A török után

A felszabadító tizenötéves háború újabb pusztítással tetézte a már-már elviselhetetlen nyomorúságot. Alsópetény
népe szinte teljesen elpusztult. A török hódoltság időszaka viszonylag szabadabb teret engedett a protestáns tanok terjedésének Az újra erősödő katolikus egyház azonban támadást indított pozíciói visszaszerzésére. A Rákóczi szabadságharc idejére a viszálykodás megcsendesült ugyan, de 1711 után újra mindennapos volt az erőszakoskodás. A század elején még számbeli fölényben lévő protestáns érzelmű földesurak lutheránus szlovákok jobbágytelkeikre való betelepítésével igyekeztek visszaütni pótlandó a török kor alatt elpusztult, vagy elmenekült népességet. Így kerültek a környéken ősagárdra, Nőtincsre, Felsőpeténybe evangélikus, Alsópeténybe viszont a földesúr vallása szerint katolikus
szlovákok

Az 1715. évi országos összeírás sajnos Alsópetény vonatkozásában csak csekély adatot tartalmaz, hiszen ebben
az összeírásban nem szerepelnek a nemesség adatai. Alsópetény valamennyi jobbágya a nemesi birtokon, az úgynevezett curiális telkeken élt. Az összeírás szerinti jobbágycsaládfők nevei: Csery András bíró, Tóth Pál, Hankin Pál, Fedor György, Varga György, Balásko János, Kovács Márton.

A majd mindenben közös sorsú Felsőpetény adatainál viszont érdekes bejegyzésre bukkanhatunk: „a szőlőt 3-4 éve telepítették, terméséről, minőségéről még nincs tapasztalatuk” Nőtincsnél ez áll: a szőlőt két éve telepítették, termés még nincs. Az adatok azért fontosak a számunkra, mert minden bizonnyal ekkor telepítették a község életében a későbbiekben jelentős szerepet játszó alsópetényi szőlőt is. Az összeírásban olvashatunk a gazdálkodás egyéb jellemzőiről is: a kétnyomásos gazdálkodás során az elvetett vetőmag 4-5-szöröse terem meg. Főleg búzát, árpát és zabot termelnek.

1720-ban is nemes községként szerepel az összeírásban, adóköteles háztartások nélkül.
1740-ben az Osztroluczky és a Jeszenszky családok voltak a birtokosok. A század második felében telepedtek itt le a Gyurcsányiak, de több kisebb földbirtokos is élt ekkor a faluban.

Mária Terézia szabályozni kívánta az uralkodó, a földesurak és a jobbágyság viszonyát, amely azonban nem állt a
főnemesség érdekében. Az uralkodónő 1767-ben megjelent úrbéri rendeletében valósította meg az országgyűlés ellenében is az elképzeléseit. A rendelet végrehajtásához azonban, a tényleges helyzet pontos felmérésére volt szükség. Ennek érdekében készült el az a kérdőív, amely a Kilenc Pont (Novem Puncta) néven vált ismertté. A kilenc kérdésre adott válasz – melyet az egész falu nevében a bíró és az esküdtek adtak – bepillantást enged sok tekintetben a XVIII. század végi falvak életébe. A Nógrád megyei felmérésre 1770-1771-ben került sor.

Cím: Alsópetény Petőfi út 24.
Tel: +36 (35) 380-061
E-mail: [email protected]
Web: www.alsopeteny.hu