai, titkos szovjet kutatások, őserdőkbe vezető expedíciók mentén próbáltak a nyomára akadni az elmúlt évtizedekben.

Régészeti nyomok, bizonyítékok és elméletek. Atlantisz és egy elveszett civilizáció végső nyughelye nyomában.

Az Atlantisz-kutatás történetének érdekesebb elméleteit gyűjtöttük csokorba, hiszen komoly tudósok, fantaszták és szépírók évezredek óta keresik a mesés, elsüllyedt civilizáció nyomait – mint lejjebb kiderül, az Antarktisztól Spanyolországon át Írországig.

Az Atlantisz utáni hajsza a 19. század elején kezdődött a guatemalai Dr. Paul Felix Cabrera elméletével, mely szerint az elveszett kontinens valójában az akkor Hispaniolának nevezett szigettel (azaz a mai Haitival és Dominikai Köztársasággal) azonos. Sokan voltak ekkoriban – köztük Augustus Le Plongeon and Alice Dixon, amúgy férj és feleség -, akik szerint Atlantiszt Mexikó közelében kell keresni.

Ezek a kutatók ugyanis maja írásokból egy elveszett kontinensre tett utalásokat véltek kiolvasni.

Az elmélet szerint a maják kapcsolatban álltak az ókori egyiptomiakkal, akiktől viszont a görögök vették át Atlantisz legendáját.

A maja vonal hamar tévesnek bizonyult – részben azért, mert semmiféle tárgyi bizonyíték nem támasztotta alá, részben pedig azért, mert a maja kultúra korai kutatói még közel sem értették pontosan Közép-Amerika őslakosainak bonyolult képírását.

A következő nagyszabású elmélet 1912-ben jelent meg, méghozzá William Randolph Hearst sajtómágnás tekintélyes lapjában, a New York Americanben: egy magát Paul Schliemann-nak nevező figura “Hogyan találtam meg az elveszett Atlantiszt” címmel publikált egy cikket.

A szerző először is azt állította, hogy a Tróját kiásó Heinrich Schliemann-nak az unokája. Meséje szerint nagyapja olyan trójai leleteket hagyott rá, melyekből világosa kiderül Atlantisz valódi helye:

Az elveszett földrészt ezek szerint az Atlanti-óceánban, Európa és Észak-Amerika között kell keresni, s az Azori-szigetek minden bizonnyal az elsüllyedt szigetország tengerből kiálló csúcsai.

“Schliemannt” azonban röviddel a cikk megjelenése után köd nyelte el, s meséjét ma a bulvár-újságírás történetének egyik korai nagy svindlijeként tartják számon.

Brit ezredes az őserdőben, szovjetek a tenger fenekén

Bő évtizeddel később Percy Harrison Fawcett ezredes, brit felfedező biztosra vette, hogy Atlantisz valaha a mai Brazília esőerdeiben virágzott.

Fawcett egy ajándékba kapott kőbálványra építette elméletét, mely a hozzá fűződő történet szerint egy Amazonas-menti elveszett városból származott. A katona 1925-ben expedíciót inított a brazil őserdő mélyére – és sohasem látták többé.

Az Atlantisz-mítosz azonban tovább élt, s akadtak még bőven, akik “megfellebbezhetetlenül” állították: a világ valamely távoli pontján megtalálták az elveszett földrészt.

Így tett Fawcett fiaskója után majd fél évszázaddal két – amúgy elisert és köztiszteletnek örvendő – régész, A. G. Galanopoulosz és Edward Bacon is.

“Atlantisz: Az igazság a legenda mögött” című könyvükben azt állították, Atlantisz valójában Szantorini görög szigettel azonos. A két tudós szerint a sziget mínoszi kultúrájú lakosságát i. e. 1450 körül vulkánkitörés pusztította el, s a magas kultúra katasztrofális pusztulásának története öltött testet Platón Atlantiszról szóló leírásában.

Platón ugyan szökőárt és nem vulkánkitörést említ, ám a tengerpart közelében történt kitörések gyakori következménye a hatalmas árhullám.

