Boëthius vagy Boethius, teljes nevén Anicius Manlius Severinus Boethius (Róma, 480 körül – Milánó környéke, 524) római író, filozófus, államférfi.

Élete

Arisztokrata származású, apja, Flavius Manlius Boethius a 487. év consulja volt. Alexandriában filozófiát tanult, Nagy Theodorik gót király szolgálatába állt. 510-ben elnyerte a consuli méltóságot, sőt megtiszteltetésként fiai is elnyerték. 523-ban a magister officiorum tisztséget is elnyerte. Később árulással vádolták meg és kivégezték.
Munkássága

Megkísérelte latinra fordítani és kommentálni Arisztotelész és Platón műveit, de ez csak részben sikerült. Munkásságával azonban rögzítette a görögnek megfelelő latin bölcseleti fogalmakat. Mindezzel és azzal a módszerrel, miszerint a szövegkísérő kommentárt a fejezetenkéntivel váltotta fel termékenyítőleg hatott a nyugati teológiára és filozófiára.

Boethiusszal kapcsolatban gyakran felmerül, hogy nem volt keresztény – hiszen fő művében kifejezetten nem utal a kereszténységre. A görög filozófiával szemben azonban az erényt nem csupán az emberi értelemre, hanem a legfőbb jóra, Istenre. A görög gondolkodás sors (fatum) fogalmát az isteni gondviselés (providentia) horizontjában szemlélte. Hasonlóan közelítette meg a gondviselés és az emberi szabadság problémáját is. Isten („előre”) tudása nem érinti az ember szabad akaratát, mivel az időbeliségnek semmi jelentősége nincs Isten tudásában.
Művei

De divisione (A felosztásról)
De syllogismo categorico (A kategorikus szillogizmusról)
De differentiis topicis (Bizonyításelméleti különbségekről)
De Consolatione Philosophiae cvm Commento (A filozófia vígasztaló voltáról)
De fide catholica (A katolikus hitről)
De Trinitate (A Szentháromságról)

Hatása, utóélete

A középkor számára az antik műveltség közvetítője, a logika mestere és a skolasztikus módszerek egyik első kidolgozója volt. A középkor legtöbbet fordított szerzője. A nyugati kereszténység az egyházatyákkal egy szinten emlegeti. Néhány meghatározását a teológiában ma is használják. Sírja a hagyomány szerint Páviában van, ugyanott, ahol Szent Ágoston sírja is van, a San Pietro in Ciel d’Oróban. Páviában vértanúként tisztelték, amit XIII. Leó pápa 1883. december 20-án jóváhagyott.