Egy szovjet oceanográfus 1979-ben azzal az ötlettel állt elő, hogy Atlantiszt a Portugália nyugati partjaitól 900 kilométerre fekvő, tenger alatti fennsíkon kéne keresni.

A tudós – állítása szerint – tisztán látta a “félig leomlott falakat és gigantikus lépcsősorokat”, és arra is felhívta a figyelmet, hogy a “város” földrajzi elrendezése szinte teljesen egybevág Platón leírásával. 1985-ben egy márványdarabot is felszínre hoztak a rejtélyes elsüllyedt fennsíkról, s a leletet állítólag a Szovjet Tudományos Akadémia igen komoly vizsgálat alá vetette.

Hogy a lelet az akadémikusok szerint végül Atlantiszról származott-e, vagy sem, sose derült ki – a szovjetek részvétele az Atantisz-kutatásban mindenesetre ezzel véget ért.

Az érdekesebb elméletek közé tartozik Rand és Rose Flem-Ath ötlete: a házaspár szerint Atlantisz az Antarktiszon keresendő.

A legendás civilizáció akkor pusztult el, amikor a legutóbbi jégkorszak után megemelkedett a világtengerek szintje. Trója, a mínoszi kultúrájú Kréta, Szantorini szigete és a többi ókori magaskultúra csupán az antarktiszi `anyaország` gyarmatai lehettek – tartja az elmélet.

Tavaly elképesztő erővel indult újra az Atlantisz utáni hajsza. Először egy német fizikus, Rainer Kühne állt elő júniusban azzal az ötlettel, hogy Atlantisz nem más, mint Andalúzia egyik vidéke.

Elméletét műholdfelvételekre alapozta, melyeken egy koncentrikus körök közepén fekvő mocsaras területet vélt felfedezni. (Platón Atlantiszt koncetrikusan elhelyezkedő gyűrűkkel írta le.) Kühne szerint az atlantisziak voltak az a “tengeri nép”, mely a Földközi-teger déli partvidékén élőket i. e. 1200 körül megtámadta.

Érdekes Ulf Erlingsoon neve is a témában.

Ő ugyanis sok elődjétől eltérően ő nem a Földközi-tenger vidékén, hanem fent északon vélte megtaláli az elveszett földrészt.

Erlingsson nem kevesebbet állít, mint hogy Atlantisz voltaképpen a mai Írországgal azonos, hiszen az Emerald-sziget földrajzi adottságai egybeesnek Platón leírásával, az “elsüllyedt földrész” legendájának pedig Dogger Bank, az Északi-tenger egyik homokpadjának i. e. 6100 körüli víz alá kerülése adhatott táptalajt.

Magyra kutatók is kapcsolódtak már be az elmúlt években az Atlantisz kutatásba, nemrég pedig arról számoltak be nemzetközileg, hogy vulkanológusaink akadhattak az elveszett civilizáció nyomára.

Karátson Dávid vulkanológus mesélt az MTI-nek. Az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszékének vezetője francia, görög, német és angol tudósokkal dolgozott együtt, és sikerült megállapítaniuk, hogy már a minószi kitörést megelőzően is létezett egy, a maihoz hasonló kisebb belső, vagyis kalderaöböl Szantorinin.

Sőt, nem csak az öböl volt meg 3600 évvel ezelőtt, hanem a mai Kameni-szigetek helyén egy korábbi belső sziget is, az ún. Pre-Kameni.

Ez a belső sziget lehetett maga Atlantisz…

Persze egyelőre ezt az elméletet sem sikerült konkrét akár tárgyi bizonyítékokkal alátámasztani, legalábbis egyelőre.

Az igazság az, hogy mind a mai napig minden hitelt érdemlően nem sikerült megtalálni a legendás helyet. Az idő azonban nekünk dolgozik.

Az elmúlt évtizedekben számos több száz éves rejtély oldódott meg, és egyre többet tudtunk meg a múltunkról.

Éppen ezért egyre többen bizakodnak abban, hogy egy napon Atlantisz végső nyughelyére is rátalál az emberiség…

Forrás: vilagfigyelo.com